Lionel Messi cseleivel néha az írókat is faképnél hagyja
„Nincs mit mondani.
A szavak elfogytak, a jelzők üresen konganak, a hasonlatok sántítanak.
Szeretnénk valamit írni Lionel Messiről, a Real Zaragoza ellen szerzett három zseniális góljáról, követhetetlen cseleiről, tökéletesen eltalált lövéseiről, de a nyelv ezúttal sovány eszköznek tetszik a csoda visszaadására. (...)
Le lehet írni ugyan betűkkel, hogy Messi bemutatta a testcselt előbb balra, aztán jobbra, majd a földön fekvő védő mellett elhúzott balra, és kilőtte a hosszú sarkot, de pontosan érezzük a próbálkozás kudarcát. Eljutottunk arra a pontra, hogy az argentin varázsló játékával kapcsolatban az újságíró kénytelen feltenni a kezét, és beismerni: a megfoghatatlant képtelenség megfogni.”
A 2010. márciusi Nemzeti Sport-szemelvény érzékelteti, nem új keletű a sportnyelvi probléma, amelyet Jordi Puntí katalán író boncolgat esszéjében, a magyar nyelven az 1749 online világirodalmi magazinban megjelenő,Messi mint fogalom (Stílusgyakorlatok: a focista egy író szemével) című írásában. Elfogyhatnak-e a jelzők, elkophatnak-e a szavak Lionel Messi játékának leírására? Meddig tartható a lépés a melléknevek inflációjával?
„Talán ez is annak a jele, hogy milyen időket élünk: mindent definiálni és kategorizálni akarunk, besorolunk és osztályozunk végkimerülésig – veti fel a Barcelonához közeli Manlleuban született szerző. – Viszont, ha jobban belegondolunk, a Messi-jelenség gazdagítja is a nyelvünket, hiszen arra késztet bennünket, hogy csúcsra járassuk nyelvi leleményességünket, és meghökkentő asszociációkat, költői képeket keressünk annak érdekében, hogy le tudjuk írni, amit látunk, és vissza tudjuk adni szavakkal mindazt, amit ő a lábával művel a pályán. Ezzel pedig nemcsak a memóriánkat fejleszti, és a szinonimaszótárak reneszánszát segíti elő (mivel kénytelenek vagyunk újabb és újabb szuperlatívuszok után kutatni), hanem az intelligenciánkat is próbára teszi, mert ha lehet, nem szeretnénk ismételni magunkat, így folyton újabb és újabb kifejezéseken, nyelvi megközelítéseken ügyködünk. [...] Màrius Serra író a La Vanguardia hasábjain [...] összegyűjtött egy 584 elemből álló, ábécésorrendbe szedett listát arról, milyen el nem koptatott jelzőket lehetne még használni a csodálatra méltótól a zseniálisig. Egy másik író, Marc Pastor, a Fot-li Pou című weblapon megjelent cikkében egy új melléknév bevezetését javasolja az utókor számára: messis.”
Nem Jordi Puntí az egyetlen külföldi író, akinek Messivel kapcsolatos eszmefuttatásával a közönség mostanság magyar nyelven találkozhat: a mexikói Juan Villoro néhány éve megjelent, Gólöröm című könyvének egyik fejezetében szintén kitért a hasonlatkeresés nehézségeire, a legközelebbinek dél-amerikai kollégája, Hernán Casciari leírását érezte. Pedig az argentin író nem valamiféle zeuszi párhuzammal élt, egyszerűen saját kutyájához hasonlította futballistát: „Azt a kutyát boldoggá tette, hogy állandóan harcol a szivacsáért, ugyanúgy, ahogy Messi megy a labda után, mintha az életben semmi más sem létezne.”
