A labdarúgó-világbajnokságok történetét napról napra nyomon követő sorozatunk július 7-i részében nemcsak a spanyolok címünkben jelzett döntőbe jutásáról (2010), hanem az NSZK 1974-es diadaláról, az olaszok búfelejtő 1990-es bronzmérkőzéséről, valamint az 1998-as torna tizenegyespárbajba torkolló Brazília–Hollandia elődöntőjéről is mutatunk felvételeket, valamint két oroszországi negyeddöntőt, a horvátok és az angolok továbbjutását is felidézzük.

Az argentinoknál Lautaro Martínez, az afrikaiaknál Omar Marmus is a kispadra került.

KEZDÉS: 18.00: „Felőlem lőhet egy gólt Messi, de nyerünk kettő vagy három egyre!”

Kedd este kialakul a világbajnokság legjobb nyolc csapatának mezőnye, ráadásul magyar idő szerint élhető időpontokban játsszák a két mérkőzést. A játéknap érdekessége, hogy mind a négy válogatott az első számú felsőjében lép pályára, a címvédő Argentína kék-fehérben, Egyiptom és Svájc pirosban, míg Kolumbia sárgában.

Ahogy haladunk előre a labdarúgó-világbajnokságon, és jönnek a torna csúcsmeccsei, érdemes egy kicsit a statisztikák mögé nézni, kielemezni a történteket, milyen edzői húzások, egyéni teljesítmények vezettek a végeredményhez. Kezdjük az elemzések sorát a Portugália–Spanyolország (0–1) nyolcaddöntővel!

„A piros lapok jogkövetkezményeinek felülvizsgálata semmi újdonságot nem jelent a modern labdarúgásban.”

ELEMZÉS. Luis de la Fuente szövetségi kapitány mesterterve a még erősebb csapatokkal szemben is működhet, de sokat számított, hogy a portugálok nem tudtak frissíteni a hajrára.

Amadou Onana hónapokig nem léphet pályára.

VIDEÓ! Spanyolország cserékkel nyerte meg a nyolcaddöntő csúcsrangadóját a 91. percben, míg a Balogun-botránnyal extra pikantériát kapó amerikai–belgát simán elbukta a társházigazda.