Papp László 100: Volt olyan legény, mint ők

Noha a Kádár-rendszer korábban gáncsoskodott, mondván, Papp disszidálhat, az engedéllyel kvázi kegyet gyakorolt, hogy karrierjét a hivatásosok között folytassa. Ifjabb Papp László Édesapám, Papp Laci című könyvében a Melbourne-ből hazaérkezésére így emlékezett a bajnok: „Az állomáson vártak a politikai vezetők. Marosán György azt kérdezte tőlem, hogy mi a kívánságom, mint háromszoros olimpiai bajnoknak. Elmondtam, hogy kint profi ajánlatokat kaptam és szeretném a képességeimet a hivatásosok között is kipróbálni, nem beszélve arról, hogy egy kis pénzt is tudok keresni. Azt mondta, gyere föl három nap múlva, megmondom. Három nap múlva megkerestem. Mehetsz, mondta, keress magadnak pénzt.” A lojális elbírálásban nyilván szerepet játszott, hogy a magyar sport emblematikus alakja a forradalmat követően egy pillanatra sem bizonytalanodott el, hogy disszidáljon – lám, élhető ez az ország, mondhatták igazolásul Kádárék. 

Első meccsét 1957. május 19-én vívta Kölnben, további hat találkozóját is megnyerte, ebből kettőt KO-val, a nyolcadikon döntetlenre mérkőzött. Papp a francia Germinal Ballarin ellen profi pályafutása 8. összecsapásán 1959. április 13-án bunyózott Párizsban, a 10 menetes mérkőzés után a pontozók döntetlent hoztak ki, pedig olimpiai bajnokunk nyert, úgy, hogy a 3. menetben egy ütéstől eltört a kézközépcsontja. Az egykori nehézsúlyú profi Európa-bajnok, az összecsapáson jelen lévő francia Georges Carpentier kijelentette: „Papp László megverte Ballarint.” Papp Füzesy Zoltán „Ökölország és királyai” című könyvében így kommentálta a történteket: „Úgy szaladt előlem, hogy nem tudtam utolérni – ezért hozhattak ki döntetlent…” Azt viszont szomorúan tette hozzá: „Akkor már sejtettem, hogy eltörött a kezem. Kórház, röntgen, ismét hat hét gipsz, utókezelés, erősítőgyakorlatok, rövidhullám… A következő mérkőzésre öt hónapot kellett várnunk.”

Első három hivatásos meccsét követően edzője, Adler Zsigmond ezt mondta: „A három találkozó alapján így jellemezhetném Lacit: egy kezdő, kapkodó, erejével takarékoskodó, új profi volt.” Ám korábban védence profi szerepvállalásáról így vélekedett: „Meggyőződésem, hogy Laci mindenekelőtt bizonyítani akart, amikor profi lett, és nem gondolt anyagi előnyökre. Ahogy a népdalban éneklik: »vagyok olyan legény, mint te, vágok olyan rendet, mint te« – ezt érezhette belül.” Más kérdés, hogy az első három összecsapást követően hazajöttek, mert Varasdy László Nehéz kesztyűk című filmjét forgatták, amelyet még ugyanabban az esztendőben, 1957-ben be is mutattak.

Ötödik összecsapásán a francia Francois Anewy ellen a 3. menetben KO-val győzött 1958. december 15-én, a profi boksz pápája, Nat Fleischer látta a meccset, de nem volt elragadtatva a látottaktól, s ennek a Ring magazinban hangot is adott: „Úgy látszik, Papp elkésett a profi dicsőségről. Túl sokáig táborozott az amatőrök között, harminchárom éves lesz márciusban.”

Ezerkilencszázötvenkilencben az NSZK-beli Gustav Scholz volt az Európa-bajnok, olimpiai aranyérmesünk ezzel kapcsolatban ezt mondta a fia által szerkesztett könyvben: „59-ben már hivatalosan kihívójának ismert el az EBU, az Európai Profi Bokszszövetség, de akkor nem tudtam vállalni, a meccset. A Ballarin elleni sérülés miatt kevés volt az idő, hogy föl tudjak készülni egy Európa-bajnoki megmérettetésre.”

Már elmúlt 33, amikor nyolc győzelmet követően következett az első színes bőrű ellenfél, az amerikai Bill Tate (1959. szep­tember 18.). A Stadthalle 15 ezres közönsége ünnepelte Pappot, aki a 3. menetben KO-val végzett ellenfelével. Ekkor az osztrákok már azt mondták Pappra, „unsere Laci”, azaz a „mi Lacink”. Imádták Bécsben! A Box-Sport 1960. január 8-i európai ranglistáján a középsúlyú bajnok, Gustav Scholz neve alatt az első helyen rögtön Pappé állt, a Laci által 1959 februárjában Párizsban legyőzött francia Andre Drille előtt. Aztán következett megint egy bécsi találkozó. „1960. február 10-én ismét az Egyesült Államokból hoztak számomra ellenfelet Bécsbe, Lou Perry személyében. Ezen a mérkőzésen törött el hatodszor a kezem, a hatodik menetben. Nem ment jól a bunyó, pláne a hetedik menettől a kezemre is vigyázni kellett. Ennek ellenére a tizedik menetben a padlóra küldtem, de vége volt a meccsnek, így pontozással győztem. Perry is megsérült, mindkét szeme körül.”

Ezt követően azonban a rendszer kivillantotta a foga fehérjét: a „Talán így is lehetne” címmel a Népsportban 1960. február 21-én egy írás jelent meg, amelyben többek között ez állt: „Beszélni kell erről” „(…) tiszta szívből, nagyon-nagyon őszintén aggódunk Laciért. Mindnyájunk kedvencéért, az aranyos angyalföldi fiúért (…) Lacikáért (…) és nem Papp Lászlóért, a kacsalábon forgó bécsi Stadthalle kedvencéért. A kettő ugyanis nem azonos egymással. (…) Mi azt a Papp Lászlót – Laslo Papp – valahogyan soha nem éreztük valóságnak, hús-vér eleven embernek.” A cikk szerzője, Peterdi Pál kifejti, hogy a győzelmeit a profik között megörökítő fotókon „sohasem mosolygott (…) nem kacsintott a lencsébe. Állt csak és fényképeztette magát. (…) aztán hazajött. Lacika volt újra. Laslo Papp és Lacika… Különös, kábító kettősség.” A cikk szerint Papp Lacinak nincs tehetsége a profi ökölvíváshoz. Nem mintha nem lenne gyémántkemény vagy ne értené a bunyó minden fortélyát, hanem másért: „ki ér el nagy, igazi sikert ebben az üzletágban?” A szerző a már említett Nat Fleischert idézi írásában: „Egy bizonyos fokú gengsztertemperamentum nélkül senki sem érhet el tartós sikert ebben az üzletben. Ezt szó szerint lehet érteni. A mi javítóintézeteink éppen ennek a vérmérsékletnek a kompenzálására adnak kesztyűt a fiatalkorú bűnözőknek. (…) Ezeknél aztán sosincs híja a gyilkos ösztönnek (killer instinct), amely csaknem minden igazi világbajnok jellemvonása.” Meg is van, miben áll Papp „tehetségtelensége”: „Ezért mondtuk és ezért értelmeztük dicséretképpen, hogy Papp Lacinak nincs tehetsége ehhez az iparághoz. Az ő szemében még sohasem láttuk a ragadozó fény villanását. (…) Aggódunk Laciért.” Érdemes egyébként Lacit is meghallgatni, milyen volt a magyarországi publicitása: „(…) Egy-egy írás jelent meg rólam elvétve akkoriban. A mérkőzéseim után pedig egy rövidke kis cikk, valahol eldugva az újságban, hogy győztem.” Nos, 11 nappal a Perry elleni sikert követően a már említett, nem is olyan rövidke cikk jelent meg…

Papp Lászlónak nemcsak a kéztörésekkel nem volt szerencséje, de a menedzserekkel sem: a német Walter Englertet követően az osztrák Rudolf Pachmann intézte az ügyeit, de Max Stadtlander volt, aki már tisztességesen, nemcsak saját érdekeit nézve dolgozott Papp mellett. Laci később Stadtlanderről ezt mondta: „Bárcsak előbb találkoztunk volna vele!” Füzesy Zoltán váltig állította, Steve Klaust kellett volna választani, csakhogy az ökölvívó nem kapott Olaszországba vízumot. Kő András Papp Laci című könyvében maga Klaus ezt nyilatkozta erről: „Ma is meg vagyok győződve arról, hogy Duilio Loi, Sandro Lopopolo és Sandro Mazzinghi után Laciból is profi világbajnokot csináltam volna, ha a melbourne-i olimpia után Olaszországba jön.”

Huszadik összecsapásán 1962. május 16-án az Európa-bajnoki címért bokszolt Bécsben a dán Chris Christensen ellen, akit a 8. menetben TKO-val legyőzött! Címvédéseihez sem kellett a kitűzött menetszámot végig bokszolnia: 1962 novemberében Párizsban a francia Hippolyte Annexy ellen a 9. menetben TKO-val nyert. 1963 márciusában Dortmundban az NSZK-beli Peter Müllert a 4. menetben KO-val intézte el (Pappnak egyébként kiválóan ment a nyugatnémet ellen: háromszor találkoztak, Müller egyszer sem húzta ki lábon…). A harmadikon 1963. december 6-án Madridban Luis Folledo állt a ringben. Lacit Puskás Öcsi fogadta a pályaudvaron, mi több, a fogadóirodában is Lacira tett 8:1 arányban. Ráadásul a Real Madrid futballistája és a Barcelona korábbi ikonja, Kubala László spanyol munkanélkülieket fogadott fel néhány pesetáért, hogy Papp Lacinak szurkoljanak. A magyar a 8. menetben KO-val végzett ellenfelével, ez volt a harmadik címvédése.

Szomorú leírni, de igaz: Görbe már csak három alkalommal léphetett a szorítóba…

Ezek közül a második a negyedik Eb-címvédése volt a visszavágót kérő dán Christensen ellen 1964. augusztus 2-án Koppenhágában. Az ellenfél ezúttal a 4. menetben adta meg magát. A meccset látta Nat Fleischer, a The Ring magazin alapító-főszerkesztője, aki kedvelte a magyar bunyóst, ezt írta: „Csak idő kérdése, hogy az erősebb és nagyobb tudású magyar mikor vet véget a küzdelemnek”. Olyannyira jó meccs volt, hogy a Ring Magazin a Hónap bunyósának választotta Pappot! A címvédéssel a ranglistán a középsúlyú világbajnok Joey Giardello mögött a második helyre került. Normális esetben vb-címmeccs következett volna az olasz származású amerikai ellen, de Papp László 1964. október 9-én Bécsben a 29., az utolsó mérkőzésére állt ki – bár ezt akkor még nem tudta -- a brit Mick Leahy ellen, akit pontozással vert meg. Alig egy hónappal később, november 20-i keltezéssel Bonn Ottó sportszövetségi osztályvezető a következő levelet küldte Pulai Árpád elvtársnak. „Egri elvtárstól kapott felhatalmazás alapján közöltem Papp Lászlóval, hogy profi ökölvívói pályafutását a jövőben nem folytathatja, további mérkőzések lebonyolítására a sportvezetéstől nem kap engedélyt.” Az ármánykodók közül ne hagyjuk ki Kutas Istvánt, Egri István helyettesét se…

A szocializmusban ismeretlen a profizmus fogalma, illetve ismert volt, de mint kapitalista csökevény. Az illetékes elvtársak arra hivatkoztak, hogy a magyar dolgozók között visszatetszést keltett volna, ha kiderül, Papp mennyit keres profiként. Letiltását illetően a vezetők cinikusan a Pártra hivatkoztak. Sőt, a rendszerváltoztatást követően Borbély Zoltán és ifj. Papp László 2001-ben készült Paplaci című filmjében Gáspár Sándor a Szakszervezetek Országos Tanácsának (SZOT) elnöke odáig ment, hogy Adler Zsigmondot tartotta felelősnek, mondván: „Zsiga bácsi épp azt mondta, hogy Laci veszélyeztetheti mindazt, amit elért… Kinek volt hatalma, hogy ne engedje tovább? Itt az edzőn múlott minden.” Mérlege 27 győzelem – 15 KO–TKO – és 2 döntetlen vereség nélkül, mégis a zseniális bunyós élete végéig nem tudta megemészteni, hogy letiltották. 

Ifjabb Papp László, a legendás bokszoló fia, a leállítás miatti lelki traumának nagy szerepet tulajdonít betegségei (Parkinson-kór, magas vérnyomás) kialakulásában, amelyek végül 2003. október 16-án, 77 évesen Papp László halálához vezettek.