„A kolumbiai futballban sohasem merülhet feledésbe a neve” – végső búcsút vettek Kocsis Imrétől

Kocsis Imre Mezőtúron született 1935-ben, idehaza szülővárosában, később a Debreceni MÁV-ban, Nyíregyházán és a Pécsi Honvédban futballozott, majd az 1956-os forradalom után elhagyta az országot, és 1957-ben Kolumbiában telepedett le.

A dél-amerikai országban elektromérnökként dolgozott, teniszezőként és futballistaként is ismert volt a neve, és leginkább edzőként, futballiskola-alapítóként, szakkönyvek szerzőjeként tett annyit, hogy a nekrológok egyikében úgy fogalmaztak: „a kolumbiai profi futballban sohasem merülhet feledésbe Kocsis Imre neve”.

A nyolcvanas évektől hosszú időn keresztül az Atlético Nacionalnál töltött be edzői állásokat, nagy becsben tartották utánpótlás-nevelői munkáját; egy korábbi interjúban Jackson Martínez, a 2010-es évek egyik ünnepelt kolumbiai labdarúgója is hálásan emlékezett vissza a tőle kapott tanácsokra.

A legfényesebb időszaka akkor következett, amikor a tulajdonképpeni felfedezettjéből lett vezetőedzőt, Luis Fernando Montoyát követte az Once Caldashoz: az edzői stáb fontos tagjaként ő is hozzájárult a kolumbiai csapat mindmáig legnagyobb sikeréhez, „a dél-amerikai Bajnokok Ligája”, a Libertadores-kupa 2004-es megnyeréséhez.

„Szomorú hír: barátom és fontos harcostársam az Once Caldas stábjában, Kocsis Imre, távozott az élők sorából. Tudása és emberségessége mindig velünk marad. Emlékszem, annak idején úgy magyaráztam a taktikát akkori amatőr játékosaimnak, hogy tizenegy műanyag kupakot tologattam az asztalon. Kocsis Imre egyszer meglátta ezt, figyelte, mit csinálok, mire jutok, és később elhívott az Atlético Nacionalhoz” – idézte fel Luis Fernando Montoya a megismerkedésüket, a későbbi közös nagy diadalhoz vezető út első lépéseit. (Montoya sorsa a 2004-es győzelem után nem sokkal tragikus fordulatot vett: az év decemberében egy rablási kísérlet során, miközben a feleségét próbálta védeni, a támadók meglőtték; lebénult, többé nem edzősködhetett.)

A fenti 2018-as fotón Kocsis Imre kitüntetést vesz át, a jobb szélen munkatársa és régi barátja, Luis Fernando Montoya

„Mi igazi teamként dolgozunk. Luis Fernando Montoya a vezetőedző, és Dario Veles mellett én segítek neki mindenben. Nekem elsősorban a csatárokkal kell foglalkoznom, de megbeszélünk mindent, a meccsek félidejében rögtön szakmai konzíliumot tartunk” – ezt pedig Kocsis Imre osztotta meg röviden munkamódszerükről lapunk akkori munkatársával, Sinkovics Gáborral a Nemzeti Sportnak adott interjújában 2004. őszi hazalátogatásakor, néhány héttel a Boca Juniors elleni döntő megnyerése után.

„Bárhol és bármikor meghallottam a Himnuszt, elsírtam magam. Lehet, hogy túlságosan szentimentális vagyok, de állandó honvágy gyötör. Még akkor is, ha Kolumbiában viszonylagos jómódban élek, s mindenem megvan. Hiányzik Mezőtúr, hiányzik Magyarország” – fogalmazott abban a beszélgetésben.

Utolsó éveit Parkinson-kór és Alzheimer-kór keserítette meg.