FFT: Rendetlenség volt körülöttünk a 2006-os vb-n – Zé Roberto

– Negyvenhárom évesen vonultál vissza. Mi a hosszú pályafutásod titka?
– Az odafigyelés, a fegyelem és a profizmus. Amikor profi labdarúgó lettem, tizennyolc éves voltam, és minden nagyon gyorsan történt. Mindössze huszonkét esztendősen a Real Madrid játékosa lettem. Akkoriban még nem annyira volt szokványos egy ilyen direkt igazolás Brazíliából, mint manapság. Megértettem, hogy a testem a legfőbb munkaeszközöm, és nagyon vigyázni kezdtem rá. Harmincnyolc éves koromig nem volt izomsérülésem, csak akkor lett, amikor visszatértem Brazíliába, és őrült tempóban jöttek a meccsek, nem volt pihenő. Ha akartam volna, még két évig a pályán maradhatok.– Negyvenhárom évesen vonultál vissza. Mi a hosszú pályafutásod titka?
– Az odafigyelés, a fegyelem és a profizmus. Amikor profi labdarúgó lettem, tizennyolc éves voltam, és minden nagyon gyorsan történt. Mindössze huszonkét esztendősen a Real Madrid játékosa lettem. Akkoriban még nem annyira volt szokványos egy ilyen direkt igazolás Brazíliából, mint manapság. Megértettem, hogy a testem a legfőbb munkaeszközöm, és nagyon vigyázni kezdtem rá. Harmincnyolc éves koromig nem volt izomsérülésem, csak akkor lett, amikor visszatértem Brazíliába, és őrült tempóban jöttek a meccsek, nem volt pihenő. Ha akartam volna, még két évig a pályán maradhatok.

– Hogyan kerültél a Real Madridba?
– A Real Madrid, a Bayer Leverkusen és a Lazio is érdeklődött irántam. A Portuguesa története első Brazil Kupa-döntőjét játszotta a Gremio ellen 1996-ban. Abban az idényben már amúgy is kiemelkedően futballoztam.

– Inkább a Bayer Leverkusennel vagy Bayern Münchennel azonosítod magad?
– Kicsit többet, hat évet töltöttem a Bayern Münchenben, de a Bayern Leverkusenben is négyet, és remekül éreztem magam. Csodálatos infrastruktúra működött ott, és ez kulcsszerepet játszott abban, hogy a családom is be tudott illeszkedni. Friss házas voltam akkor, és a feleségem is kapott egy tolmácsot, valamint én is. Volt még a csapatban további négy brazil, ami nagy segítségemre szolgált. Az utolsó idényem, a 2001–02-es volt a legszebb, bejutottunk a Német Kupa döntőjébe, versenyben voltunk a bajnoki címért, és BL-döntőt játszottunk, igaz, sajnos arról el voltam tiltva.

– Kik voltak rád a legnagyobb hatással a pályafutásod során?
– Játszottam Ronaldóval, nagyon megnyerő volt a mérkőzéseken, de az edzéseken is. Robbanékony, elképesztően gyors. Tökéletes labdarúgó. Az ellenfelek közül meg kell említenem Zidane-t, aki tökéletesen kiszámíthatatlan volt. Úgy tűnt, hogy lassú, de amikor nekilódult, alig lehetett megállítani, és kiszámíthatatlan volt, melyik lábát használja majd. Elképesztően látott a pályán. Játszottam Lionel Messi ellen is, igazi zseni. A Bayern München 2009-ben találkozott Pep Guardiola Barcelonájával a Camp Nouban a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében. Akkori edzőnk, Jürgen Klinsmann azt állította, hogy kidolgozta a tiki-taka ellenszerét. Azt mondta, nyomjunk mélyen elöl húsz percen át, és szerezzük meg a labdát az ellenfél térfelén. Az edzésen minden jól ment, de a mérkőzés előtti megbeszélés során a csapatkapitány Oliver Khan felemelte a kezét, és megkérdezte, biztos-e, amit kitalált. Azt felelte, igen. Négy nullra kikaptunk.

A teljes interjút elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!