Gyógyítható?
Majd negyed évszázad sodrásában kesergésből, szidalomból annyi jutott a magyar futballnak, hogy az ember azt hitte, újabb huszonöt év kell(ene) ahhoz, hogy végre dicsérni is tudjunk. Persze a helyzet – hála az égnek! – nem ennyire súlyos, ugyanis néha ránk mosolyog a szerencse, két-háromévenként van minek örülni is.
Most éppenséggel az olaszok elleni 3–1-es sikernek, amelynek haszna – a magam olvasatában – nem jegy- vagy reklámbevétel formájában, forintban jelentkezik, hanem abban, hogy a soron következő Eb-selejtezőre háromezer széket kell felszerelni a fehérvári Sóstói Stadionba, hiszen a szurkolók ismét úgy érzik, érdemes előkotorni a szekrény mélyéből a piros-fehér-zöld sálat, s hogy a közeg (mármint a futball és a társadalmi közeg) végre arrafelé mozdul el, hogy befektessen, szereljen – ez esetben műanyag székeket –, ne pedig romboljon feleslegessé vált pályát, öltözőt.
A jövő héten szombaton így száz híján tizenegyezren drukkolhatnak, az olaszok elleni 3–1 után ismét szeretnivaló válogatott zsúfolt házat vonz majd. Persze háromezer széktől nem lesz jobb a magyar foci, csupán arról van szó, hogy a sportág megítélése rögvest megváltozik egy-egy harsogó sikertől, és így azért elviselhetőbb az élet, mert mindjárt pozitívabb lesz a gondolkodás.
Persze mindez megfordítható úgy is, hogy ahol áldoznak a minőségre, ott várható a javulás, és ha most azt nézem, hogy a tulajdonosa által rendbe szedett Bp. Honvéd ma este az UEFA-kupában a Hamburg ellen játszik, és a focirajongók a budapesti 0–0 után eljátszanak a „...és milyen varázslatos lenne a bravúros, továbbjutást érő 1–1” reményével, akkor csakis arra lehet gondolni, ez a beteg futball igenis gyógyítható. Legalábbis – a jelek szerint – nem halt meg. Pedig már jó párszor volt szó erről is...
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik