H. T. 2016.05.02 21:33 Frissítve: 2016.05.04 20:47

A hátravont középcsatáros játék atyja az Üllői úton, ellenfélként

„Sokáig az volt a helyzet, hogy legyintettünk, ha például az olaszokkal kerültünk szembe, legyintettünk, ha a franciákkal jöttünk össze. Ha tőlünk délre, vagy keletre élő futballnemzetekkel hozott össze bennünket a sors, akkor már nem is legyintettünk. Egyszerűen nem érdekelt senkit a dolog. Közömbös volt, hogy két számjegyű eredménnyel intézzük-e el őket, vagy annál valamicskét kevesebbel.” A Nemzeti Sport ezekkel a mondatokkal vezette fel 1940. május 2-án – a mérkőzés napján – címoldalán a Magyarország–Horvátország válogatott találkozót.

 

Majd így folytatta a Kemény dió lesz a magyar csapat számára a friss, fiatal, elhasználatlan erőkből álló horvát válogatott című dolgozatát:

„Lassan-lassan azonban egyre kevesebbszer legyintettünk. A nyugati nemzetek felnőttek hozzánk, sőt az olaszok egyenesen a fejünkre nőttek. Már nem csak Bécs és Prága volt számunkra a labdarúgás veszedelmes fellegvára.

(...) Nagy kérdés, hogy tudnak-e a mi fiaink is olyan akarással, olyan elszántsággal küzdeni, mint az ellenfél. Főleg támadósorunk egyik-másik tagjától nehezen várható az a bizonyos csikótűz és csikólendület, hiszen – valljuk be – csikófogaikat már elhullatták.”

Külön kiemelte lapunk: nem szabad elbíznunk magunkat, mert a horvátok kétszer is legyőzték Svájcot. (Április 2-án 4:0-ra nyertek hazai pályán, az április 21-ei „visszavágón” pedig 1:0-s győzelmet arattak Bernben.)

1942-ben ez a magyar csapat ért el az Üllői úton 1:1-es döntetlent Horvátország ellen (Forrás: Tóth Zoltán Facebook)


A HORVÁTOK ÖNÁLLÓ SZEREPE

Mit kell tudnunk a horvát labdarúgásról? – ezt már a Sporthírlap kérdezi május 1-jei számában, és meg is válaszolja:

„...a horvát együttes csak legújabban jutott önálló szerephez a nemzetközi futball színpadán. A Jugoszláv Labdarúgó-szövetségnek 1939-ben történt átalakításakor a horvát labdarúgás teljes önkormányzatot kapott, s ettől kezdve indult egyszerre nagyarányú fejlődésnek. Jugoszláviában három külön, önálló szövetség működik: a szerb, a horvát és a szlovén. Ebben az átmeneti – 1939/40. – bajnoki évben a horvátoknak és a szlovéneknek még közös ligájuk van, 10 egyesülettel.”

„Tudjuk, hogy nagy feladat előtt állunk, de ez a feladat nem megoldhatatlan!” – fogalmazott derűlátóan a meccs előtt Jozo Jakopić szövetségi kapitány (akit a Sporthírlap következetesen Jakupicsnak említ).

Nem csak ő volt azonban optimista, a nyolc megkérdezett horvát játékos közül csupán kettő számított vereségre. Zvonimir Cimermančić például 2:1-es vendégsikert jósolt.

Ezt ismét a Nemzeti Sportból idézzük: Győzelmet várunk, és győzni fogunk – mondja a horvát sajtó.

KAPUSBÓL KAPITÁNY

Ginzery Dénes felnőttjátékosként a BTC, a MAFC, az MTK és a MAC kapuját védte a tízes-húszas években. 1939 júniusában, miután felfüggesztették az MLSZ autonómiáját, és Gidófalvy Pál miniszteri kormánybiztos került a szövetség élére, Ginzeryt a Nemzeti Bajnokság ügyvezetőjének, illetve országos szövetségi kapitánynak nevezték ki. (Kinevezése előtt az Elektromos SE egyik vezetője volt, később az Elektromos Művek fővárosi igazgatóhelyettese.) Az egykori kapus 1939 és 1941 között – megszakítással – 13 mérkőzésen irányította a nemzeti együttest, mérlege egészen kiváló: 6 győzelem és 6 döntetlen mellett csupán egyszer szenvedett vereséget.

BARÁTSÁGOS MÉRKŐZÉS
Magyarország–Horvátország 1:0 (0:0)
1940. május 2., Budapest,
Üllői út, 15 000 néző
MAGYARORSZÁG: Csikós Gyula – Pákozdi László, Polgár Gyula – Király Sándor, Sárosi III Béla, Balogh I István – Kincses Mihály, Sárosi György, Toldi Géza, Dudás János, Gyetvai László. Szövetségi kapitány: Ginzery Dénes
Gólszerző:
Dudás (86.)

ESŐ, ESERNYŐK ÉS BŐRSZEGEK

Végül azoknak lett igazuk, akik azt jövendölték, hogy nehéz dolga lesz ugyan a magyar válogatottnak 1940 áldozócsütörtökjén – mégis két vállra fekteti Horvátországot. Merthogy: „Az év legszebb mérkőzésén óriási küzdelem után győztünk”.

Esős, borongós idő várta a feleket az FTC sporttelepén, a pályán a kapuk előtt akkora volt a sártenger, hogy fel kellett szórni fűrészporral. Ennek ellenére szép számban érkeztek esernyővel az Üllői útra, hogy „Európa legerősebb két csapatának a mérkőzését megtekintsék.

Az első játékrész hatalmas iramot hozott, gólt nem, a horvátok csak lesgólig jutottak. Igaz, a játékvezető tévesen ítélt lest – ellenfelünk szerint legalábbis.

„A magyar játékosok kissé lihegve érkeznek az öltözőbe. Kiderül, hogy több játékosnak a cipőjéről leestek a bőrszegek. Nagy szegezés folyik– számolt be hazai oldalon a szünet pillanatairól a Nemzeti Sport, majd átnézett a másik öltözőbe is, ahol hasonló jeleneteknek lehetett szemtanúja: „Négy-öt cipőt a cipészhez küldenek, mert leestek a bőrszegek.

Az iram viszont cseppet sem esett vissza a második félidőben, amelyben – a szurkolói buzdításának is köszönhetően – már sokkal jobban futballozott a magyar csapat. Az NS meg is állapította, hogy „a közönség is benne van szívvel-lélekkel és főleg hanggal a játékban. A horvátok, mint az egész meccsen, roppant kemények voltak, ennek nyomán Sárosi doktor kivált a hajrában, jóllehet párpercnyi ápolás után vissza is tért.

A MAGYAR SZÍV MEGTETTE KÖTELESSÉGÉT

A 86. percben már ismét a pályán volt, amikor megszereztük a vezetést.

Balogh Bonzó labdaszerzése után Gyetvaihoz játszik, „aki egészen megkeveri a horvátok bal oldali védelmét”. Hátragurít „a szintén tisztán álló Dudás elé”, aki egy cselt követően „hegyes szögből, nagy erővel Glaser feje felett a hosszú sarokba vágja a labdát. „Remek támadás, pompás lövés. Jól megszolgált magyar gól.

A lefújás után minden hazai vezető és játékos szinte egybehangzóan és elégedetten nyilatkozott. Tóth-Potya István, a válogatott edzője szerint győzelmünket „az erőnlétünkkel és a győzniakarásunkkal harcoltuk ki”. Csikós Gyula: „A magyar szív megtette a kötelességét. Balogh István: „Borzasztó nagy iram. A szív és lelkesedés győzött.” A mezőny legjobbja, Gyetvai László: „Szinte szóhoz sem tudok jutni. Először azért nem, mert oly' fáradt vagyok, másodszor a győzelem miatt nem!

Vitéz Ginzery Dénes szövetségi kapitány Gyetvai és Csikós mellett elsősorban az „öregeket” dicsérte. „Toldi is várakozáson felül jól játszott. Sárosi dr. játékában elánt és jóindulatot láttam. A története harmadik meccsét lejátszó horvát válogatott futballja egészen lenyűgözte a kapitányt. „Bebizonyosodott, hogy ha jól összeszokott csapat angol rendszerben játszik, akkor pompásan bírja a küzdelmet a legjobb játékosokból összeállított csapat ellen is.”

És ha már Ginzery szóba hozta Sárosi doktort. A Ferencváros és a válogatott vezére nem csak a pályán serénykedett azokban az időkben. Öccse, Sárosi III Béla osztotta meg az olvasókkal, hogy „Gyurka csak vasárnap jön ki a katonaságtól. Most tette le a tisztivizsgát, 250 vizsgázó között ő lett a rangelső!”

A TÖRTÉNELMI HÁTTÉR

1939 elején új miniszterelnöke lett a szerb vezetésű, centralizált Jugoszláv Királyságnak. A szerb nemzetiségű Dragisa Cvetkovics legégetőbb feladatának a horvátkérdés megoldását tekintette: kiegyezni a horvátokkal. Márciusban tárgyalások kezdődtek a horvátok igényeiről – a kompromisszumra hajló légkör létrejöttében az európai hatalmi változásoknak is nagy szerepük volt. Ekkorra már megtörtént az anschluss, Csehszlovákia szétesése, Albánia olasz megszállása, és Anglia is szorgalmazta a szerb–horvát kiegyezést. (Forrás: História)

„1939. augusztus 26-án meg is született a megállapodás, Jugoszlávia területén belül létrejött a Horvát Bánság, amely saját tartományi parlamenttel és bizonyos belső önkormányzattal rendelkezett – fogalmazott a Nemzeti Sport Online megkeresésére Zeidler Miklós történész. – Ez az állapot 1941. áprilisig állt fenn, amikor a délszláv állam elleni német–olasz–bolgár támadás után Jugoszlávia széthullott, és a horvátok kikiáltották a Független Horvát Államot. Amely valójában német–olasz megszállás alatt állt, és 1945-ig létezett.”

„Az 1940-es magyar–horvát futballmeccs körülbelül olyan volt, mintha ma játszanának egy Magyarország–Bajorország mérkőzést” – tette hozzá Zeidler Miklós.

 

 

A futballtörténelem első horvát válogatottja 1940. április 2-án, Svájc 4:0-s zágrábi legyőzése előtt. Balról az első Jozo Jakopić szövetségi kapitány, akinek a munkáját Bukovi Márton segítette (Fotó: Wikipedia)


AZ ANGOL RENDSZER TANÍTÓJA

De mit értett Ginzery „jól összeszokott csapaton”?

Azt, hogy a Budapesten fellépő horvát válogatottban nem kevesebb mint tíz Gradjanski-játékos szerepelt. A zágrábi gárda ráadásul bombaformában futballozott azokban az időkben, a meccs előtti vasárnap 9:0-ra lépte le a HASK-ot.

És mit értett azon Ginzery, hogy „angol rendszer”?

Nos, ez az úgynevezett WM-rendszer, vagyis a – 2–3–5-ös, két hátvédes felállást felváltó – 3–2–5-ös (akkurátusabban 3–2–2–3-as), három hátvédes formáció, amelyet Herbert Chapman, az Arsenal menedzsere alkalmazott először szisztematikusan a húszas évek végétől.

A Gradjanski trénere és a horvát válogatott edzője (Jozo Jakopić kapitány segítője) egyazon személy volt 1940-ben: Bukovi Márton. Az ellenfélként az Üllői úton is ünnepelt Bukovi nemcsak bevezette, terjesztette a korábbinál sokkal modernebb WM-formációt Zágrábban („az én módszerem és az én általam tanított angol rendszer), hanem tovább is fejlesztette.

Igen, már a zágrábi évei (1936–47) alatt!

De az már egy másik történet – és egy esetleges következő cikk témája –, a 4–2–4-es felállás megszületése és a középcsatár hátrább vonásának zseniális ötlete.

ÍZELÍTŐ SOROZATUNK EDDIG MEGJELENT EPIZÓDJAIBÓL
Frici, meg a futballválogatott első győzelme; édes búcsú a „magas őrtoronytól”
A magyar őserő el nem vész: futballválogatottunk kaput nyit
Felavatásként ítélkeztek és ütöttek válogatottunk tagjai
Labdarúgóink megkapták: a babérlevelekből vetett ágyon nem lehet henyélni
Lapunk nem kímélte Budapest egykori rendőrfőkapitányát
Miért feküdt Czibor percekig mozdulatlanul a padon?
A nap, melyen három magyar „dugót” látott a Casanova
„Öt éve Maradona, most pedig Nyilasi és Kiprich játszott a prímhegedűn”
 
AZ ÖSSZES RÉSZ ITT!
2021.07.20 14:03:05

Magyar válogatott THURY GÁBOR

Noha a magyar futballválogatott gyengélkedett, a vezetők nem mondták le a brazilok riói meghívását.

2021.07.15 22:41:39

Magyar válogatott N. PÁL JÓZSEF

ALAPVONAL. Mészöly Kálmánban mintha a tárt karú szeretet hajlamát, s a fékezhetetlen – nem rossz értelemben vett! – „dúvadságot” gyúrta volna össze a Teremtő, ami így egyben a lebírhatatlan életörömöt, életakaratot mutatja nekünk.

2021.07.15 22:14:35

Magyar válogatott MALONYAI PÉTER

NS-VÉLEMÉNY. Örüljünk annak, hogy csakhamar kettő lesz az egyből.

2021.07.14 23:11:43

Magyar válogatott KAMLER JÁNOS

NS-VÉLEMÉNY. Tökéletesen behatárolható a profi labdarúgásban betöltött szerepe.