„Csak üvöltöttem és rohantam” – Schäfer András az 50. válogatott meccsére készül

Ha egyetlen pillanatot kellene kiemelni Schäfer András eddigi 49 fellépéséből, a többség – ahogyan ő maga is – alighanem a 2021-ben megrendezett Európa-bajnokság német–magyar csoportmérkőzésének 68. percét említené, amikor Szalai Ádám labdáját Manuel Neuer mellett a hazai kapuba fejelte.

„Amikor láttam, hogy a hálóba kerül a labda, csak üvöltöttem és rohantam, azt sem tudtam, hol vagyok – idézte fel utóbb a történteket a Mol Csapatnak. – Olyan érzés volt, mintha a felhőkön futottam volna, aztán amikor a többiek utolértek és letepertek, a földön el is sírtam magam.”

Mégsem csak örömkönnyek potyogtak aznap este Münchenben. Miután Leon Goretzka a 84. percben egyenlített, szertefoszlatva a továbbjutásról szőtt magyar álmokat – ami kétségkívül világszenzáció lett volna a francia, portugál, német trió társaságában –, Schäfer Andrásnál újra eltörött a mécses. Miközben a Coviddal dacoló és a bajor fővárosig utazó ezernyi magyar a részlegesen megnyitott Allianz Arenában a hősiesen helytálló kedvenceket éltette, ő a szemét törölgette, pedig ahogy arra, az az előtti és azt követő másik 48 fellépésére is ugyanannyira büszke lehet. Mert lehet, hogy nem az ő futballja a leglátványosabb, a leginkább várt, jelenléte a gyepen annál sarkalatosabb. Mondhatni nélkülözhetetlen. A futómennyiség, a szerelőkészség, a párharcerősség, ami a játékát jellemzi, már-már pótolhatatlan, a csupa szív, hatalmas küzdőszellemről árulkodó, soha egy pillanatra sem lazsáló személyiségét ahogy Telkiben, Berlinben is elismeréssel üdvözlik.

Sohasem adja fel – akkor is így volt ezzel, amikor tizenkilenc évesen a Genoába szerződése után hiába edzett mindennap mindent beleadva, tudta, a hétvégén jó esetben is csak a kispadon, leginkább pedig a lelátón jut neki hely. De intelligensen felmérte, a bennmaradásért küzdő olasz gárda nem tizenéves újoncát játszatja a tapasztalt Serie A-harcosok helyett, s abba kapaszkodott inkább, hogy Cesare Prandelli tréningjeiből eleve rengeteget tanulhat, egyebek mellett azt, minden csörtébe – legyen az fizikai vagy verbális – bele kell állnia, ki kell állnia magáért, demonstrálnia, hogy bármire hajlandó a játékpercekért. Akkor sem adta fel, amikor kínzó sérüléseiből kellett felépülnie. 2024 őszén már az Union Berlin játékosaként mondta el lapunknak, háromszor tört el ugyanaz a csont a lábában, s hogy a sportolók tizenöt százalékának egyetlen hasonló törés után be kell fejezniük a pályafutásukat – neki három lett belőle, mégis vissza tudott térni a gyepre.

„Oszlopos tagja lehettem egy olyan együttesnek, amely eljutott a Bajnokok Ligája főtáblájára, de nekem nem adatott meg, hogy ott pályára lépjek, ahogyan az Európa-liga kieséses szakaszában sem – beszélt akkor a nehézségekről. – Ki kellett hagynom az Eb-selejtezőt, ez testileg-lelkileg nagyon megterhelő időszak volt. Amikor csak a konditeremben erősíthetsz, és látod, hogy a társaid készülnek az aznap esti Real Madrid elleni BL-meccsre, vagy a negyedik, labdaérintés nélküli edzésed vagy a vízben futás után hazaérsz és a tévében látod a magyar válogatottat a Puskás Arénában harcolni, azt nem könnyű feldolgozni. Ezt persze az átlagnéző nem látja, nem is érdekli, ezt az érzést az ismeri, aki sportolt, esetleg sportolóval él. Hogy mit tanultam? Talán azt is, hogy az élet nem mindig sportszerű, ám az biztos, hogy a kemény munka kifizetődik, bár talán nem egyenesen arányosan a belefektetett energiával és nem azonnal, vagy nem akkor, amikor az ember számít rá.”

Kőkemény munkája olyannyira kifizetődött, hogy idén ősszel az Union Berlinben századik Bundesliga-mérkőzését is megünnepelhette. A Nemzeti Sportnak adott akkori interjújában felidézte kedvenc németországi meccsét, no meg azt is, miben lett több a Bundesligában erősödve.

„Talán a harmadik mérkőzésemen a Herthával játszottunk derbit az Olimpiai Stadionban, és négy egyre nyertünk. Kettő egynél álltam be, és adtam egy gól­passzt. A lefújás után óriási ünneplés kerekedett, engem pedig ez a meccs indított el igazán. (…) Berlinben jobb labdarúgó lettem. Sokkal inkább letisztult a játékom. Sokkal jobban képben vagyok az erősségeimmel és a hiányosságaimmal kapcsolatban, ami szerintem nagyon fontos. Fejben is rengeteget fejlődtem ezalatt a négy-öt év alatt, és teljesen más aspektusokat látok már meg a futballban. Előtte sokkal inkább gyerekfejjel néztem a sportágat, és gyermeki élvezettel játszottam. Az élvezet megmaradt, de sokkal tudatosabban futballozom már.”

Eközben pedig a további álmairól sem mondott le. Amikor lapunk a századik Bundesliga-mérkőzése apropóján a német fővárosban látogatta meg, arra a kérdésre is határozottan felelt, játszik-e még világbajnokságon.

„Remélem, hogy igen. Nem jelentem ki, mert jó régen nem jutottunk ki a tornára, de nagyon bízom benne, hogy a legközelebbin ott leszünk, és hogy megadatik nekem a vb-szereplés. Ahhoz, hogy célba érjünk, még fejlődni kell, jobbnak kell lenni, de most erről nehéz beszélni, mert három év múlva más lesz a keret. Nem teljesen, de akár tíz játékos is kicserélődhet. Ami, ugye, majdnem egy kezdőcsapat…”

S ha az együttes körülötte módosulhat is, ő nem változik. Attól a bizonyos müncheni találattól sem szállt el. Ahogy akkor a Mol Csapatnak adott interjújában megfogalmazta: „Nem lettem más a németek ellen szerzett góllal. (…) Csak egy dolog változott, hogy a szüleim a világ legbüszkébb emberei lettek.”

Méltán.

AZ ELSŐ 2020. szeptember 3., Nemzetek Ligája Törökország–Magyarország 0–1 Amellett, hogy Szoboszlai Dominik élete első, a szlovákoknak lőtt válogatott gólja után másodszor is betalált (ismét szabadrúgásból, ismét bombagólt rúgott), még valamiről marad emlékezetes a törökök elleni 2020-as NL-nyitány: életében először magára ölthette a felnőttcsapat címeres mezét a DAC 21 éves középpályása, Schäfer András. A TIZEDIK  2021. szeptember 2., vb-selejtező Magyarország–Anglia 0–4 Ez speciel nem olyan szép emlék: Anglia Raheem Sterling, Harry Kane, Harry Maguire és Declan Rice góljával nyert 4–0-ra, Schäfer végigjátszotta a meccset, ahogy bő fél év múltán azt a kettőt is, amelyen mi leckéztettük meg a tanítómestereket. Előbb Budapesten (1–0), majd Wolverhamptonban még inkább… A HUSZADIK 2022. június 14., Nemzetek Ligája Anglia–Magyarország 0–4 Ki gondolta volna, hogy magyar gálaelőadást lát a Molineux Stadion közönsége, mégis így lett. Sallai Roland duplájával, Nagy Zsolt és Gazdag Dániel egy-egy góljával adtuk vissza a négyest, Schäfer a középpálya nélkülözhetetlen napszámosaként robotolt, a válogatott meg kis híján megnyerte csoportját az A-ligában… A HARMINCADIK  2024. szeptember 10., Nemzetek Ligája Magyarország–Bosznia-Hercegovina 0–0 Ez az Nemzetek Ligája-sorozat már nem alakult olyan veretesen, de a második összecsapás bizonyára emlékezetes marad a magyar fedezetnek: harmincadszor is pályán lehetett a válogatottban, ami akkor is ünnep, ha se neki, se a csapatnak nem igazán ment a bosnyák válogatott ellen. A NEGYVENEDIK 2025. november 13., vb-selejtező Örményország–Magyarország 0–1 Schäfer szokás szerint kezdett, a válogatott pedig nyert, ezzel elérve, hogy az azt követő, írek elleni hazai csoportzáró arról döntsön, első (vb-részvétel), második (pótselejtező) vagy harmadik (kudarc) helyen végez. A mérkőzésen aztán jött Troy Parrott, és tudjuk, mi lett…

1. forduló. Szeptember 25., péntek
Grúzia–Észak-Írország 0–1
Magyarország–Ukrajna 0–1

2. forduló. Szeptember 28., hétfő
Grúzia–Ukrajna 0–0
Észak-Írország–Magyarország 0–0

3. forduló. Október 2., péntek
Magyarország–Grúzia 1–0
Ukrajna–Észak-Írország 0–3

4. forduló. Október 5., hétfő
Ukrajna–Magyarország 1–2
Észak-Írország–Grúzia 0–0

5. forduló. November 14., szombat
18.00: Grúzia–Magyarország
20.45: Észak-Írország–Ukrajna

6. forduló. November 17., kedd
20.45: Magyarország–Észak-Írország
20.45: Ukrajna–Grúzia