Gálhidi György is büszke a nemzeti csapat újoncaira

Közepesen nehéz kérdés: mi a közös Ötvös Bence, Lukács Dániel és Tóth Barna pályafutásában? Kézenfekvőnek tűnik a válasz, hogy Marco Rossi szövetségi kapitány a Ferencváros középpályását éppúgy először hívta be az Írország és Portugália elleni világbajnoki selejtezőre készülő válogatott keretébe, mint a Puskás Akadémia és a Paks támadóját, azonban akkor az MTK-tól a lengyel Pogonba igazoló szélső, Molnár Rajmund sem maradhatna ki a felsorolásból. A három labdarúgó karrierjében egy szakember, jelesül a nyolcvanas évek Csepeljének kemény balhátvédje, a manapság a Várda Labdarúgó Akadémián a nemzetközi kapcsolatok igazgatójaként dolgozó Gálhidi György a közös pont. A 71 esztendős korábbi olimpiai válogatott mindhármuknak volt ugyanis edzője, méghozzá pályafutásuk olyan szakaszában, amikor még korántsem voltak ennyire ismertek, összesen két NB I-es mérkőzést tudtak felmutatni.

„Abban az esztendőben, amikor a Honvéd Marco Rossival a kispadon bajnokságot nyert  – vagyis a 2016–2017-es idényben –, a klub NB III-as csapatában Lukács Dánielnek és Tóth Barnának is az edzője voltam – emlékezett Gálhidi György. – Lukács Dániel sokat edzett az első kerettel, de Tóth Barna végig velem készült; míg Dani szeleburdi, igazi csibész volt, akinek abban az időben nem feltétlenül a futball volt a legfontosabb, Barnát sohasem kellett noszogatni, akkor is odatette magát, ha nem labdás gyakorlat következett. Sokat foglalkoztunk a fejjátékával is, hogy miként érkezzen a kapu elé, s emlékszem, egyszer a szokásos, első csapat elleni meccsünkön úgy robbant be és olyan gólt rúgott Gróf Dávidnak, hogy a kapu szinte felborult. Dani volt a tehetségesebb, a jobb képességű, ugyanakkor Barnában volt meg az a szorgalom és akarat, amely alapján azt gondoltam, sokra viheti. Ami Ötvös Bencét illeti, fél évet dolgoztunk együtt Nyíregyházán, hamar feltűnt a kiemelkedő rúgótechnikája. Rajta kívül csak Tököli Attilától láttam olyat, hogy amikor támad az ellenfél, és a kapusa kijön egészen a tizenhatos vonaláig, a labdaszerzés után a felezővonalról kapura lő, és gól lesz belőle. Jó érzés, hogy mindegyikük pályafutásához hozzá tudtam kicsit tenni, büszke vagyok rájuk, a napokban kaptam egyiküktől egy sms-t, amelyben megköszöni a közös munkát.”