Szoboszlai visszaidézte az Izland-verést, de Broját sem feledjük…

A 2021-es esztendő utolsó hazai válogatott mérkőzése, a San Marino elleni vb-selejtező jó alkalmat kínál egy kis összegzésre, évértékelésre. Már csak azért is, mert napra pontosan egy évvel ezelőtt, 2020. november 12-én játszottuk az Izland elleni, emlékezetes Eb-pótselejtezőt, amelyet az utolsó percekben szerzett két góllal 0–1-ről sikerült megfordítanunk. Ki tudja, mi lett volna, ha akkor nincs Szoboszlai gólja? Lehet, hogy nincs Eb-szereplés, nincs a magyar válogatott elmúlt két évtizedének egyik leghullámzóbb esztendeje, és lehet, hogy már nem is Marco Rossi irányítaná a magyar válogatottat – miközben a legfrissebb hírek szerint Csányi Sándor, az MLSZ elnöke a bizalmáról biztosította a szakembert, aki így minimum 2025-ig tervezhet a csapat élén.

Már csak azért is érdemes felidézni Szoboszlai Izland elleni csodagólját, mert San Marino ellen is ő indította a magyar gólgyártást. Egy év után talált be ismét a nemzeti csapatban, és hát ez a gól sem volt csúnya, ahogy eddig egyik, válogatott meccsen született Szoboszlai-gól sem (Izland előtt Szlovákia és Törökország ellen is távoli szabadrúgásból köszönt be): Szalai Ádámmal kényszerítőzött, majd egy kötény után újabbat adva, hanyag eleganciával lőtt a kapuba. A magyar válogatott hozzáállásáról mindent elmondott, hogy a második gólunk, Gazdag Dániel találata után Szalai Ádám vitte vissza a labdát a kezdőkörbe, hogy minél előbb lőhessük a következőt, nehogy úgy járjunk, mint Andorra ellen, amikor 2–0 után már az első félidőben azt hittük, vége a meccsnek… Más kérdés, hogy a harmadik gólunkra (Szalai Ádám lesgólját nem számolva) a 83. percig kellett várni – Szoboszlai először duplázott, és a második gólját ugyanúgy a bal alsóba lőtte, a tizenhatoson kívülről, mint Izland ellen.

A meccs előtt a drukkerek véleményére is kíváncsiak voltunk: mi ugrik majd be előbb nekik 2021 kapcsán, a franciák és a németek elleni, varázslatos Eb-meccsek, a londoni iksz vagy az albánok elleni dupla égés, az Andorra elleni szenvedés, az angoloktól kapott négyes…?

Nos, a világhálót sokszor elárasztó rosszindulatú kommentözön helyett nagyon is reális helyzetértékeléseket kaptunk. A szurkolók kifejtették, a válogatott 2021-ben egyrészt bizonyította, hogy ha a legjobbját nyújtja, akkor képes a világ legerősebb válogatottjaival is szoros mérkőzést játszani – mást ne mondjunk, pontot szerzett a legutóbbi két világbajnokkal és az idei Eb-ezüstérmessel szemben (Anglia a magyar válogatotton kívül odahaza mindenkit legyőzött ebben a selejtezősorozatban). Másrészt viszont az is látszik, hogy elöl továbbra is hiányzik az a minőség, ami ahhoz kell, hogy támadásban nyomás alá tudjuk helyezni az ellenfeleket, hogy ne csak kontrából, szabadrúgásból vagy szöglet után, hanem felépített támadásokból is gólokat tudjunk szerezni. A drukkerek egyetértettek abban, hogy „minőségibb” támadójátékra van szükség ahhoz, hogy ne csak Andorrát, Ciprust és San Marinót tudjuk megverni (az idén eddig sajnos csak ezen három válogatott ellen tudtunk győzni), hanem Albániát vagy idővel, mondjuk, Lengyelországot is. Mert amíg ebben nem lépünk előre, aligha lesz esélyünk világbajnokságon szerepelni – a maximum, amit elérhetünk, a 24 csapatos Európa-bajnokság.

Viszont abban is egyetértés mutatkozott a megkérdezettek között, hogy Marco Rossi a legmegfelelőbb szakember a válogatott élére, például azért, mert minden évben be tud építeni a csapatba olyan játékosokat, akik hosszú évekig megoldást jelenthetnek egy-egy poszton, kulcsemberré válhatnak. Beépítette korábban Willi Orbánt, Szoboszlai Dominikot, tavaly Szalai Attilát, Botka Endrét, Loic Negót, idén Schäfer Andrást vagy a San Marino ellen már a hetedik (mindegyiket idén), kezdőként a harmadik meccsét játszó Schön Szabolcsot, de lassan idesorolhatjuk a San Marino ellen a 4–0-s végeredményt beállító, a válogatottban először eredményes Vécsei Bálintot is. Miközben egyre több fiatal is debütál: San Marino ellen a 20 éves Kiss Tamás volt a 22., a 19 éves Balogh Botond a 23. újonc a 2018 óta tartó Rossi-érában. Ráadásul pénteken Balogh, Kiss, Schön és Szoboszlai személyében négy utánpótláskorú játékos is szerepelt, amire nem nagyon volt példa az elmúlt években.

Szakmai szempontokból összegezve az évet azt mondhatjuk, sok víz lefolyt a Dunán Fiola Attila franciák elleni, a nemzetet talpra ugrasztó góljától addig, hogy Armando Broja szertefoszlatta a magyar vb-álmokat. De Marco Rossinak és stábjának van jövőképe, képes folyamatosan megújítani a csapatot, képes fiatalítani, van ereje és tekintélye hozzá, hogy lecseréljen kiöregedőfélben lévő játékosokat, akik nem felelnek meg az elvárásaiknak. Az a tény pedig, hogy Rossi válogatottja három év alatt megmérkőzött a legutóbbi két világbajnokkal (Franciaország és Németország), a legutóbbi vb-ezüstérmessel (Horvátország), a 2016-os Európa-bajnokkal (Portugália) és a 2021-es Eb-döntőssel (Anglia) is – és hét meccsen hat pontot szerzett ellenük, hitelt ad a folytatáshoz. Ugyanis az elmúlt tíz évben nem volt olyan kapitányunk, aki csak hasonló sorozatra is képes lett volna a nemzeti csapattal, vagyis Rossi megdolgozott azért, hogy most Egervári Sándort megelőzve ő legyen az elmúlt tíz év leghosszabb ideig hivatalban lévő magyar kapitánya.

Végül egy-két mondatot szólnunk kell a szurkolókról is, akik a válogatotthoz hasonlóan meglehetősen viszontagságos éven mentek keresztül, kezdve attól, hogy tavaly, a legnagyobb győzelmek, éppen az Izland elleni fordítás idején nem láthatták a csapatot a koronavírus miatt. Az Eb sok mindenért kárpótolta őket, és olyan futballhangulatot teremtettek a tornán, amiért még az egyik ellenfél, Portugália kapitánya, Fernando Santos is köszönetet mondott a magyar drukkereknek. Persze az UEFA és a FIFA büntetései, az albánok elleni zárt kapu, drukkereink lengyelországi kitiltása (persze, így is sokan utaznak majd) – még ha aránytalannak is érezzük ezeket szankciókat –, néhány ember felelőtlen magatartása mindezt beárnyékolta. Így a legtöbb hír nem a lenyűgöző látványt nyújtó koreográfiákról, nem a Christian Eriksent percekig éltető több tízezres magyar táborról, az Albániába a koronavírus miatti kockázatot vállalva, jegy nélkül is elutazó, a lengyelekkel Londonban vállvetve szurkoló magyar drukkerekről szólt. Ezért fordulhatott elő, hogy Csányi Sándor az utolsó hazai vb-selejtező előtt már a B-közép lehetséges bezárását is kilátásba helyezte. Amire a drukkerek pénteken a lehető legjobb választ adták: az elsőtől az utolsó percig megállás nélkül énekeltek, űzték-hajtották a srácokat, nem volt gyűlölködés, nem szidtak senkit, csak szurkoltak torkukszakadtából – mindig így kellene…

EURÓPAI VB-SELEJTEZŐK
9. FORDULÓ
I-CSOPORT
MAGYARORSZÁG–SAN MARINO 4–0 (2–0)
Budapest, Puskás Aréna, 11 000 néző. Vezette: Glova (szlovák)
MAGYARORSZÁG: Dibusz – Botka (Balogh Botond, 86.), Lang, Szalai A. – Nego, Nagy Á. (Schäfer, 57.), Gazdag (Kiss T., 73.), Vécsei, Schön (Varga K., 57.) – Szalai Á., Szoboszlai (Hahn J., 86.). Szövetségi kapitány: Marco Rossi
SAN MARINO: E. Benedettini – Ma. Battistini, F. Fabbri, D. Rossi, A. Grandoni (A. Golinucci, 60.) – F. Tomassini (D'Addario, 60.), Lunadei, E. Golinucci, Mularoni, D. Tomassini (Hirsch, 36.) – Nanni (Vitaioli, 60.). Szövetségi kapitány: Franco Varrella
Gólszerző: Szoboszlai (6., 83.), Gazdag (22.), Vécsei (88.)

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

A csoport többi mérkőzésén
Anglia–Albánia 5–0 (Maguire 9., H. Kane 18., 33., 45+2., J. Henderson 28.)
Andorra–Lengyelország 1–4 (Vales 45., ill. Lewandowski 5., 73., Józwiak 11., Milik 45+2.)