Bódog Tamás a DVTK-tól elszenvedett vereség után: Gyerekfutballban sem látunk ilyeneket

DIÓSGYŐRI VTK–NYÍREGYHÁZA SPARTACUS FC 2–0 (1–0)
Miskolc, DVTK Stadion, 5052 néző. Vezette: Antal P.
Gólszerző: Kovács D. (5. – öngól), Acolatse (70.)
Kiállítva: Katona L. (47., Nyíregyháza)

Vladimir RADENKOVICS, a DVTK vezetőedzője

– Elég egy gól az első félidő elején és egy kiállítás a második játékrész elején?     
– Olyan okosan játszott a csapat ezen a meccsen, mint egy sakkjátszmában. A letámadás működött, sikerült megszerezni a vezető gólt – talán érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy középen három játékosunk is érkezett, és ez az, amin rengeteget dolgoztunk az elmúlt időszakban. A folytatásban a mentális rész emelkedett ki, az ellenfélnek az első félidő második részében több helyzete adódott, elsősorban szögletek, szabadrúgások, hosszú bedobások után. A második félidő is jól kezdődött, újabb remek gól született, csak gratulálni lehetett a játékosoknak.
– Mi lenne a DVTK-val Karlo Sentic és Elton Acolatse nélkül?
– Egyetértek azzal, hogy jól teljesítettek most is. Ugyanakkor a jó csapatszellem kellett a győzelemhez. A DVTK nagy család, ennek köszönhetjük, amit sikerült elérni. Persze tisztában vagyok vele, hogy a csapat nem szerzett még annyi pontot, mint amennyit szerettünk volna.
– A hőn áhított győzelem megszerzése után minden szép és jó?     
– Úgy tűnik, jót tesz nekünk, ha nyomás alatt kell játszani. Hívnom kellene a szurkolókat, hogy jöjjenek ki az edzésre…  Az öltözőben, a meccs után azt mondtam, semmi eufória, van még két meccs az idényből, még hat pontot lehet szerezni.

BÓDOG Tamás, a Nyíregyháza vezetőedzője

– Ebben a meccsben több volt?     
– Túl gyorsan kaptunk gólt. Amit tudunk, amire készültünk, nem sikerült hozni. Elton Acolatse a bajnokság átlag feletti játékosa, de az, hogy öt az egy ellen nem tudjuk levédekezni, nem fér bele. A gól után tíz percig kerestük magunkat, majd sok helyzetet alakítottunk ki, egy méterről be kell tudni rúgni a kapuba a labdát. A második félidőben a kiállítás sok mindent átírt. Hogy a kis lökés ért-e sárgát, az kérdés, a játékvezető ott volt három-négy méterre, így látta. Emberhátrányban nehezebb dolgunk volt, próbálkoztunk, ám az egyéni hibák visszaköszöntek. Sajnálom, mást terveztünk, mást gondoltunk, nem úgy sikerült ez a meccs, ahogy szerettük volna.
– Mi lett volna a terv a második félidőre, ha nincs a kiállítás?     
– A biztonságos védekezésből indulva tíz-tizenöt perc után szerettük volna feljebb tolni a játékot. Egyértelműen a támadófutballt akartuk erősíteni, persze nulla egyes állásnál minden edző, csapat ezt tette volna.  
– Volt a meccsben pozitívum?
– Akartak a játékosok, de a gyerekfutballban fordul elő olyasmi olyan, mint amilyeneket láttunk. Nem lehet a párharcokba úgy belemenni, mintha kutyát sétáltatnánk. Ezeket a hibákat nem szabad elkövetni. Isten ments, nem akarok senkit keresztre feszíteni, ám nem véletlenül állunk ott, ahol. Dolgozni kell, van bőven teendő.

DEBRECENI VSC–PUSKÁS AKADÉMIA FC 0–1 (0–1)
Debrecen, Nagyerdei Stadion, 4767 néző. Vezette: Zierkelbach
Gólszerző: Nagy Zs. (37.)

Sergio NAVARRO, a DVSC vezetőedzője

– Csalódott a vereség miatt?     
– Tudtam, hogy nehéz mérkőzés vár a csapatra, hiszen a Puskás Akadémia az egyik legerősebb a bajnokságban, és persze ennek megfelelően is készültünk. Látszott, hogy a futballistáink próbálták megtalálni az üres tereket, de az első félidőben nem jött össze, amit terveztünk.     
– Mivel érte el, hogy szünet után egy más felfogású, sokkal harcosabb DVSC-t láthattak a nézők?
– Titok… Komolyra fordítva: a játékosok megértették, mi helyzet, s nagyon biztató, amit a második félidőben produkáltak. Közel álltunk az egyenlítéshez, talán meg is érdemeltünk volna a pontszerzést.     
– A szezon egészét tekintve annak ellenére is elégedett lehet, hogy ezúttal pont nélkül maradtak?
– Mérkőzésről mérkőzésre próbálunk építkezni, fejlődni. Most nagyon jó csapattól kaptunk ki, s készülünk a következő feladatra, a Ferencváros elleni bajnoki – talán mondani sem kell – szintén nagyon nehéz lesz.

HORNYÁK Zsolt, a Puskás Akadémia vezetőedzője

– Győztek Debrecenben,  ez a siker a mostani bajnokságban szép eredmény. Ön is így érzi?     
– Nagyon értékes három pontot szereztünk abban a stadionban, ahol mindig nehéz nyerni. Az első félidőben sikerült meglepni az ellenfelet, ekkor el is dőlhetett volna a meccs, de kimaradtak a helyzetek, így a második félidő nagyon nehéz volt. Beszorult a csapat, többet kellett védekeznie, de a játékosok férfiasan küzdöttek.      
– Elmondhatjuk, hogy a kimaradt helyzeteket leszámítva tökéletesen működött a terve?     
– A Debrecen játékában a gyenge pont a lassú védekező játék, s ebben ott a mélységi indulás lehetősége. Ez működött, ennek köszönhetően alakultak ki a helyzeteink.     
– Az eddig jól teljesítő DVSC otthonában szerzett három pont lökést, erőt adhat a folytatásra?     
– Van bennünk erő, csak a helyzetkihasználáson kell javítani. Nem minden meccsen lesz öt-hat komoly ziccerünk.

PAKSI FC–MTK BUDAPEST 3–1 (1–0)
Paks, Fehérvári úti Stadion, 2011 néző. Vezette: Karakó
Gólszerző: Osváth (20.), Böde (67., 69.), ill. Polievka (55.)

BOGNÁR György, a Paksi FC vezetőedzője

– Két vesztes meccs után benne volt-  a csapatában, hogy legyőzi az egyébként jó erőkből álló MTK-t?     
– Ebben a meccsben minden benne volt. Az is, hogy több góllal nyerhetünk, ugyanis mentálisan és csapatszinten is sokat javult a teljesítményünk. Ennek köszönhetjük, hogy siker lett a vége. 
– Az ellenfél egyenlítése után meg sem fordult a fejében, hogy akár fordíthat is az MTK?     
– Nem, nem gondoltam rá, mert tulajdonképpen a rövid kihagyás ellenére az történt a pályán, amit akartunk, amit elterveztünk.
– Talán az is a taktika része volt, hogy Böde Dánielt és Balogh Balázst az utolsó harminc percre pályára küldi?     
– Hát persze! Azért megemlíteném a sérülésből felépülő Tóth Barna teljesítményét, s azon voltam, hogy a két csatár legalább húsz percet együtt játszhasson. Sikerült. Böde Dániel rúgott két gólt, de a játékában több is benne volt. Balogh Balázs labdabiztonsága pedig a középpályán jelentett stabilitást.

HORVÁTH Dávid, az MTK vezetőedzője

– Csapata jól kezdett és egy ideig úgy tűnt, kiegyenlített meccs lesz a vége felé is…     
– Valóban jól játszottunk a mérkőzés elején, többször is esélyünk volt arra, hogy előnyhöz jussunk. Sajnos, nem sikerült, s aztán jött a szerencsétlen gól, ami kicsit megfogta a csapatot. 
– A szünet után hatalmas lendülettel kezdtek, s úgy tűnt, valóban esély lehet a győzelemre, mégsem sikerült nyerni: miért?     
– Az igaz, hogy bátrabban játszottunk s jól jöttünk ki az öltözőből, az egyenlítés is sikerült, a középpályán fölénybe kerültünk, azonban a második kapott gól megfogta a csapatot, s tulajdonképpen ott már fejben eldőlt a három pont sorsa.
– Milyen lelki nyomást jelenthet önnek és a játékosoknak az, hogy sorozatban a harmadik meccsen veszítenek?     
– Régebben is voltak hasonló hullámvölgyek, sikerek s aztán kudarcok. Most is ezt éljük át, mivel meghatározó labdarúgók hiányoznak, nehéz talpra állni. Akik pályán voltak, a vereség ellenére jól teljesítettek. Két meccs van még hátra, s a mérkőzésen tapasztalt pozitív jelekből kiindulva, úgy hiszem, véget ér ez a széria.