Sergio Navarro: Kicsit fura fazon vagyok – és egy remek csapat edzője
– Mi áll annak a hátterében, hogy a DVSC az előző idény kilencedik helyezése után jelenleg harmadik a tabellán?
– Fogalmam sincs, mi történt az előző idényben, azt viszont tudom, kinevezésünk óta mit csinálunk a stábommal – nyilatkozta lapunknak Sergio Navarro, a DVSC spanyol vezetőedzője. – Mielőtt júliusban munkába álltunk volna, megterveztük azt a folyamatot, amelynek a játékosok a főszereplői. Igyekeztünk támogató edzéskörnyezetet létrehozni számukra, amelyben a futballisták tanulnak, tapasztalatot szereznek és megértik, hová juthatnak el a fejlődésben. Ezután a játékosok fejlesztésére helyeztük a hangsúlyt, ezáltal a csapat egyre erősebb lett, jobban futballozik, és mondhatom, az egyének szintjén versenyképesebb lett. Ezt támasztja alá, hogy mérkőzéseket nyerünk, gyűjtjük a pontokat, olyan helyzetbe kerültünk, amilyet júliusban nehezen tudtunk volna elképzelni.
– A játékosai rendre azt mondják, tudják az irányvonalat, ugyanakkor szinte teljes döntési szabadságot ad nekik a pályán. A mai modern futballban, amelyben minden gépszerűen megtervezett, mitől működőképes ez a filozófia?
– A szakmai hátterem, a tanulmányaim, illetve a labdarúgóként szerzett tapasztalataim azt mondatják velem, hogy ha egy játékosnak minden helyzetben megmondjuk, mit kell tennie – akárcsak a gyermekeinknek vagy a tanítványainknak –, az csak nagyon rövid távon jelenthet megoldást. Mi eszközöket adunk neki ahhoz, hogy merjen cselekedni, megértse a jó döntéseinek vagy éppen a hibáinak a következményeit, megkapja a szabadságot és a felelősséget, amivel egy ember felnőhet vagy éppen sokat tanulhat. Meglehet, a csapatból sokan meglepődtek azon, hogy az edző nem mondja meg nekik, mikor mit kell tenniük, helyette teret és kihívásokat kapnak, nekik kell meghozniuk a döntéseket. Az elmúlt hónapokban alighanem rájöttek, hogy kicsit furcsa fazon vagyok, de a módszereim révén sokat tanulhattak, tapasztalatot szerezhettek – ennek tulajdonítom, hogy remek teljesítményt nyújtottak.
– A nyáron lapunknak azt mondta, kapcsolódott a klub új irányvonalához, amely a labdarúgók képességeinek fejlesztésére, a vonzóbb játékstílus kialakítására és a fiatalok beépítésére irányul. Hogyan áll a Loki mindezekben?
– Elégedett vagyok az elért eredményekkel. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy minden játékosom beleállt a munkába, fejlődni szeretne – ezt nem én kényszerítettem rájuk, ez a belső motivációjuk. Egyénenként és csapatként is változtunk, ami nagy szó, mert nem magától értetődő. Szerintem jó irányba haladunk. Személy szerint én is sokat fejlődtem edzőként, és nagyon örülök annak, hogy sok fiatal játékos tett egy-két lépést a pályafutásában. Van, aki közel került a válogatotthoz, más a kezdő tizenegyhez, és olyan is akad, aki az első kerethez. Emberközpontú munkát végzünk, aminek a játékosokon látom az eredményét. Ez tesz igazán boldoggá.
– Mi a következő lépés, amit csapata játékában szeretne elérni?
– Arra összpontosítunk, hogyan lehet labdás fázisban kedvező helyzetbe kerülni, amikor az ellenfelek már valamelyest jobban tisztelnek minket az eddigi eredményeink miatt, és mélyebb blokkban védekeznek, esetleg átadják nekünk a kezdeményezést. Megérteni a játék folytonosságát, ez a következő lépés. Próbálom átadni a játékosaimnak, hogy amit a gólszerzés érdekében tesznek, annak összhangban kell lennie azzal, amit labdavesztéskor csinálnak – azonnal fel kell készülniük a védekezésre. Ez fordítva is igaz, védekezés közben már arra kell gondolniuk, hogyan tudnak majd a labdával veszélyt teremteni.
– A DVSC edzőjeként mit tart a legnagyobb kihívásnak?
– Csodálatos lenne, ha a futball azzal jutalmazná a nagyon különböző utat bejárt srácokat, hogy a következő idényben megmutathassák magukat Európában – ezzel bizonyíthatnánk, hogy a legjobb csapatok közé tartozunk az országban. Ez olyan kihívás, amelyet eleinte nagyon nehéz volt megfogalmazni, ám amelyet a játékosaim kemény munka és verejték árán kiérdemeltek. Számomra az jelentene büszkeséget, ha az évadot azzal az érzéssel zárhatnám, hogy a csapat megérdemli, a legjobbak között legyen.
– Ezek szerint dobogós helyezés lebeg a szeme előtt?
– A célunk az, hogy megnyerjük a következő meccset, de az álmunk, hogy a nemzetközi kupaporondon futballozzunk – az öltözőben szoktunk is erről beszélni. Sokat kell tennünk, hogy valóra váljon, amit elképzeltünk, mindent megteszünk érte, ugyanakkor hiába állunk harmadik helyen, nálunk nem fentről érkező alapelvárás, hogy a dobogón végezzünk.
– Milyen a munkakapcsolata a klub új tulajdonosi körével?
– Teljesen rendben van, jól kijövünk egymással. Ambiciózusnak ismertem meg az új tulajdonosokat, értéket akarnak teremteni. Napi szinten Bogdán Ádám sportigazgatóval dolgozom együtt, egy hullámhosszon vagyunk. Az idény közepén érkezett, ami nem könnyű, mert olyankor nehezebb alkalmazkodni, megérteni, mit miért csinálunk. Egy folyamat elején tart, de már készíti elő a következő lépéseket a klub számára.
– Egyeztettek már a jövőjéről, nyár után is folytatja a munkát?
– A szerződésemben záradékok vannak. Sok múlik azon, hogyan sikerül az idény vége, annak alapján a vezetőség eldönti, számít-e ránk a továbbiakban vagy sem, merthogy nem ők hoztak minket Debrecenbe. Mindenesetre nagyon szeretem a várost, a klubot, jól érzem magam itt.
– Kívülről nézve szűknek tűnik a DVSC kerete: nem akarta volna, hogy több új játékos érkezzen a télen?
– A dobogót célként megfogalmazó csapatokkal ellentétben nekünk nincsenek olyan anyagi lehetőségeink, hogy télen felduzzasszuk a keretet. Számunkra az a legjobb, ha folyamatosan mindenkit játszatunk. Sok klubnál hibás megközelítést alkalmaznak, belenyúlnak a csapatba akkor is, ha megy a szekér, és akkor is, ha döcög, mondván, így lehet szintet lépni. Szerintem nincs így, sokkal inkább időt kell adni a játékosoknak, hogy beilleszkedjenek a rendszerbe. A vezetőséggel abban maradtunk, csak akkor hozunk új labdarúgót, ha gond adódik valamelyik poszton. Továbbra is lehetőséget biztosítunk azoknak, akik küzdenek a csapatért és fejlődni akarnak.
– Stephen Odey szerződtetésétől mit remél, mit adhat a csapat támadójátékának?
– Bárány Donáthoz képest többször lép vissza a labdáért, a széleken is gyakrabban tűnik fel, oldalról szeret a tizenhatoson belülre törni. Nagy lelkesedéssel érkezett, szeretettel fogadtuk, igyekszünk neki segíteni a zökkenőmentes beilleszkedésben. Bízom benne, hogy segítségünkre lesz az idény hajrájában.
– Mit jelent önnek, hogy Szűcs Tamás ahelyett, hogy – lapunk értesülése szerint – a télen a Ferencvároshoz szerződött volna, többek között ön miatt döntött a maradás mellett?
– Erről nem hallottam korábban, de nagyon örülök, ha így van. Talán mindkettőnk nevében mondhatom, nagyszerű a kapcsolatunk. Rengeteget dolgozott, hogy fejlődjön, meglett az eredménye. Magabiztosabb a pályán, ami óriásit lendít rajta, nincs ugyanis annál felszabadítóbb érzés, amikor valaki tudja, hogy képes megtenni, amit akar. Hiszem, hogy Szűcs Tamás sokkal többet ki tud még hozni magából annál, mint eddig. Megérdemli, hogy idővel meghívást kapjon a válogatottba.
Emlékezhetünk, az őszi szezon egyik legjobb kapusteljesítményével kirukkoló Varga Ádámot januárban visszarendelte a Ferencváros, a helyzetre reagálva a Loki a téli átigazolási időszakban kölcsönvette Demjén Patrikot az MTK Budapesttől – csakhogy nem ő, hanem a 20 éves Erdélyi Benedek védett eddig az összes idei meccsen.  |
