Kösz a tavaszt, szevasz! – Bodnár Zalán jegyzete

Kirúgták az edzőt Nyíregyházán. Még szép, utolsó helyen álló csapatoknál ez a szokás. Ezért a résen lévő klubvezetők egy perccel azután küldték is neki a selyemzsinórt, hogy az idényben először került a tizenkettedik helyre a csapat. Mert a menedzsment kiváló, a keret maga a tökély, csak az edző volt kutyaütő. Nyilván.

Szabó Istvánnak hívják. Semmi különöset nem ért el az elmúlt években. Vagy az talán nagy tett volna, hogy sok-sok év után feljuttatta a Kecskeméten az NB I-be? Vagy az, hogy az első NB I-es idényben rögtön ezüstérmes lett a jórészt az NB II-ből hozott játékosokból álló kerettel, és kijutott a bajnokság legalacsonyabb költségvetésű csapatával az európai kupaporondra? Vagy az, hogy idén tavasszal kihúzta a Nyíregyházát a nyakig érő ganajból?

Elnézést a pikírt hangvételért, de kívülállóként is meglehetősen bántja az ember igazságérzetét Szabó István elküldése a Szparitól azok után, hogy az előző idény végén, az utolsó hét fordulóra őt bízták meg a tűzoltással – és ő el is oltotta becsülettel a tüzet. Igaz, nem az utolsó, hanem az utolsó előtti helyen vette át áprilisban a csapatot, igaz, hogy a későbbi győztes, címvédő Ferencváros ellen vereséget szenvedett, de a további hat meccsen három győzelem és három vereség volt a mérleg. Hét meccsen szerzett tizenkét pontot, épp fele annyit, mint az azt megelőző 26 fordulóban elődjével a csapat – és tükörsimán bennmaradt a Nyíregyháza, nyolcaddiként. Kizúgott ellenben csont nélkül, utolsóként a Kecskemét, ahonnan elküldték még októberben, a gyengébben sikerült idényrajt után. 

Akkor hősként, megmentőként ünnepelték Nyíregyházán a halk szavú, mindig intelligensen megnyilvánuló trénert. Azért, hogy utána – megint csak októberben – már a bajnokság harmadánál elköszönjenek tőle. Mert majd a következő szakember, az edzőkeringő következő szereplője – akit talán ugyanilyen elhamarkodottan menesztettek máshonnan – biztosan jobb lesz. Persze, persze, az lesz.

Szerény véleményem szerint Szabó István egyike a magyar mezőny legfelkészültebb edzőinek, azt pedig csak hallomásból tudom, hogy a pedagógiai készségek terén is a legjobbak között van.

Nem féltem őt. A következő türelmetlen klubvezető majd úgyis tárcsázza a számát, ha ég a ház. Kíváncsian várom, melyik csapatot menti meg ebben az idényben. 

Még abban sem vagyok teljesen biztos, hogy nem a Nyíregyházát – volt már ilyen is a történelemben.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!