DVTK: Szatmári Csaba a bennmaradásnál merészebb célt tűzne ki

Zajlik a munka Diósgyőrben is a futballisták december 27-én elkezdték az egyéni felkészülést a tavaszi folytatásra, s miután a múlt héten csütörtökön és pénteken felméréseken vettek részt, szombaton edzésbe álltak.

„Belecsaptunk a munkába, keményen edzünk – mondta lapunknak Szatmári Csaba, a diósgyőriek 29 éves védője. – Mivel a két ünnep között már készültünk – labda nélkül futottunk –, nem a nulláról kezdtük a munkát. A futások után az adatokat el kellett küldenünk az edzőknek, látták, milyen melót végzünk. A teljes pihenő egy hétig tartott, ez elég volt a feltöltődéshez. Egyelőre idehaza készülünk, de vasárnap Spanyolországba utazunk, s csaknem két héttel később, pénteken térünk haza. Két gyermeket nevelünk, nem egyszerű itt hagyni a családot, de miután egyikük bölcsis, másikuk ovis, a feleségemnek is könnyebb. Sokat beszélgetünk telefonon, az utolsó néhány nap mindenkinek kicsit nehezebb, de ilyen a futballisták élete.”

A Diósgyőr a hetedik helyen áll az OTP Bank Liga tabelláján, hatpontos távolságra a dobogótól, kilencre a kiesést jelentő 11. pozíciótól.

„Újoncként nem lehet más célunk, mint az NB I-ben maradás. De... Mivel látótávolságon belül van a dobogó, szeretnénk merészebb célokat kitűzni. Ami engem illet, stabil kezdő akarok maradni, az ősszel tizenöt bajnokin az első perctől a pályán voltam, ez megfelelőnek mondható. Jót tett a lelkemnek, hogy a legutóbbi bajnokin, az MTK ellen gólt szereztem, ideje volt, mert az idényben korábban nem sikerült. Célom, hogy a tavasszal eredményesebb legyek.”

Erre a következő alkalom a február 3-i, Debrecen elleni idegenbeli bajnokin adódik. Szatmári Csabára különleges meccs vár, ugyanis a Lokiban nevelkedett, ott vált belőle futballista.

„Tavaly szeptemberben, a három egyre megnyert hazai bajnokin játszottam először a Loki ellen, mit mondjak, nem mindennapi élmény volt. A felnőttkarrieremet gyakorlatilag végig ott töltöttem, összesen hét és fél évet. Mindössze fél évig szerepeltem kölcsönben a Balmazújvárosban, a nyáron lesz három éve, hogy a DVTK labdarúgója vagyok. Sokat köszönhetek a Debrecennek, a Nagyerdei Stadionban rendezendő meccs nyilván kicsit furcsa lesz nekem. A városban lakik az édesanyám, az édesapám, a rokonok, ráadásul amikor tehetem, elmegyek Debrecenbe. Ilyenkor találkozom a korábbi társakkal, például Bódi Ádámmal, Ferenczi Jánossal, Szécsi Márkkal, s éppen az egymás elleni bajnoki másnapján ugyanabban az étteremben ettünk Szrdjan Blagojeviccsel, a DVSC vezetőedzőjével. Várom a meccset, fontos lenne jó rajtot venni.”

Ami a DVTK keretét illeti, eddig nem volt nagy mozgás. Csatlakozott a csapathoz Bánhegyi Bogdán, a DVTK Labdarúgó Sportakadémia növendéke, aki az ősszel kooperációs szerződés keretében Kazincbarcikán edzett és az NB II-ben, illetve a DVTK II-ben az NB III-ban védett. Viszont nem készül már Diósgyőrben Karlo Sentic, a horvát kapus a klub engedélyével máshol kezdte el a felkészülést. Távozott Lukács Dániel is, a szélsőként és középcsatárként egyaránt bevethető futballista visszatért Kecskemétre, a KTE kivásárolta a szerződéséből.