Nézzünk meccset! – Vincze András jegyzete

A velem egykorúak (születtek 1966-ban) még emlékezhetnek arra, hogy valamikor a nyolcvanas évek közepén a Nemzeti Sport elődjében, a Népsport szombati lapszámában igencsak kurta beharangozója volt az NB I-es focimeccseknek. „Sípszó előtt!” hirdette a tartalmat a 3. oldalon megjelenő rovat címe, s abban a felsorolásban aztán tényleg nem volt semmi extra színezés: meccspárosítás, helyszín, időpont, a játékvezetők és partjelzők neve, majd pedig a két csapat összeállítása. Ami olykor bónuszt jelentett, ha nagy összecsapás (rangadó) várt a nézőkre, akkor a rovat kiegészült néhány sor szöveges beharangozással, hogy kicsit nagyobb kedvet csináljon az újság a meccsre járáshoz.

Meccsre, pontosabban magyar bajnoki meccsre kimenni ugyanis sokaknak még akkoriban is szent ügy volt (bár a nézőszám akkor sem verte az egeket), amelyhez nem kellett hangulatot varázsolni, fogadkozni, elég volt tudni – mert ez volt a legizgalmasabb –, hogy játszhat-e Pécsett Dárdai Pál (még az öreg), a Békéscsabában Pásztor József, a Rába ETO-ban Hannich Péter, az Újpesti Dózsában Ebedli Zoltán (pardon, ez nem tévedés, ugyanis a fradisták kedvence akkoriban volt „önkéntes száműzetésben” a liláknál), a Videotonban Szabó József, a Honvédban pedig Détári Lajos – na, és akkor itt abba is hagyom a felsorolást, ugyanis éppen e nevek jelzik, mi jelentette a tökéletes vonzerőt.

S bár elfogadom, hogy változott, felgyorsult, mi több, lüktetőbbé, informatívabbá vált a világ, a focirajongó ösztönös érzelmei nem változtak: ha jó meccs van, akkor arra kimegy az ember. Mint most a futballőszt lezáró Vidi–Fradira. Nem kellett akciót hirdetni, elég volt tudni a helyszínt, a kezdés időpontját, és persze a Nemzeti Sport beharangozásából kibogarászni a lényeget, azt, hogy kik lehetnek majd ott a pályán.

S ha az idei utolsó rangadó végét jelző sípszó után azt is leírhatjuk majd, 2018-ban kicsivel többen visszataláltak a labdarúgásunkhoz, akkor talán nem is kell többet visszalapozni a régi, sárguló újságokban, nem kell kapaszkodót keresni ahhoz, hogy miért is jó elindulni a stadionok felé – mert semmi mást nem akarunk, csak azt, mint hajdan.

Meccset nézni.