Javított a magyar csapat az Európa-bajnoki pótselejtezőn

Két centerünk középtávoli kosarával kezdődött a mérkőzés, de sajnos a későbbiekben nem ez a könnyedség lett jellemző a mieinkre, ami ezekből a találatokból kitűnt. Olyannyira, hogy a negyedik percben már a szívós izraeliek vezettek, akik sorra visszaszedték a lecsorgó labdákat rossz dobásaik után. A lepattanózás mellett a védekezéssel is meggyűlt a bajuk a zöld-fehér szerelésben feszítő magyaroknak: gyorslábú embereiket rendre csak személyi hiba árán tudták megállítani. Kész szerencse, hogy az ellenfél hadilábon állt a büntetőkkel...

Viszont a védekezésével nem volt gond – gondjuk csak Iványi Dalmáéknak volt a feltörésével. Ráadásul váltogatták is a formációkat a kékek, színes volt a repertoárjuk, bevetették a szokásos emberfogás mellett a zónát, sőt az egész pályás letámadást is. Jól tartották tehát magukat, igaz, támadásban többnyire talált kosarakkal operáltak, és annak is nagy szerepe volt a meccs váratlanul szoros mivoltában, hogy nem mentek be a hárompontosaink. Egészen pontosan 0/11-es triplamutatóval zárta az első félidőt Bencze Tamás társulata... Szenvedtünk, ezért megszenvedtünk még a nagyszünetbeli egypontos előnyért is.

Szerencsére a fordulás meghozta a közelben zajló futballmérkőzés dacára sem annyira kevés néző által várva várt fordulatot: beszédült egy hármas, összejött egy indításgól, és máris megindult a szekér. Főleg Fegyverneky Zsófia javult nagyot, de az egyéni pluszok mellé összeállt a csapatvédekezés is, és máris sikerült lerázni az amúgy szemmel láthatólag gyengébb képességű kosárlabdázókból álló vendégegyüttest. Nem álltak le a magyarok akkor sem, amikor a különbség kétszámjegyű, vagyis megnyugtató lett, és ezért dicséret illeti a lányokat.

Ezért is, és a második félidei teljesítményükért is. Reméljük, ezzel a győzelemmel levetkőzték gátlásaikat, és mostantól tudásuknak megfelelően játszanak. Az ugyanis világosan kiderült szombaton, hogy a közepes produkció kevés lehet még a csoport leggyengébbje ellen is.