Így fojtotta el Mbappéék legnagyobb fegyverét a magyar válogatott!

HATÉKONYABB VOLT A MAGYAR CSAPAT, ÉS ELLENSÚLYOZTA A FRANCIÁK LABDABIRTOKLÁSI FÖLÉNYÉT

A Magyarország–Franciaország (1–1) Eb-meccs UEFA-statisztikáit böngészve számos érdekességet, a mieinkre nézve abszolút hízelgő adatot találhatunk. Az egyik ilyen például, hogy a kaput eltaláló lövések számában csak eggyel maradtunk el a világbajnoktól (3–4), más kérdés, hogy a mieink ötször, a franciák 16-szor próbálkoztak lövéssel. Viszont az, hogy a több mint háromszor annyi kísérletből ugyanúgy egy gólt szerezett a francia válogatott, mint a magyar, azt mutatja, hatékonyságban sokkal jobbnak bizonyultak a mieink.

Labdabirtoklásban, ahogy az várható volt, jelentős francia fölény mutatkozott (39–61 százalék) és ezzel összefüggésben a pontos passzok számában is (280–599), de a passzpontosság százalékos mutatójában már nem volt nagy differencia (81–89 százalék), a szerzett labdák (41–39) és a szerelések magasabb számával (18–11) pedig sikerült némileg ellensúlyozni a franciák labdabirtoklási fölényét. Továbbá azt, hogy a jobb egyéni kvalitásokból is adódóan több párharcot nyertek meg a franciák (149-ből 87-t, 58 százalék).

A legfontosabb tényező azonban, aminek köszönhetően a magyar válogatott az alacsony labdabirtoklás mellett sem játszott teljesen alárendelt szerepet, mert képes volt ellentámadásra és gólra is, az a futómennyiség. Még az Arsenal korábbi menedzsere, Arsene Wenger is a magyar csapat futómennyiségét dicsérte a találkozó után és még a franciák szövetségi kapitánya, Didier Deschamps is elismerte, a mieink dinamikusabban futballoztak, jobban alkalmazkodtak a hőséghez.

„A magyar csapat dinamikusabb volt nálunk. Hiába futkostak föl-alá a játékosai, jobban alkalmazkodtak a körülményekhez. Az első félidőben gyönyörűen játszott a magyar csapat, amelynek a gólja számunkra felért egy hatalmas gyomrossal. Ezután nagyszerűen védekeztek a magyarok, és felbátorodtak, ahogy haladtunk előre az időben” – fogalmazott a szakember.

A MECCS KULCSA: A MAGYAR FUTÓMENNYISÉG

A magyar pontszerzés szempontjából döntő fontosságú volt a mieink futóteljesítménye. Az, hogy a labdát keveset birtokló, így az ellenfelet jobbára kergető csapat játékosainak többet kell futniuk, mint a meccset irányító, a labdát többet birtokló együttes labdarúgóinak, egyfajta törvényszerűségnek is nevezhető a labdarúgásban. Az viszont már nem törvényszerű, hogy csaknem tíz kilométerrel – a pontos adatokban ugyan van eltérés a különböző mérések között, de a különbség mindegyiknél hasonló – többet teljesített a magyar válogatott a franciánál. A portugálok ellen is a mieink futottak többet, de ott csak 4.8 kilométerrel, azon a mérkőzéseken nem sikerült a futómennyiséggel ellensúlyozni az ellenfél fölényét.

A Magyarország–Franciaország mérkőzésen látott futásteljesítmény kapcsán Kovács István, a francia válogatott futásmérését végző InStat Football magyarországi képviselője adott kisebb elemzést a Nemzeti Sport Online megkeresésére.

„A francia válogatott több éve a partnerünk, ezen a mérkőzésen is élő futásmennyiség mérést végeztünk számukra. A csapatok ilyenkor az élő adatok alapján azonnal tudnak reagálni a saját és az ellenfél erőnléti változásaira. A méréseink szerint a francia csapat csaknem tíz kilométerrel kevesebbet futott, mint a magyar együttes, a különbséget pedig nem a kontrázásból fakadó sprintek száma adja, ami törvényszerűen a kontrázó csapatoknál jelenik meg, hanem az a nagyszerű taktikai mozgás, amivel a magyar csapat védekezésből támadásba lépett át, illetve vissza – beszélt a szombati mérkőzés tapasztalatairól az elemző. – A csapatok kompakt blokkrendszerekben gondolkodnak, a területszűkítés és a szélesség, illetve hosszúság változtatásával játsszák be a területeket. Ezt a kompakt rendszert lehet négyzetméterben mérni, a francia csapat mérései alapján a magyar válogatott védekezésben nyolcszáz négyzetmétert, támadásban körülbelül ezerkilencszáz négyzetmétert fogtak le, azaz védekezésben egy nagyon zárt egységes leszűkített területet, öt-három-kettes felállást hoztak létre, és ezt végig tartani is tudták a meccsen.”

Viszont ez a rendszer támadásban átalakult, és ezekhez az átalakulásokhoz és a labdavesztés utáni visszaalakulásokhoz rengeteget kellett futni. A portugálok ellen talán ebben fáradhatott el a magyar csapat, mert a 84. percben már nem sikerült megfelelően a visszarendeződés, pedig azon a mérkőzésen a csapat teljes futásteljesítménye mintegy 5 kilométerrel kevesebb volt a szombatinál. Ebben sikerült tehát előre lépnie a csapatnak az első mérkőzéshez képest.

„Támadásban egy széles és hosszú területet alakított ki a magyar csapat és átrendeződött három-öt-kettes felállásba, ehhez gyors és dinamikus átrendeződés szükséges, a csapategységek és pozíciók tartásával – folytatta Kovács. – A francia csapatnál gyakorlatilag egy húszszázalékos szélességi változás ment csak végbe a támadásoknál. Általában a védekezés és támadás közötti rendszer területi különbsége nagyjából harminc százalék körül van, ezért hihetetlen adat a magyar csapaté, hogy duplájára emelkedett a támadásban bejátszott terület a levédekezett területhez képest. Ez jelzi, hogy emberfeletti teljesítményt nyújtott a magyar csapat, és a koncentrációja, taktikai fegyelme hatékonyan működött, ezen a meccsen mindig sikerült visszarendeződni. A mély védekezés nem adott területet, lehetőséget a gyors francia támadószekciónak, hogy a védősorunk mögé be tudjanak indulni és ki tudják használni a gyorsaságukat.”

Gyakorlatilag ezzel a mély védekezéssel és a támadások utáni gyors visszarendeződéssel sikerült elfojtania a magyar védelemnek a franciák talán legnagyobb fegyverét, Kylian Mbappé gyorsaságát. A PSG klasszisa mindössze egyszer találta el a magyar kaput, és bár ő próbálkozott a legtöbbször a franciák közül lövéssel, hatszor is, ezek nem voltak olyan tiszta lehetőségek, mint amilyenekhez a klubjában hozzászokott.

„A védősor előtt a magyar csapat jól szűkítette a területet, a szükséges váltásokat és tolódásokat megvalósította, ez az adatokból egyértelműen látszik, hiszen a játékosok egymáshoz mért távolsága egységes és állandó, figyeltek egymásra. Ehhez arra is szükség volt, hogy még Nikolics Nemanja is extra mennyiséget fusson. Érdekesség, hogy a francia csapatban N’Golo Kanté volt a legtöbbet futó játékos, de Nagy Ádám egy kilométerrel többet futott nála, amivel be tudta játszani a teljes pályát és hatalmas munkát végzett azzal, hogy a csapat középpontja volt, köré épült a teljes csapatmozgás és helyezkedés. Mellette Kleinheisler László aktivitása volt kiemelkedő, aki a legtöbb párharcot vívta meg, sokat ütközött és sikeres is volt a párharcokban. Összességében az egész csapat kiemelkedő teljesítménye, az a koncentráció és taktikai fegyelem, a védekezésből támadásba való dinamikus átrendeződés és visszarendeződés, az emberfeletti küzdelem volt az, amivel a világbajnokot sikerült megszorongatni és méltó, egyenrangú partnerként játszották le a mérkőzést a magyar válogatott játékosai” – vonta le a legfontosabb tanulságot a statisztikákból az elemző.

EURÓPA-BAJNOKSÁG
F-CSOPORT, 2. FORDULÓ
MAGYARORSZÁG–FRANCIAORSZÁG 1–1 (1–0)
Budapest,Puskás Aréna, 55 998 néző. Vezette:M. Oliver (angol)
Magyarország:Gulácsi – Nego, Botka, Orbán, Szalai A., Fiola – Kleinheisler (Lovrencsics G., 84.), Nagy Á., Schäfer (Cseri, 75.) – Szalai Á. (Nikolics, 26.), Sallai R.Szövetségi kapitány:    Marco Rossi
Franciaország:Lloris – Pavard, Varane, Kimpembe, Digne – Pogba (Tolisso, 76.), Kanté, Rabiot (O. Dembélé, 57.; Lemar, 87.) – Benzema (Giroud, 76.), Griezmann, Mbappé.Szövetségi kapitány:Didier Deschamps
Gólszerző: Fiola (45+2.), ill. Griezmann (66.)