Bravúr az AIK kiejtése: a győri csapat játéka felnőtt a nemzetközi színvonalhoz!

Jöhet a Rapid! Borbély Balázsnál senki sem írhatta volna körül jobban az ETO FC tündérmeséjét. A klub tavaly májusban még élet-halál harcot vívott az NB II-ben a feljutásért Mosonmagyaróváron, Kazincbarcikán, Ajkán, hazai pályán pedig a Pécs és a Vasas ellen, ehhez képest idén nyáron sorrendben a 14 ezer férőhelyes Vazgen Szargszjan Stadionban a Pjunik, az 50 ezer férőhelyes Strawberry Arenában az AIK ellen lépett pályára, és készülhet arra, hogy augusztus 28-án Bécs Hütteldorf kerületében, a 24 ezer férőhelyes Allianz Stadionban vívjon meg a Konferencialiga főtáblájáért. Csongvai Áron után így újabb magyar játékoson át vezet az út, Bolla Ben­degúz ráadásul belőtte a mindent eldöntő tizenegyest a Dundee United elleni szétlövésben. A skótok egyszer hibáztak, Keresztes Krisztián gólt szerzett az ötödik sorozatban, de honfitársa ezután elvarrta a szálakat a bécsiek javára.

Borbély Balázs utalt rá a stockholmiak elleni visszavágó után, hogy a klub továbbra sem áll készen a nemzetközi futballra – a stadion és a gombás gyep állapota ellenére végül mégis az ETO  Stadionban rendezik meg a Rapid elleni első mérkőzést, pedig még a hangosbemondó is elbúcsúztatta Samsindin Ourót a lecserélésekor, mondván, a rájátszásban már nem Győrben lesz a csapat hazai pályája, a togói középpályás pedig a DAC-nál folytatja szeptembertől –, s bár helytálló a szakember megállapítása, vitathatatlan, hogy a csapat játéka európai színvonalú, korszerű, gólerős. 

Ritkán látni a magyar bajnokságban szereplő csapattól olyan passztérképet és olyan veszélyteremtési hőtérképet, amely szakmai partnerünk, a Cube vizualizációin megjelenik. Nemcsak a széleken veszélyeztet a csapat, hanem a kapuhoz legközelebb eső, a legveszélyesebb akciók kiindulópontjának számító középső területeken is. Az ETO játéka tavaszra hatalmas fejlődésen ment keresztül, majd a nyárra újabb szintet lépett. Olyan labdabirtokláson alapuló játékot honosított meg Borbély Balázs (s ne feledkezzünk meg a keretet kialakító Steven Vanharen sportigazgató érdemeiről sem), amellyel örmény és svéd ellenfele ellen is képes volt uralni a játékot, és ez közel sem abból állt csupán, hogy céltalanul birtokolta a labdát. Négy európai kupameccsén összesen 69 lövéssel próbálkozott a csapat, az AIK ellen 17-17 alkalommal, és a legfontosabb, hogy ezeket a lehetőségeket sokféleképpen alakította ki. A középpályásforgások nagy erősségei az ETO-nak, rendkívül kreatívan választja meg Vitális Milán, Samsindin Ouro és Paul Anton (no meg persze a csereként hasznosan beszálló Tóth Rajmund is) az egymáshoz igazodó mozgásait. Látszik rajtuk a tudatosság, sokszor sikerül az ellenfél középpályásait választás elé állítani, amelyből gyakran rosszul is jönnek ki, hiszen olyan létszámfölényes helyzet alakul ki, amelynek eredményeképp valamelyik győri középpályás üresen marad. Fontos adalék ehhez Nadir Benbuali visszafelé, valamint Zseljko Gavrics szélről befelé irányuló mozgása. 

Daniel Stefulj és Claudiu Bumba bal oldali játékkapcsolatáról már az előző idényben is sok szót ejtettünk lapunk hasábjain, Stefan Vladoiu leigazolásával pedig már a jobb oldal is jelentős veszélyt jelent az ellenfeleknek. Felfutásai és beadásai a távozó Albion Markuénál is hangsúlyosabbak, a kényszerből ott futballozó Tóth Rajmundénál és a fiatal Bíró Barnabásénál pedig jóval hatékonyabbak. 

Az AIK elleni visszavágó hőse Samuel Petrás volt, a büntető hárítása mellett a hosszabbításban is hatalmasat védett, de érdemes megénekelni Miljan Krpics teljesítményét is. A szerb-magyar belső védő az NB I-ben és a Konferencialigában is magasan a legtöbb előre irányuló labdavezetést tudhatja magáénak, Európában 14 hosszabb labdavezetése van meccsenként, átlagosan 17 méter távolságot hasít ki az ellenfél kapujához vezető területből. Ehhez nemcsak hallatlan nyugalomra, hanem kitűnő technikai tudásra is szükség van, hiszen labdavesztés esetén pillanatok alatt gólhelyzetet alakíthatna ki az ellenfél. A Konferencialigában a belső védők közül szinte minden labdabirtoklással és támadással kapcsolatos statisztikai mutatóban az egyik legjobb az egész mezőnyben (akár a passzok, akár a labdaérintések, vagy a már említett labdavezetések tekintetében). Az AIK ellen hétből hét labdavezetése volt sikeres, négyből három légi és háromból három földi párharcát megnyerte, háromszor csípett el stockholmi passzt, összesen négyszer szerzett labdát, és hétből hat passza sikeres volt a támadóharmadban. 

Gyenge teljesítményt nem lehetett feljegyezni a győriek részéről, a csapat másodszor fordított párharcot hátrányból, és sokadszor bizonyította, hogy Borbély Balázs érkezésével mentálisan, Stefan Pánik erőnléti edzővel pedig fizikailag mennyire megerősödött. A Rapid két évvel ezelőtt csúnyán elbánt a DVSC-vel a Konferencialigában (0–0, 0–5), idén a negyeddöntőig jutott a sorozatban, viszont ott kiesett a stockholmi Djurgarden ellen (1–0, 1–4). Csak az erőviszonyok kedvéért: az AIK négy nappal az ETO elleni veresége előtt 0–0-t játszott a Djurgardennel…

Az MLSZ tájékoztatása szerint az NB I 5. fordulójában esedékes Kolorcity Kazincbarcika–ETO FC mérkőzést augusztus 24. helyett december 3-án játssza le a két együttes, ugyanis a győriek a Konferencialiga-rájátszásba jutással együtt éltek a halasztási lehetőségükkel. A Ferencváros sem lép pályára ebben a fordulóban Kisvárdán, a BL-playoffra készülő bajnoki címvédő is december 3-án pótolhat.

Tóth Barna: Az európai kupamérkőzések minden egyes perce értékes

Közel volt a Paks ahhoz, hogy ledolgozza háromgólos hátrányát az ukrán Zsitomirral szemben, de nem sikerült – a csütörtökön gólt szerző és gólpasszt adó Tóth Barna csalódott a kiesés miatt, de büszke a csapatra.

Szépen búcsúzott a Paks a Konferencialigától. A tolnai együttes a selejtező harmadik fordulójában az odavágón 3–0-ra kikapott a Zsitomirtól, a visszavágón hiába vezetett már 2–0-ra, a hosszabbításban betalált az ukrán együttes, elvarrva ezzel a szálakat.

„Vegyes érzéseim vannak… – mondta lapunknak a mérkőzés után Tóth Barna. – Egyrészt csalódott vagyok a kiesés miatt, de büszke is a csapat teljesítményére. Profi sportolóként mindig a lehető legtöbbet szeretnénk elérni, s amikor közel van egy-egy ilyen lehetőség, rossz érzés, ha nem jön össze. Összességében büszkék lehetünk magunkra és a nemzetközi szereplésünkre, nagy dolog ez a klub életében.”

A Paks a visszavágón a szünetben Szabó János góljával vezetett, a fordulás után Tóth Barna révén közel került a bravúrhoz a Paks, de a végén Talles Costa bevette a kitámadó magyar csapat kapuját

„Nagy terhet jelentett, hogy háromgólos hátrányban voltunk, s akadt néhány fordulópont, amiből nem jöttünk ki jól. Például jó lett volna, ha nem veszik el a gólunkat az első meccsen, más lett volna a visszavágó, ha egy háromról kezdődik, de így is benne volt, hogy visszakapaszkodhatunk. Voltak helyzeteink, Zeke Márió a kapufát találta el kettő nullánál, s ott volt az a tizenegyesgyanús eset is. A fejünkben volt, hogy az első perctől nekik kell ugranunk, persze volt ebben kockázat, benne volt, hogy lekontráznak minket. Volt egy tervünk, hogy milyen periódusokban kell gólt szereznünk, szerencsére ez a terv szerint ment. Fontos volt, hogy az első fél­időben megszerezzük a vezetést, majd a második félidőre rátettünk egy lapáttal, jött is a gól, ám hiába mentünk előre, a harmadikat nem sikerült megszereznünk.”

Tóth Barna kimagasló teljesítményt nyújtott, gólt szerzett és gólpasszt adott, de rajta kívül többen is remekül futballoztak. Kovácsik Ádám nagyszerűen védett, Kinyik Ákos hátul szinte hiba nélkül védekezett, Szabó János pedig fontos gólja mellett hátul is jól látta el a feladatát.

„Egy csatár esetében az a látványos megoldás, ha gólt szerez vagy gólpasszt ad, úgyhogy boldog vagyok, hogy mindkettő összejött csütörtökön, de a játékom nem csak ennyiből áll – folytatta Tóth Barna. – Elégedett vagyok a teljesítményemmel, bár Szabó János gólja után rögtön volt még egy lehetőségem, talán ha elesek, tizenegyest ad a játékvezető, hiszen a védő erőteljesen kibillentett, de mivel ígéretes helyzetbe kerültem, bíztam magamban, sajnos nem sikerült a hosszú sarokba lőnöm. A második félidőben ez már összejött…”

A Paks három európai párharcot vívott a nyáron, az Európa-ligából a CFR búcsúztatta (0–3), a Konferencia­ligába átkerülve kiejtette a Maribort (2–1), de a Zsitomir már túl nagy falatnak bizonyult (2–4).

„A nemzetközi mérkőzések minden egyes perce értékes, érezzük, hogy ezeken más a ritmus és a hangulat. Jó színvonalú meccseket játszottunk magasabban jegyzett csapatok ellen, s kijelenthetjük, hogy helytálltunk. Sokat tanultunk ebből a három párharcból, minden európai kupameccs fontos a klubnak és a játékosoknak is.”

A Pakshoz kapcsolódó hír, hogy kiújult Ádám Martin térdsérülése, így a 28-szoros válogatott támadót meg kell műteni, az év során már nem léphet pályára. (J. Á.)