TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. A futballért mint csúcstermékért a televíziós társaságok fizetik a legtöbbet, így az ő igényeik nagyjából az »Igenis, értettem, hozom!« kategóriába tartoznak. Amíg a »táplálkozási lánc« tetején nem az kérdés, kapnak-e interjúalanyt a riporterek, hanem az, mennyit, addig egyre lejjebb haladva, eljutva mondjuk az újságírókig, már az a felvetés kerül elő, hogy lesz-e kedve még megállni ott valakinek az addig már több helyen, többféleképpen vegzált labdarúgók közül.

Világszerte nagyon sok sportolót kedvelnek az emberek. Többüknek hatalmas rajongótábora van. A népszerűség ugyanakkor nem egyenlő a szeretettel. Sőt, olykor terhes, ám sok pénzt fial annak, akiért odavannak a népek, akinek az öltözködését, hajviseletét, szokásait utánozzák, ha már sportzsenialitását nem tudják.

ALAPVONAL. Aligha mellékes, milyen lelki körülmények közepette, siker-, illetve kudarcélménnyel indulnak az Eb helyszínére, Németországba a csapatok, még ha mindenki igyekezett is bagatellizálni a felkészülési mérkőzéseken elért eredményeket. Jó ideje erre is megvannak már a kicsiszolt kommunikációs panelek, amelyeket legfeljebb a kor szlengjéhez igazítottak az ezért fizetett szakemberek.

ALAPVONAL. Nehéz ügyesen egyensúlyozni manapság a futballtámogatás bőkezű lehetőségei és a mértéktartó, hagyománytisztelő szellem igényei között; a tao közegében hajlamosak a klubok az egyenmegoldások, sablonválasztások felé mozdulni, könnyelműen szemétbe dobva saját karakterüket és sok évtizeden át őrzött stílusjegyeiket.

ALAPVONAL. A Ferencváros diadalmaskodott, és ha ez Budapesten, Belgrádban, Zágrábban, Splitben, esetleg Athénban történt volna, ennek a final fournak csodájára jár a fél pólóvilág. Csakhogy az illetékesek Máltát szemelték ki házigazdának, és nem is egyszeri alkalomra, hanem hároméves időtartamra. Ha nem volt más jelentkező, az baj. Ha volt, az még nagyobb baj.

ALAPVONAL. Legjobban persze annak örülnék, ha a károgókat megint sikerülne egy-egy győzelemmel elnémítani, felbosszantani, esetleg elrontani a kedvüket. Nem szeretnék rosszat senkinek, de az elmúlt napok kommentekben megjelenő beteges frusztrációja után valami már kijárna az ellendrukkereknek is…

ALAPVONAL. Ám róla csak később derült ki, mire van hivatva, nem magasabb polcról érkezett, de magasabb polcra kapaszkodott fel, s magával vitte előbb a kispestieket, majd a válogatottat. S Rossiról nehezen tudom elképzelni, hogy, mondjuk, a közelgő németországi Európa-bajnokság németek elleni csoportmeccse után, a skótok előtt egyszer csak lelép több pénzért valahová a stábjával együtt.

ALAPVONAL. A rokoni kapcsolatok, a magyarországi és romániai jégkorongozás közismert, ezerszálú kötődése igencsak valószínűsíti ezt az érdeklődést a jövő évi divízió 1/A-vb iránt, amely akár világszintű kuriózum szintjére is léphet, és ez kívülről egy közvetlenül nem érintett ország szurkolói részéről egy másik nemzet válogatottja iránti megmagyarázhatatlan ragaszkodásnak tetszhet.

ALAPVONAL. Nyilván továbbra sem az ETO a templom egere, de például Bukaresttől Brestig néhány B betűs városban a fizetések általában magasabbak, de az egyébként remek projektet építő Esbjergnél a világ legjobbjának, Henny Reistadnak is csúcsgázsi jár. A tárgyalások során a Győr legnagyobb fegyvere a nemzetközi siker lehetőségének felvetése – és ezzel él is.

ALAPVONAL. Kétévente reformálták a hazai élfutballt, s volt minden, mint a zsibvásárban: pontrendszer-változtatás, amikor döntetlen esetén a meccs végén tizenegyeseket rúgtak a csapatok, Professzionális Nemzeti Bajnokság (PNB), alatta az NB I-gyel, A- és B-csoportos lebonyolítás erősorrend alapján rangsorolt csapatbeosztással… Kísérletezőkedvnek tehát nem voltak híján a labdarúgóberkekben.

ALAPVONAL. Most már Satya is csak – volt. Hiányozni fog, mert hiába nem emlegetik a világklasszisok között, remek játékos volt. (…) »Jó futballistaként« szerzett nevet magának, ez a titulus a hatvanas-hetvenes években magas rangnak számított. Ahogy a legendás Göröcs Titi (62-szeres válogatott, ötszörös bajnok a Dózsával) fogalmazott: »Ha nem lettek volna Oborzil Satyák, én nem lehettem volna Göröcs Titi.«

ALAPVONAL. Rapport esetében utóbbira egyértelmű a válasz: magyar színekben indul minden idők legrangosabb magyarországi sakkversenyén. Nelson után szabadon, Magyarország 2024-ben már nem várhatta el, hogy megtegye e kötelességét, hiszen ez manapság már nem is kötelesség, Kennedyvel szólva, a hazának is tennie kellett érte.

ALAPVONAL. Ilyen körülmények között kell a megfelelő polcra tenni azt a péntek délutáni bejelentést, miszerint Budapest és az MVM Dome további három évig, 2027-ig biztosan a női kézilabda Bajnokok Ligája final fourjának otthona lesz. Ahogyan a férfi kézilabdázók esetében a jelenlegi formátum 2010-es indulása óta csak Köln volt házigazda, úgy a hölgyek F4-eit a 2014-es start óta »bebetonozták« Budapestre.

ALAPVONAL. Egyrészt öröklődik a tehetség, másrészt rendkívül hasznos az a tapasztalat is, amit a szülők tovább tudnak adni. Ha rászánják magukat. Mert tény, hogy számos apává, anyává avanzsált világsztár szokta elmondani, nem erőltetik, hogy gyermekeik kövessék őket a siker sok lemondással és fájdalommal járó útján.

ALAPVONAL. Birtalan Istvánt tegnap kísérték utolsó útjára Bukarestben. A tengernyi virág között ott volt a Magyar Kézilabda-szövetség búcsúkoszorúja is. Hozzáteszem, ahogy illik olyan világhírű kézilabdás esetében, akit a magyar nemzet adott a sors kifürkészhetetlen akaratából egy másik ország sportdicsőségére.

ALAPVONAL. A csapásokkal kapcsolatban mindig eszembe jut, mi lett volna, ha nincs a kudarc. Ha mondjuk Párizsban megnyerjük az olimpiát (voltak ilyen álmaink…), 1938-ban és 1954-ben a világbajnokságot, Marseille-ben nem maradunk alul 1969-ben, és kijutunk a mexikói vb-re. A magyar futball nívója, közege, háttere akkor is olyan lett volna, amilyen, megérett némi (némi?) reformra.

ALAPVONAL. Ilyenkor csönd van a pást körül, csak a pengék találkozása, a bíró szavai és a versenyzők sikolyai-üvöltései hallatszanak, bár az utóbbi sem illendő, éppen a lovagiasság jegyében – és ezt azért tartják is a sportolók. Szombat délután azonban a Ludovika Aréna nézőtere felrobbant, pedig éppen két, azonos klubhoz tartozó kardozó kötött be egymással szemben.

ALAPVONAL. Szeretném, ha a mérkőzést befolyásoló játékvezetői tévedések után a nagyérdemű értesülne arról, hogy a bíró a következő hétvégékből hányat pihen, mert a piros lapokkal sújtott vagy a renitens szurkolói miatt bűnhődő klubok büntetéseiről azonnal megtudunk mindent, viszont a JB tagjai továbbra is szentek, sérthetetlenek, burokban élnek, az egyetemes labdarúgáson belül államot képeznek az államban.

ALAPVONAL. Szó se róla, Klopp leigazolása fényesen bejött. Olyannyira, hogy riválisa, Pep Guardiola, a Manchester City – nem mellékesen spanyol – trénere búcsúzásként a könnyeivel küszködve liverpooli héroszelődei, Bill Shankly és Bob Paisley magasságába emelte őt. Sportemberi, nemes gesztus.

ALAPVONAL. Magyar labdarúgót sohasem övezett addig olyan őrült rajongás, mint Nyers Istvánt, a milánói csapat megállíthatatlan balszélsőjét, aki az Internazionalénál töltött hat éve alatt nem kevesebb mint 133 gólt szerzett az olasz élvonalban, az 1948–1949-es idényben gólkirály, 1953-ban és 1954-ben pedig olasz bajnok lett.