TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Kiugróan jó idénye nem volt, de az elképesztően magas átlagánál »fényévekkel« gyengébb sem. Nem tudnám megmondani, mikor volt a virágkora, mert ilyen nem volt. Hacsak azt nem mondom, hogy tulajdonképpen az egész pályafutására érdemes úgy tekinteni. A tízéves madridi időszakára pedig okvetlenül.

ALAPVONAL. A szurkolók pedig szívfájdalommal, de megértéssel kezelik a veszteséget, feltéve persze, ha a távozó nem valamelyik ősi rivális címeréről jelenti ki mindjárt másnap, hogy ő igazából mindig is odatartozónak érezte magát. Olyan ez az egész kavalkád, akár az élet: tele kegyes hazugsággal, megcsalással és megcsalatással, no meg újabb és újabb »örök« hűségeskükkel.

ALAPVONAL. A ma ötvenéves Ónodi Henrietta fantasztikus gyakorlatait rendre feldobják a különféle közösségi gyűjtőoldalak. A világ legjobb tornásznői között nem csupán a Nemzetközi Hírességek csarnokának fala őrzi a nevét, hanem sokkal inkább az emlékezetünk, amelyben örökre ott a helye a sportág minden idők egyik legnépszerűbb magyar klasszisának.

ALAPVONAL. Félreértés ne essék, tudom, hogy minden korszaknak megvannak a maga feladatai, ám azoknak tartalmuk van, a »magyar futball érdeke« kitételt viszont csak a hatás kedvéért csapták, csapják hozzá, ma ezt úgy mondjuk, hogy ilyen a marketing.

ALAPVONAL. A kapus különleges lény. A legösszetartóbb csapatban is egyéni sportoló, ezért felelőssége egyedi és óriási. Éppen akkora, mint azé, aki beállítja vagy kihagyja, be- vagy lecseréli.

ALAPVONAL. A »románok« gyűjtőfogalom használata a jégkorong esetében igazából mindig is sántított, hiszen a keleti szomszéd hokiját emberemlékezet óta a székelyföldi csapatok és játékosok cipelték a hátukon.

ALAPVONAL. Hogy a döntést május 16-án, ma negyven éve mi jelentettük be utolsóul, a látszat őrizgetésének volt a tünete csupán. Másnap kis kazalnyi Népsportot láttam égni a Felszabadulás térnek hívott Ferenciek terén, ennyi maradt meg az akkori ellenzéki föllépésről bennem (a sarlós-kalapácsos olimpiai öt karika ötletes szórólapból is láttam egyet, de hetekkel később talán).

ALAPVONAL. Nálunk – mondjon bárki bármit – azóta is viszonylagos érdektelenség jellemzi a hazai kupasorozatot, eleink tettek róla eleget, hogy így legyen, a hagyomány pedig különleges dolog – a pénz, a marketing, a szóáradat nincs rá befolyással.

ALAPVONAL. A televíziózáshoz értő, így a meccsnézők igényeit is sokkal jobban ismerő kollégám amondó, ha a készülék előtt ülve próbálnám a futballisták szemszögéből követni a labda útját, akkor öt perc múlva forogna velem a világ (ő azért erősebb kifejezést használt, amikor a szédülésről beszélt…).

ALAPVONAL. Éppen ezért nagyon fontos lenne, ha valaki, aki találkozna a világ csúcsvezetői közül bármelyikkel, felhívná a figyelmét: létezik az emberiségnek egy hatalmas vetélkedése. Ami éppen olyan törékeny, mint a hímes tojás. Kisebb koppintások is megrepeszthetik. Mégis, talán nem kéne odáig eljutni, hogy megint néhány ciklusra kimaradjon az életünkből.

ALAPVONAL. Mindezekért vagyok hajlamos elfogadni, hogy az emberiség egyik legremekebb, leghasznosabb találmánya a labda. A közhiedelemmel ellentétben nemcsak játék-, hanem gyógyszer is. Aki egyszer a bűvkörébe kerül, annak minden bajára az.

ALAPVONAL. Ha létezik időszerű reklámja a természet közelségének, akkor 2024-ben leginkább ezt a vonzerőt érdemes megbecsülni: sohasem volt akkora értéke a civilizációtól odébb eső helyek tiszta levegőjének, az erdő szelíd békéjének, a hegyek-völgyek felszabadító környezetének, mint a végletekig behálózott, modern kori láncokra vert, telefonhoz, géphez kötött, médiafüggővé tett, idegháborúban stresszelt ember korában.

ALAPVONAL. A VAR-t is emberek működtetik, a bírók is emberek, hibázhatnak. A VAR önmagában nem csodatevő eszköz, hanem egy rendszer, amit a bírói team mellett a kuckóban ülők és a gép adta lehetőségek együttese alkot. Az, hogy ennek segítségével nagyobb részben születnek helyes döntések, megkérdőjelezhetetlen.

ALAPVONAL. Kétségtelen, ahány eset, annyiféle. A hokisoké jól sült el, aligha véletlenül, mert ne feledjük, a jégkorong talán a legőszintébb, legegyenesebb sport a világon. A keménységével együtt. Galló Vilmos is bizonyította, minden tiszteletem az övé.

ALAPVONAL. Arról, hogy a Giro d’Italia ekkora volumenű esemény, persze nem kell magunkat győzködni, ha máshonnan nem, a két évvel ezelőtti magyarországi »nagy rajton« több tízezren tapasztaltuk, milyen az, amikor egy sportesemény rózsaszín ködbe burkol egy közösséget – s ez az Olasz körverseny esetében szó szerint is értendő.

ALAPVONAL. Ilyenkor szokott rászakadni a felismerés a frissen feljutó klub vezetőségére: „Jaj, Istenem, győztünk!”; illetve annak pánikszerű felmérése, hogy a keret alkalmas-e a megkapaszkodásra az első osztályban.

Ezúttal viszont olyan hétnapos kaland van mögöttünk, amelyről nagyon remélem, hogy valamikor könyv készül, és a szereplők elmondják, valójában mi is történt a magyar válogatott berkein belül.

Tinédzserként a legnehezebb talán a csapatsportokban kitűnni. Ott nem elég a tehetség és a küzdeni tudás, oda játékintelligencia és stratégiai érettség is kell. Csak a legeslegjobbakból lesz már fiatalon világsztár.

ALAPVONAL. Marquinhos most úgy van vele, ha mi szeretjük őt, ő és a családtagjai szeretnek minket, a közeg inspiráló, jó itt élnie, akkor érdemes és felemelő lenne számára ehhez a közösséghez tartozni. Ennek adott hangot.

ALAPVONAL. A női professzionális sport 2024-ben haladja meg először az egymilliárd dolláros bevételt. Csakhogy az ugrás mértékét el tudjuk helyezni: ez 300 százalékkal haladja meg a 2021-es értéket.