A 114-szeres válogatott középpályás korábbi játékostársa, Rio Ferdinand podcastjében osztotta meg gondolatait arról az időszakról, amikor ő maga is a nemzeti csapatban szerepelt. Mint elmondta, szerinte egy szövetségi kapitánynak meg kellett volna oldania, hogy a chelsea-s Frank Lamparddal és az MU-játékos Paul Scholesszal ők hárman együtt eredményesen szerepeljenek a középpályán. Emellett úgy vélekedett, hogy a csapattársak nem szívesen vegyültek egymással, ha a másik a riválisnál futballozott klubszinten.
„Mindannyian egoista lúzerek voltunk – idézi a BBC Steven Gerrard szavait, aki Rio Ferdinand felé is intézett (költői) kérdést a témában. – Nézem a tévét, és látom, hogy Jamie Carragher és Paul Scholes ül egymás mellett, s úgy néznek ki, mint akik húsz éve legjobb barátok. Carragher és Gary Neville között ugyanezt látom, és valószínűleg én is sokkal közelebbi, baráti viszonyban vagyok veled, mint valaha is voltam a tizenöt év alatt, amíg együtt játszottunk a válogatottban. Miért nem voltunk ennyire jóban, amikor a húszas éveink elején jártunk? Az ego volt az oka? A rivalizálás? Ilyen volt az angliai közeg. Nem voltunk barátok, nem voltunk csapat. Egyszer sem voltunk igazán jó, erős gárda.”
A válogatottban 38 alkalommal csapatkapitány is volt a most 45 éves exlabdarúgó, aki elmondta, hiába szeretett a nemzeti együttesben játszani, nem volt olyan szövetségi kapitány, aki igazán jó légkört teremtett volna.
„Utáltam, nem élveztem, ki nem állhattam a hotelszobákat. A kezdetekkor voltak olyan napok, amikor teljesen magam alatt voltam. Tudtam, hogy hét órán át a szobában leszek, és azon gondolkodtam, mégis mihez kezdjek magammal. Akkor még nem volt közösségi média, nem volt ott egy DVD-lejátszó sem, semmi. Volt kábé öt csatorna, azt lehetett nézni a tévében. Lehangoló volt. A mérkőzéseket szerettem, szívesen játszottam a válogatottban, nagyon büszkévé tett. Az edzéseket is élveztem, de azok másfél órát tettek ki egy napból, azon kívül egymagam voltam” – árulta el Gerrard.
„Nem éreztem úgy, hogy a csapat tagja lennék, nem kötődtem a játékostársaimhoz. Ilyet Liverpoolban nem éreztem, azok voltak életem legszebb napjai. A stáb odafigyelt rám, különlegesnek éreztem magamat. Mindig alig vártam, hogy odamenjek, a válogatottnál viszont csak a meccsek és az edzések voltak jók, utána legszívesebben hazamentem volna – folytatta a kispaddal jelenleg nem rendelkező edző, aki játékosként hat nagy tornán is részt vett a nemzeti együttessel, de egyszer sem jutott el a legjobb négy közé.
Amióta Gerrard visszavonult, a „háromoroszlánosok” játszottak két Eb-döntőt, voltak negyedikek világbajnokságon, és szerinte ennek a jobb légkör az oka.
„Gareth Southgate alulértékelt abból a szempontból, hogy milyen jó kapcsolatot épített ki a csapattal. A tehetség és a tudás nálunk is megvolt, és magasabb szinten tudtunk játszani, mint ahogy sikerült. Persze a tizenegyespárbajoknál néha pechesek voltunk, de felelősséget kell vállalnunk. Zavar, hogy nem sikerült jobb eredményeket elérnünk. Ez sok összetevős kérdés, de az én szememben az egyik legfontosabb oka az, hogy nem alkottunk csapatot. Tehetséges egyének csoportja voltunk, és ez sosem elég” – fejtette ki véleményét a liverpooli klublegenda.