Burián Gergely: A lehetőségekhez képest a legjobb döntést hoztam meg

Vasárnap délután útnak indult Sydney-be, a világkupadöntő helyszínére a magyar férfi vízilabda-válogatott – hétfő délután követte a női csapat is. A világkupadöntőt július 22. és 26. között rendezik meg, a férfitorna negyeddöntője és elődöntője egy nappal követi a női párharcokat, míg az éremmeccseket már egyazon napon tartják jövő vasárnap. A férfiválogatott az áprilisi világkupa-selejtezőn Alexandrupoliban a negyedik hellyel harcolta ki a vk-döntőbe jutást.

Varga Zsolt szövetségi kapitány június 5-én hirdette ki a bő keretet, a következő három hétben azok a játékosok készültek együtt, akik akkor már befejezték a bajnokságukat, a teljes keret pedig kicsivel több mint két hete, június 29-től gyakorolhat. Annak a hétnek a végén rendezték meg az OTP-kupa felkészülési tornát a Hajós uszodában, amelyet a nemzeti csapat százszázalékos teljesítménnyel nyert meg, felülmúlva Hollandia, Szerbia és Grúzia együttesét. A múlt hét eleji pihenő után Varga Zsolt szerdán szűk keretet hirdetett, aznaptól péntekig pedig a horvát válogatottal kétkapuztak a mieink.

Burián Gergellyel még az indulás előtt beszélgettünk a felkészülésről, kitérve a margitszigeti tornára.

„Támadásban mindhárom mérkőzésen jól néztünk ki, bár látszott, hogy a teljes csapat akkor még csak egy hete edzett, néhányan pihentek azelőtt tíz napot, mások pedig majdnem három és fél hetes melóból érkeztek, tehát erőnlétben eléggé vegyesen álltunk. A védekezést illetően még voltak kijavítandók mind kommunikációban, mind helyezkedésben, de igyekeztünk minél többet gyakorolni, és van még idő. Az esetek többségében így is visszaértünk hátra, jól védekeztünk, elöl pedig nagyon eredményesek voltunk. Sokgólos mérkőzéseket játszottunk, persze az ellenfeleket szeretnénk kevesebb gólon tartani a későbbiekben, de jó meccseken vagyunk túl, kiszolgáltuk a közönséget, így minden rendben volt. Sydney-ben is részt veszünk egy felkészülési tornán, a következő héten pedig már következik is a világkupadöntő. Meccsről meccsre akarunk haladni, de nem titok, hogy szeretnénk megnyerni a tornát.”     

A balkezes szélső egy hónapja megnyerte a Bajnokok Ligája-döntőt a Barcelonetával, a Pro Recco elleni 17–16-os győzelemmel végződő mérkőzésen vezéralakja volt a spanyol együttesnek: három gólt szerzett és egy gólpassza is volt – amikor másfél perccel a vége előtt éles szögből betalált, 17–15-re módosította az állást, gyakorlatilag ez a találat döntötte el a trófea sorsát. Mindennek külön érdekességet adott a háttérsztori, amiről a Magyar Vízilabda-szövetség a finálé másnapján írt közösségi oldalán: eszerint a Barcelonetához 2024 nyarán szerződő Buriánnak áprilisban még megígérték a szerződéshosszabbítást, májusban viszont már visszakozott a klub. Ennek fényében még inkább dicséretes volt a 28 esztendős válogatott játékos hozzáállása, aki három hete, június végén a horvát Jug Dubrovnikhoz igazolt. Megkértük Buriánt, idézze fel az elmúlt hónapok történéseit.

„Március végén járunk, a Novi Beograddal játszottunk otthon a Bajnokok Ligája második csoportkörében, a meccs utáni napokban leültem beszélni a vezetőséggel, és elmondtam, hogy nagyon szeretnék maradni, mert jól érzem magam. Azt gondolom, a játék is jól ment az idény során, ha a statisztikát nézzük, talán pályafutásom legerősebb idényét teljesítettem. Tényleg úgy éreztem, a legjobb helyen vagyok, és amikor a vezetők is azt mondták, hogy meg vannak velem elégedve, nagyon boldog voltam. Abban maradtunk, hogy megbeszéljük a részleteket az április eleji világkupa-selejtező után. Aztán ahogy visszatértem Alexandrupoliból Barcelonába, folyamatosan kerestem a vezetőket, de ők elkezdtek halogatni, mindig azt mondták, majd holnap, majd jövő héten… Egy hónap után már rosszul­esett, hogy húzzák az időt. Végül május harmadikán behívtak, hogy mégsem hosszabbítanak velem szerződést, mert lehetőségük van egy topjátékost leigazolni – nem mondták meg, hogy kit. Amikor ez a szituáció kialakult, rajtam kívül a két bekknek nem volt még szerződése, de én voltam a légiós, a felszabadítható. Erre akkor úgy reagáltam: ha ezt márciusban elmondják, semmi gond, ilyen a sport, akarnak igazolni egy sztárjátékost, ilyen azért sokszor előfordult már a vízilabdában és más sportágban is, tudomásul veszem, és elkezdek klubot keresni. De amikor ezt közölték, május elejére-közepére a BL-csapatok rendre összeállnak, és elég kevés a lehetőség, hogy klubot találjon az ember. De a kialakult helyzetben szerintem a legjobb döntést hoztam, hogy a Jug Dubrovnikba igazoltam.”     

Az olasz sajtó úgy értesült, hogy Francesco Di Fulvio folytathatja a Barcelonetában. Az érkezését a spanyol klub hivatalosan még nem jelentette be, ám az olasz egyesület a távozását már igen: múlt szerdán derült ki, hogy a Pro Recco játékát 12 éven át meghatározó vízilabdázó elhagyja a csapatot.

„Célom volt, hogy légiós maradjak – folytatta Burián. – Egy játékos karrierjében mindig lennie kell célnak, hogy miért akar fejlődni, és légiósként pluszmotiváció, hogy ha nem teljesítesz, rád szólnak, a második alkalommal pedig kikerül az ember a csapatból. Nem lehet lazsálni. Emellett minél jobb külföldi klubban szerettem volna játszani, tanulni a különböző kultúrákból érkezőktől. Viszont annak is nagyon örülök, hogy hárman leszünk magyarok Dubrovnikban (Tátrai Dávid a BVSC-től, Molnár Erik az FTC-től érkezik – a szerk.), megpróbáljuk kicsit beépíteni a magyar pólót a horvát felfogásba. Nagyon várjuk már, szeretnénk hamar integrálódni és tanulni, amit meg mi tudunk, azt átadni nekik.”

A Jug Dubrovnik többek között 17-szer nyerte meg a horvát bajnokságot, négyszer a Bajnokok Ligáját, kétszer az európai Szuperkupát, utóbbi kettőt legutóbb 2016-ban.

Sydneyben július 23-án játssza az első vk-meccset a válogatott: a negyeddöntőben Horvátország lesz az ellenfél magyar idő szerint 12.15 órától.

A MAGYAR FÉRFI VÍZILABDA-VÁLOGATOTT KERETE
Kapusok: Csoma Kristóf (Honvéd), Gyapjas Viktor (BVSC)
Mezőnyjátékosok: Burián Gergely (CN Barceloneta – Spanyolország), Dala Döme (Vasas), Fekete Gergő (Ferencváros), Jansik Szilárd (Ferencváros), Kovács Péter (BVSC), Manhercz Krisztián (Ferencváros), Nagy Ádám (CN Marseille – Franciaország), Nagy Ákos (Ferencváros), Szalai Péter (Vasas), Varga Vince (Ferencváros), Vigvári Vendel (Ferencváros), Vismeg Zsombor (Ferencváros), Zalánki Gergő (Pro Recco – Olaszország)