Varga Zsolt: A második három meccs megmutatta, mennyire fontos volt az első három

– Úgy fogalmazott az olaszok elleni tornazáró mérkőzés után, hogy érdemes ketté bontani a világkupa-selejtezőt: az első részének a júliusi sydney-i világkupadöntő kiharcolása volt a lényege, a második fele pedig jó felkészülési időszak volt erős ellenfelekkel. E tekintetben hogyan értékeli az elmúlt hetet?
– Az első három mérkőzésen elértük a célt, amiért jöttünk, kiharcoltuk a részvételt a világkupadöntőn. A második három találkozó alapján látszott igazán, mennyire fontos volt az első három, és azok valójában milyen jól is alakultak – értékelt Varga Zsolt, a férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya, miután csapata az alexandrupoli világkupa-selejtezőn a csoportkört hibátlanul zárva bejutottak a rájátszásba az 1–4. helyért, és a negyedik helyen végzett. – Remek győzelemmel kezdtünk a görögök ellen a fiatal csapatunkkal, ráadásul három edzéssel mentünk neki a nyitó meccsnek. Voltak hibáink, de a legfontosabbak mégiscsak a győzelmek voltak. A folytatásban érződött a mentális fáradtság, amelyet a rutinosabb válogatottak jobban kezeltek. Három nagyon különböző meccset játszottunk. A spanyolok ellen a második negyedben nyílt ki az olló, és maradt meg a különbség, közepesen jól szerepeltünk. A görögök ellen nem játszottunk jól, a lélektanára sem éreztünk rá a mérkőzésnek, ők meg hazai medencében nyilván motiváltan, az első meccsen, de akár az Eb-elődöntőben tőlünk elszenvedett vereség miatti visszavágás vágyától fűtve játszottak. A harmadik negyedben feltámadtunk, de aztán nem tudtuk folytatni ezt a lendületet úgy, hogy vissza is kapaszkodjunk. Az olaszokkal szemben kifejezetten erősen teljesítettünk, feljöttünk döntetlenre, megvoltak a helyzeteink, de ha néhány ziccer kimarad, annak sajnos vereség lehet a vége. Viszont lelkiekben és szakmailag teljesen eltért ez a meccs az előzőtől.

– A továbbjutás tudatában mit tartott szem előtt a rájátszásban?
– A győzelem a presztízs szempontjából ekkor is fontos. Úgy érzem, azok a csapatok, amelyek nem teljesítették a saját elvárásaikat a januári Európa-bajnokságon, mintha Alexandrupoliban akarták volna rendezni a soraikat, ez motiválhatta jobban a spanyol, a görög, az olasz együttest. A mi céljaink mások voltak, a részfeladatok gyakorlása, illetve, hogy a fiatal játékosok, akikben látom a potenciált, többet játszhassanak, míg a klubjaikban jobban leterhelteket kicsit pihentessem. Emellett a taktikai elemek, váltások gyakorlása, az alkalmazkodás az adott szituációkhoz – például az olaszok keménységéhez kiválóan alkalmazkodtunk, remekül végrehajtották a játékosok, amit kértem tőlük.

– Összességében hogyan sikerült a fiatalok szerepeltetése?
– Az is cél volt, hogy azoknak a tehetségeknek, akik a megítélésem szerint odaérhetnek a 2027-es budapesti világbajnokságra, illetve a 2028-as Los Angeles-i olimpiára, teret biztosítsak, fejlődési lehetőséget adjak. Ennél messzebbre szerintem még nem érdemes tekinteni, bár tény, a fiatalok építésével a távolabbi jövőt is építjük. Mindannyian jól teljesítettek, egyelőre még nem az volt az elvárás tőlük, hogy a hátukra kapják a csapatot, és mindenáron ők döntsék el a mérkőzéseket – persze válhatnak adott esetben nyerő emberré, de a véleményem szerint ez inkább egy folyamatnak az eredménye. Mindenkinek megvolt a maga szerepe, amiben adódtak kifejezetten jó egyéni teljesítmények.

– A bajnokság nagyjából május közepéig tart, a nemzetközi idény a Bajnokok Ligája négyes döntőjével június közepéig. Mi lesz a felkészülési menetrend a vk-döntőre?
– A kijutástól függetlenül is tervezni kellett a nyárra, de a lényeg, hogy az elképzelések és a csapat összeállítása is kilencven-kilencvenöt százalékban már adva van. A klubidény végeztével mindenki kap egy hét pihenőt, mert hosszú az évad az Európa-bajnoksággal, a klubkötelezettségekkel, a beékelődött világkupa-selejtezővel – nagyjából három héttel a vk-döntő előtt kezdjük el a felkészülést.