Négygólos győzelemmel jutott a legjobb nyolc közé a vb-n a férfi pólóválogatott

VIZES VILÁGBAJNOKSÁG, SZINGAPÚR 
FÉRFI VÍZILABDA
A NEGYEDDÖNTŐBE JUTÁSÉRT
MAGYARORSZÁG–ROMÁNIA 15–11 (6–3, 2–3, 3–3, 4–2)
Szingapúr, 180 néző. V: Moller (argentin), Sztavridisz (görög)
MAGYARORSZÁG: Mizsei – Vismeg Zs. 2, Vigvári Vendel 1, Manhercz K. 1, KOVÁCS P. 2, BURIÁN 3, Nagy Ákos 1. Csere: CSOMA (kapus), Fekete G., Vigvári Vince, NAGY ÁDÁM 2, Vámos 1, ANGYAL 2, Molnár E. Szövetségi kapitány: Varga Zsolt
ROMÁNIA: Tic – Iudean 1, GEORGESCU 4, Prioteasa 1, Vancsik, NEAMTU 3, Tepelus 1. Csere: Belényesi, Lutescu, Gheorghe 1, Oltean, Bota, Oanta. Szövetségi kapitány: Bogdan Rath
Emberelőny-kihasználás: 17/7, ill. 10/8
Kettős emberelőny-kihasználás: 1/1, ill. –
Gól – ötméteresből: –, ill. 3/1
Kipontozódott: Neamtu (27. p.)

ÖSSZEFOGLALÓ

Nincs olyan napszak, amelyben ne kúszna harminc fok fölé a hőmérő higanyszála Szingapúrban, ráadásul az elmúlt napokban a felhők is messziről elkerülték a városállamot, vagyis egyre nehezebben elviselhető a hőség – a magas páratartalomról nem is beszélve. Férfi vízilabdázóink összekötötték a „kellemest” a hasznossal: a délelőtti átmozgatás után a hétfokos jégkádban regenerálódtak, majd rövid pihenő után a versenyuszoda felé vették az irányt.

Alakulhatott volna úgy is, hogy csak a finomhangolással kell foglalkoznia Varga Zsolt együttesének, de a spanyolok az utolsó percekben megfordították a csoportrangadót, így a mieinknek játszaniuk kellett a legjobb nyolc közé jutásért a világbajnokságon. Nézzük a jó oldalát: a lendület megmaradt, a fejek kitisztultak, a román válogatott legyőzése pedig nem tűnt megoldhatatlan feladatnak.

A kezdés előtt örömhírt kaptunk: a bemutatásnál feltűnt Vigvári Vendel is, aki az elmúlt napokban betegséggel bajlódott, ezúttal viszont ismét ott volt a csatasorban. S ha már ott volt, rögtön az első negyedben beköszönt, a szoros védekezésünktől ugyanis megzavarodtak a románok, a labdaszerzések után roboghattak a gyors szélsőink. Két balkezessel kezdtek a mieink, Nagy Ákos és Burián Gergely is megvillant, de a kapásoldalról sem kíméltük a románokat, Vismeg Zsombor szokásához híven irgalmatlanul nagy góllal adta meg az alaphangot. A változatosság kedvéért Angyal Dániel középről lőtte át a zónát, a következő támadásból pedig jött a bejátszás – és a kiállítás is, elvégre Kovács Péter körül mindig történik valami.

Az egész tornán megbízhatóan pólózó Angyal húzásával nőtt a különbség, az emberhátrányok miatt ugyanakkor bosszankodnunk kellett. Mondhatnánk, hogy legalább ezt is gyakorolhattuk a horvátok elleni negyeddöntőre – előbb azonban a továbbjutást kellett kiharcolni… Merthogy a második negyedben váratlanul megakadt a szekerünk, támadásban jóformán semmi sem sikerült, a túloldalon pedig Andrei Neamtu keserítette meg az életünket. Aztán éppen ő volt az, aki időzavarba került: tizenöt másodperccel a félidő vége előtt előrevágta a labdát, válaszul három húzásból megtörtük a jeget.

A nyögvenyelős második negyed a VAR-vizsgálatok miatt még el is húzódott… Burián Gergely úgy lőtt érvényes gólt, hogy a labda nem érintette a hálót, majd brutalitás gyanújával vizsgálódtak, ám miután a görög játékvezető az okuláréjával is megnézte a kérdéses esetet, nem látott szándékosságot. A nagyszünetben 8–6-ra vezettünk, aztán két perc alatt megduplázták előnyüket a mieink – méghozzá amolyan magyaros megoldásokkal, gyorsan kihasznált fórral és fineszes ejtéssel. Már kezdtünk hátradőlni, hogy újra egyenesbe kerültünk, amikor Bodgan Rath szövetségi kapitány bedobta a zöld szütyőt, a közönség pedig néma csendben figyelte az újabb videózást.  

Megítélték az ötméterest, a románok meg vérszemet kaptak, vagyis újra kettő volt közte, semmit sem kaptunk ajándékba. Varga Zsolt alapvetően higgadtan irányított, de egy-egy pontatlan átadás vagy lövés után azért széttárta a karját – az időkérést követő fórból például lövésig sem jutott a magyar csapat. Nagyon, de nagyon kellett, hogy Mizsei Márton ötméterest védjen, az meg még inkább, hogy Nagy Ádám azonnal büntessen, csakhogy a rivális nem akart megtörni. 

Nem várt izgalmak maradtak a záró negyedre, az emberhátrányos védekezésünk ugyanis továbbra sem állt össze, ha fórt kapott, üzembiztosan értékesítette is a román válogatott. Csoma Kristóf már az utolsó szünetben elkezdett melegíteni a kötélen túl, aztán beállt és bravúrral kitolta Francesco Iudean lövését – ha nem teszi, egy gólra zárkózik fel az ellenfél. Ehelyett Kovács Péter három gólra növelte a különbséget, a románok közben reklamáltak, de nem sokra mentek vele. A következő támadásból speciel megkapták az ötméterest, de Csoma védett, a magyar kispad egy emberként ugrott fel – innen már nem veszíthettük el a mérkőzést. 

Nem is veszítettük, 15–11 lett a vége, de ezúttal a továbbjutás a legnagyobb pozitívum. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy ennél csak jobb jön – no meg abban is, hogy a címvédő Horvátország ellen sokkal több kell a vasárnapi negyeddöntőben, amely magyar idő szerint 14.45-kor kezdődik.

PERCRŐL PERCRE