Magabiztos játékkal győzte le a női pólóválogatott az olaszokat, és ott van a négy között

VÍZILABDA-VILÁGBAJNOKSÁG, SZINGAPÚR
NŐK
NEGYEDDÖNTŐ
Magyarország–Olaszország 12–9 (3–3, 3–2, 4–2, 2–2)
Szingapúr, 150 néző. V: McCall (amerikai), Margeta (szlovén). 
MAGYARORSZÁG: NESZMÉLY – VÁLYI V. 1, KESZTHELYI 4, Sümegi 2, Varró, Faragó K., LEIMETER 2. Csere: Szilágyi D. 1, GARDA 2, Dömsödi, Hajdú K., Tiba, Rybanska. Szövetségi kapitány: Cseh Sándor
OLASZORSZÁG: CONDORELLI – Gant, Bianconi 1, RANALLI 4, Cocchiere, Bettini 1, Leone. Csere: GIUSTINI 3, Cordovani, Gagliardi, Millo, Cergol, Meggiato. Szövetségi kapitány: Carlo Silipo
Emberelőny-kihasználás: 14/6, ill. 11/5. Gól – ötméteresből: –, ill. 4/3. Kipontozódott: Keszthelyi (32. p.). Kiállítva (végleg, cserével): Sümegi (29. p.)

A találkozó beharangozóját ide kattintva lehet elolvasni.

ÖSSZEFOGLALÓ

Beindult a buli a szingapúri vizes világbajnokságon. Nem véletlenül próbáltak a szervezők az elmúlt napokban éjszakába nyúlóan: a női vízilabdatorna magyar–olasz negyeddöntőjét látványos fényjátékkal vezették fel, a hangszórókból Madonna-slágerek bömböltek. A bemutatásnak is megadták a módját, az egyébként is szűkre szabott játékoskijáróban kihelyezték középre a vb-trófeát, de senkinek sem vonta el a figyelmét a díszes serleg – a pódiumon és Cseh Sándor eligazítása közben is elszánt tekinteteket láttunk.

Ennek megfelelően kezdődött a mérkőzés, a magyar válogatott nagyon ügyelt a visszarendeződésre, a bejátszásoknál pedig összedolgoztak a mezőnyjátékosok Neszmély Boglárkával, aki többször is jó ütemben nyúlt ki a labdáért. Amikor középről feltörték a reteszt az olaszok, válaszul Sümegi Nóra szorongatott helyzetben szerzett parádés gólt, majd Keszthelyi Rita ültette hintába a védőket, hogy aztán fineszes megoldással fordítson. Sajnos Sofia Giustini lövőkedve is hamar megjött, fél perc alatt kétszer szólt hozzá a meccshez, de a visszaúszás után már indulhatott is a kötelek közé, Vályi Vanda pedig szokásához híven gyorsan kihasználta az emberelőnyt.

Keszthelyi sem teketóriázott a második negyed elején, világklasszishoz méltó lövéssel jutotta újra előnyhöz a mieinket, majd labdaszerzést követően újabb fórt harcoltunk ki, és ha már kiharcoltuk, be is lőttük. Csakhogy a szemfüles szurkolók kiszúrhatták, hogy Carlo Silipo már a támadásunk elején szorongatta, aztán egy jól irányzott mozdulattal a vízbe is hajította a zöld szütyőt – a VAR-vizsgálat utólagos ötméterest ítélt az olaszoknak, ezáltal Tiba Panna gólját érvénytelenítették a játékvezetők. Így lett 5–3 helyett 4–4, ami azért nagyon nem volt mindegy…

Az olasz szurkolók rá is zendítettek, a védekezés fontosságára hívták fel a figyelmet, de a lelátói hangpárbajban nem maradtunk alul, bátorító magyar rigmusokat is hallottunk. Sümegi Nórát meg a kispadról biztatták, hogy vállalja a lövést – vállalta, és milyen jól tette! Nem hagyták a mieink, hogy vérszemet kapjon a rivális, amely sokkal jobban védekezett, mint az eddigi négy mérkőzésén együttvéve, ám a Garda Krisztina-féle rakétát nem tudta hatástalanítani. A lehető legjobbkor, öt másodperccel a félidő vége előtt sült el a rutinos átlövő keze, Silipo ugyanis majd’ felrobbant a dühtől, 6–5-re vezettünk a nagyszünetben.

Egy-egy hossz úszás után Cseh Sándor kivételesen a varázstáblája nélkül tartott eligazítást, de a gesztusai árulkodók voltak. Határozottság, gyorsaság és pontosság – ezzel lehetett megtörni az olaszok ellenállását, merthogy egyébként minden létező mutatóban egyformán teljesített a két csapat, vagyis éppen olyan meccset kaptunk a negyeddöntőtől, amilyenre számítottunk. Ahogy peregtek a percek, menetrendszerűen fokozódott a feszültség és az izgalom, az olaszok már azt is megtapsolták, ha játékostársuk hat méteren megfogta a magyar lövőt.

Leimeter Dóra feladását és Keszthelyi húzását meg a mieink ünnepelték a kispadon, először nőtt kétgólosra a különbség, Dafne Bettini viszont gondoskodott róla, hogy ne legyen olyan könnyű az életünk… Itt jegyeznénk meg, hogy ez volt a rivális első akciógólja, ergo továbbra sem lehetett panaszunk a védekezésre – no meg a támadójátékunkra sem, a harmadik negyed közepén Szilágyi Dorottya és Leimeter is megvillant. Nem úgy tűnt, mintha segített volna az időkérés az olaszokon, de ez legyen az ő bajuk, mi inkább a vezérként pólózó csapatkapitány, Keszthelyi Rita megmozdulásain ámultunk.

A tény kedvéért jegyezzük meg, hogy az olasz kapus, Giuseppina Condorelli azért megtette a magáét, egy támadáson belül két bravúrt mutatott be, ám a mieink gondoskodtak róla, hogy ne jusson neki sokkal több sikerélmény. Nem úgy a magyar védőknek: egytől egyig mestermunkát végeztek a fontos labdaszerzésekkel és a kiharcolt kontrákkal, Neszmély Boglárka pedig ötméterest védett a záró negyedben. Aztán egy pillanat alatt az arcára fagyott a mosoly, a kispadon ülők egy emberként tárták szét a karjukat, Cseh Sándor pedig magyarul és angolul is kérdezte, hogy mégis mi történt…

Sümegi Nóra odanyúlt a lövőnek, újradobatták az ötméterest, Chiara Ranalli pedig másodjára már nem hibázott. Ami fontosabb, hogy Garda sem, pedig neki akcióból kellett megtalálnia a rést, Leimeter újabb villanása után pedig már nemcsak a gólt, hanem a négy közé jutást is ünnepelte női válogatottunk. A szingapúri éjszakában közben tűzijátékot lőttek fel – persze aligha a mieink kedvéért, de a magyar zene kétségkívül nekünk szólt a dudaszó után. Cseh Sándor együttese megcsinálta, 12–9-re legyőzte Olaszországot, jöhet a spanyolok elleni elődöntő!

PERCRŐL PERCRE