Hoki: „Valóra vált álom, hogy Amerikában játszhatok” – Menyhárt Martin
Ahogyan arról korábban írtunk, a hazai utánpótláskorú hokisok közül mostanában egyre többen és egyre fiatalabban fordulnak a külföldi karrierút felé. A 2011-es születésű Menyhárt Martin is így tett, amikor a múlt nyáron Budapestet hátrahagyva, Bostonba tette át a székhelyét. A csatárreménység az előző évadban pontkirályként zárt a hazai U14-es bajnokságban, és ezzel oroszlánrészt vállalt MAC bajnoki címében. Az UTE elleni finálés párharcban egymaga hat gólt lőtt a három meccs során. Menyhárt ezután döntött úgy, hogy Amerikában folytatja, méghozzá a Massachusetts állambeli Boston Hockey Academy-nél.
„Bár még csak néhány hónapja vagyok kint, már azt mondhatom: abszolúte otthon érzem magam – kezdte Martin az Utánpótlássportnak. – Már évek óta erről álmodoztam, hogy egy nap kipróbáljam magam külföldön, és nyilván Amerika volt az első számú célállomás.
Úgy érzem, a tökéletes helyre kerültem, a karrierem, a hosszú távú fejlődésem szempontjából itt minden adott, és eddig csak örömteli dolgok történtek velem.
Azt tudni kell, hogy nem látatlanban ment ki Bostonba, ugyanis tavaly már járt ott próbajátékon.
Akkor azonnal nagyon megtetszett mind a környezet, mind a közeg, és magával ragadott az egész, így amikor kikristályosodni látszott ez a lehetőség, nem sokat vacilláltam, hogy idejöjjek.
Majd, amikor ősszel megérkeztem, az első pillanattól jó fejek voltak a csapattársak, hamar befogadtak és mindvégig segítettek. Tisztán látszott, ha idejövök, az garancia lesz a fejlődésre. A mindennapi programunk itt minden tekintetben a hoki köré van szervezve. Amíg otthon az iskolai teendők mellett csak napi egy-egy jeges és száraz edzésem volt, addig itt napi két jeges, egy száraz, illetve még egy további skill edzésre is van lehetőség. A jégpályán gyakorlatilag korlátlanok a lehetőségek, hogy mennyit gyakorolhatunk, és az edzések között az edzőközpontban a tanulást is meg tudjuk oldani. Emellett az edzők is tényleg mindent megadnak ahhoz, hogy a legjobb játékossá váljak és kihozzam magamból a maximumot, ami roppant motiválóan hat rám, és minél jobb teljesítményre sarkall. Ráadásul az az önzetlen jószívűség, amivel találkozok minden egyes nap a csapattársak részéről, nagyban segít, hogy ne érezzem egyedül magam, és ennek köszönhetően egyáltalán nem is gyötör a honvágy. Bátran tudom ajánlani minden magyar fiatalnak, hogy próbálja ki magát külföldön, ne féljen az ismeretlentől, mert új kapuk fognak kinyílni előtte.
Csak azt tudom tanácsként adni: dolgozni kell keményen, lehetőleg többet, mint a többség, mert ettől fogsz fejlődni játékosként és emberileg is.
Ha mindig ott vagy és figyelsz, törekedsz a tanulásra, és emellett még jól is érzed magad, akkor abból csak jó dolgok sülhetnek ki.”
A 14 éves támadónak a tengerentúlon sem kellett túl sok idő, hogy felvegye a ritmust a pontgyártás terén: eddig 38 meccsen 31 gólnál és 57 asszisztnál jár, és a 2,32-es pont/meccs átlagával a negyedik legjobb az amerikai AAA-s korosztályos bajnokságban. Ráadásul a gólpasszranglistát toronymagasan vezeti.
Alapvetően én nem az a tipikus góllövő csatár vagyok, hanem inkább egyfajta »playmaker« játékosnak tartom magam. Szeretem a kreativitást belevinni a játékba, és nyilván, a gólszerzés is az egyik fő feladatom, de sokkal jobban élvezem, amikor gólpasszt adhatok a csapattársaimnak.
Amikor kikerültem Bostonba, ebben kellett némiképp átállítani a gondolkodásomat, hogy törekedjek jobban a góllövésre is, mert az összes amerikai edző és a scout mindig azt fogja megnézni elsőként, hogy hányszor találtam be, az asszisztok jóformán nem is számítanak. Ez eleinte kicsit nehéz volt nekem, mert én mindig igyekszem csapatemberként játszani, viszont ahhoz, hogy felhívjam magamra a figyelmet, muszáj kicsit önzőbbnek lennem a kapu előtt – persze, nem átesve a ló túloldalára, hanem az aranyközéputat megtalálva. Itt, Amerikában egyébként is inkább az egyszerű, sablonos, ugyanakkor rendkívül fizikális játék dominál, nagy sebesség és intenzitás mellett, azonban az egyéni kreativitás kibontakoztatására kevésbé van tér.
Eleinte ez a gondolkodás valamelyest távol állt tőlem, de úgy érzem, most már jól tudom ötvözni a két felfogást.
Martin igazi hokis családból származik, ugyanis nagypapája az a Menyhárt Gáspár, aki 172-szer szerepelt a válogatottban, ötszörös magyar bajnok, ötszörös Magyar-kupa-győztes, valamint a Magyar Jégkorong Hírességek Csarnokának a tagja.
„Nagypapámmal rendszeresen beszélünk telefonon, és mindig elmondja, hogy rendkívül büszke rám. Mindig ellát tanácsokkal, és megoszt egy-két tippet, amiket persze igyekszem is hasznosítani is a jégen.
Igazi példaképként szolgál számomra azzal, hogy milyen karriert futott be.
Szüleim nagyon sokat segítettek és apukám mindig kereste is nekem a lehetőségeket, hogy az én pályafutásom ki tudjon teljesedni, ezért természetesen, nagyon hálás vagyok nekik.”
„Az amerikai jégkorong-utánpótlás rendszere piramiselven felépített – avatott be Molnár Balázs, a StudyNSport ügyvezető igazgatója. – Ezen belül a játékosok a korosztályos ligákból (6U–18U) a kiemelt szintű AAA-csapatokon vagy a középiskolai hoki rendszerén keresztül léphetnek tovább a juniorligákba, például a USHL-be vagy az NAHL-ba, majd az NCAA egyetemi bajnokságba, annak az első vagy a harmadik divíziójába. Az úgynevezett AAA-s és juniorbajnokságok a legfontosabb ugródeszkák, különösen azok számára, akik sportösztöndíjjal kívánnak egyetemre kerülni. A Division 1-es szintű programok a legmagasabb színvonalú főiskolai csapatokat foglalják magukban, ezek adják az NHL utánpótlásának egyik legerősebb bázisát: a 2024–25-ös szezonban például 248 olyan játékos szerepelt az NHL-csapatok kereteiben, akik korábban az NCAA-ben játszottak, és az év újoncainak 42 százaléka szintén innen került ki. A StudyNSport ügynökség aktívan segíti a fiatal magyar tehetségek beilleszkedését ebbe a rendszerbe: több játékosunk is szerepel a fenti szinteken, és célunk, hogy programunkból a közeljövőben NHL-játékos is kikerüljön.”
(Kiemelt kép forrása: Boston Hockey Academy)
