„7107 szótöbbséggel magyarok maradtunk!”

Rendkívüli kiadással tudatta olvasóival a Sopronvármegye politikai napilap 1921. december 17-én, hogy Sopron és nyolc környező falu lakossága a népszavazáson a Magyarországhoz tartozás mellett döntött. „7107 szótöbbséggel magyarok maradtunk!” – harsogta a címoldal főcíme. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor a trianoni diktátum érdemi területi revíziójára sor kerülhetett. Az már a történelem különös fintora, hogy egy világháborús vesztes országot (Ausztria) területének megcsonkolásáért egy másik vesztestől (Magyarország) elrabolt területtel kárpótolt volna az antant. Két olyan országot ugrasztva egymásnak, amely addig az Osztrák-Magyar Monarchia ernyője alatt egyazon államszövetséghez tartozott.

Közös múlt ide vagy oda, osztrák szomszédaink nem szívbajoskodtak: ha már beletörődtek, hogy a nagyhatalmak nemet mondtak az Anchlussra, a Német-Ausztria Köztársaság létrehozására, az önálló Ausztria életfeltételeit erősítendő Moson, Sopron, Vas vármegyéből 50 nagyközséget és 270 kisközséget, valamint Ruszt, Kismarton és Sopron városát követelték maguknak – 4300 négyzetkilométert 344 ezer, nagyrészt német anyanyelvű lakossal. Csakhogy Sopron már 1277-ben is bizonyította a haza iránti hűségét, amikor annak ellenére megnyitotta kapuit IV. László előtt, hogy a várost megszálló II. Ottokár cseh király túszként fogva tartotta a helyi előkelőségek gyermekeit. Ezt követően jutalmazta meg Sopront IV. László a szabad királyi város címmel.

Az 1921-es népszavazásra persze nem kerülhetett volna sor, ha a csehek által megszállt Selmecbányáról 1919 tavaszán Sopronba települő Bányászati, Kohászati és Erdészeti Főiskola diákjaiból, az első világháborút megjárt katonákból, tisztekből, szegény napszámosokból, a Székely Hadosztály maradványaiból, valamint bosnyák és albán önkéntesekből álló Rongyos Gárda nem veszi fel a harcot az országba benyomuló osztrák csendőrökkel. A felkelők nemcsak megállították Ágfalvánál és Pinkafőnél az osztrákokat, hanem szeptember végére megtisztították tőlük Burgenlandot, sőt, október 4-én Felsőőrön kikiáltották a független Lajtabánságot. Az új állam alig egy hónapot élt meg, viszont a velencei tárgyaláson a burgenlandi sáv visszaadása fejében Sopron és környéke – összesen 257 négyzetkilométer – sorsáról népszavazás dönthetett. A szavazásra jogosult 24 063 fő két cédulát kapott: a kék Magyarországot, a sárga Ausztriát szimbolizálta, a nem kívánt ország papírját össze kellett tépni. Az erőteljes osztrák agitáció ellenére a soproniak 72 százaléka a Magyarországhoz tartozásra voksolt, ami úgy is elég volt a győzelemhez, hogy Bánfalva, Ágfalva, Rákos, Boz, Harka, Kópháza, Balf és Nagycenk népének összességében 54 százaléka Ausztriához húzott (Magyarország csak Nagycenken, Bozon és Kópházán kapott többséget). Az eredményt felértékeli, hogy Sopron lakosságának 48 százaléka ebben az időben német ajkú volt.

Amikor Johann Schober osztrák kancellár felhívta a Szövetségközi Tábornoki Bizottságot, hogy a hivatalos végeredményről érdeklődjön, a telefont felvevő antant tiszt – állítólag – kitartotta a kagylót a nyitott ablakon, hogy a rendőrtisztből lett politikus tisztán hallhassa a soproni harangok zúgását és az utcákat elözönlő tömeg ünneplését. „Konduljanak meg harangjaink, zengő ércnyelvük hirdesse szerte a széles nagyvilágnak Sopron város és Magyarország mámoros örömét. Sopron népe döntött, Sopron magyarnak maradt. A központi népszavazási bizottság ma délután közzétette a népszavazás eredményét. Az eredmény: Sopron népe hűségének és hazaszeretetének bizonysága” – írta a Sopronvármegye, a haza pedig nem maradt adós. Az Országgyűlés „a soproni népszavazási terület lakosságának a magyar állam iránt tanúsított tántoríthatatlan hűségét örök emlékezetül törvénybe iktatta”, és az 1922. évi XXXIX. törvénycikkel a Civitas Fidelissima, azaz a Leghűségesebb Város címet adományozta Sopronnak. Hat évvel később felavatták a város jelképének számító Tűztorony bejáratát ékesítő Hűségkaput, majd 2001-ben az első Orbán-kormány december 14-ét a Hűség Napjává nyilvánította.

A népszavazás döntését 1921. december 21-én Párizsban a Nagykövetek Tanácsa tudomásul vette, és 1922. január 1-én Sopron hivatalosan is visszakerült Magyarországhoz. Ha más végeredmény születik, és a terület Ausztriához csatlakozik, a magyar sport is számos klasszissal és jeles eredménnyel lenne szegényebb. A soproniak sportszeretetére jellemző, hogy már 1866-ban megalakult a Soproni Torna és Tűzoltó Egylet, majd egy év múlva a Papréten felépült az ország első fedett sportcsarnoka. A labdarúgás a kezdetektől meghatározó szerepet játszott, az 1936-os berlini olimpiára utazó labdarúgó-válogatottban két soproni is helyet kapott Seidl (Soproni II) József és Kőmíves Imre személyében. Az előbbi, az 1900-ban alapított Soproni Football és Atlétikai Club (SFAC) csatára a lengyelek elleni 3:0-ra elvesztett meccsen pályára is lépett. Sopronból indult a karrierje az MTK-val kétszeres magyar bajnok, háromszoros kupagyőztes, 27-szeres válogatott Babos Gábornak, aki Hollandiában a NAC Breda, a Feyenoord és a NEC Nijmegen együttesében is védett. A Soproni Textiles neveltje, Csapó Károly Tatabányáról került be az 1978-as világbajnoki keretbe, és Argentínában, a házigazdáknak lőtt gólja jutalmául – a 10. percben volt eredményes – a vb leggyorsabb góljainak egyikéért járó különdíjat vehette át. Sopron első számú csapata, a Matáv Compaq FC 2001-ben jutott fel az élvonalba, ahol 2008-ig szerepelt, ekkor anyagi csőd miatt az MLSZ kizárta. A legjobb eredményt 2005-ben érte el a gárda, a Ferencváros 5–1-es legyőzésével elhódította a Magyar Kupát. A kispadon ekkor Pintér Attila ült, de dolgozott a városban – mások mellett – Csank János, Dario Bonetti, Détári Lajos és rövid ideig a legnagyobb sikereit a Bayern Münchennel jegyző Csernai Pál is.
Sopron másik sikersportága a kosárlabda, a Soproni MAFC férficsapata első vidéki együttesként nyerte meg még 1969-ben a Magyar Népköztársasági Kupát. Az egy játékos kivételével csupa egyetemistából álló gárda a döntőben „testvércsapatát”, a MAFC-ot győzte le 85:70-re. Első nemzetközi kupameccsét a KEK-ben vívta a SMAFC, de mindkét találkozót elvesztette a bolgár Szpartak Szófia ellenében. Az európai porondon a nők voltak eredményesebbek: a Sopron Basket elődje, a GYSEV-Ringa 1998-ban a második számú kontinentális kupasorozatban, a Ronchetti-kupában diadalmaskodott Balogh Judit vezérletével, a francia Aix-en-Provance kétszeri legyőzésével (70–65, 72–70), 2022-ben pedig a legrangosabb tornán, a Euroligában végzett az élen, a fináléban a török Fenerbahcét 60–55-re felülmúlva.

Ami az egyéni sportágakat illeti, a soproni tornászok az 1934-es világbajnoksággal párhuzamosan megrendezett nemzetközi ifjúsági versenyen Székely Zoltán személyében a nyújtó győztesét ünnepelhették. Ami a kései utódokat illeti, a soproni születésű Csollány Szilveszter olimpiai, világ- és Európa-bajnoki címig jutott. A Covid-járvány idején, mindössze 51 évesen hunyt el; Sopronbánfalván helyezték végső nyugalomra. A város szülötte egy másik olimpiai és Európa-bajnok, az úszó Temes Judit is, aki Helsinkiben lett aranyérmes a 4x100 méteres gyorsváltó tagjaként. A mai napig aktív teniszező, Babos Tímea párosban háromszoros világbajnok, négyszeres Grand Slam-tornagyőztes, háromszoros junior Grand Slam-tornagyőztes és ifjúsági olimpiai bronzérmes, kétszeres olimpikon. S ha már a világhír: Sopronban a harmincas évektől szerveztek motorsportversenyeket, az 1969-es, a Szabadság körúton 15 ezer néző előtt megrendezett formulaautós Soproni Grand Prix-n egy 20 éves osztrák fiatalember győzött – Niki Lauda később háromszor nyerte meg a Formula–1-es sorozatot.