Patakfalvy Miklós: Emberek, csak dolgozni kell!
Futballistából lett tekvondós Patakfalvy Miklós, aki a Testnevelési Főiskolán megszerzett diplomáját követően találkozott először a dél-koreai eredetű sportággal.
„A TF után profi futballista lettem, és felhívott egy gyerekkori barátom, hogy van egy kimondhatatlan nevű sportág, ami olyan, mint a karate, mégis egészen más. Én pedig éppen azon a nyáron Svájcban jártam a keresztszüleimnél, és láttam néhány Bruce Lee-filmet, amelyekből a rúgástechnikák fogtak meg igazán.”
Az edzés tetszett Patakfalvynak, ezért jelentkezett a trénernél, a sportág hazai atyjánál, Harmat Lászlónál, aki először elutasította, mondván, nincs hely. Azonban amikor megtudta, hogy a TF-en végzett fiatalemberről van szó, mégis helyet szorított számára a csoportban.
„Az új mozgáskultúra nagyon bejött nekem, de akkor még
az edzősködésen nem gondolkoztam, a versenyzés érdekelt.
Elsősorban TF-en megszerzett széleskörű mozgástapasztalatom miatt az átlagnál gyorsabban haladtam az övfokozatokkal, és a második év után már bevont az edzői munkába is Harmat László – alacsonyabb öves gyerekeket, kezdőket bízott rám.”
Patakyfalvy Miklós 1981-ben már saját klubot vezetett, a Zugló SE-t, miután mestere Budán kezdett edzéseket tartani, így megörökölte tőle a Hermina úti műhelyt.
„Remek időszak kezdődött. A versenyzői beállítottságom miatt a csapatot is ebbe az irányba igyekeztem terelni, sőt elsőként kezdtünk tudatosan fizikai, technikai és taktikai képzéssel foglalkozni, amire elég furcsán néztek a többiek, de
rövidesen kiderült, hogy igazunk volt, mert végigvertük a hazai mezőnyt.
A klubedzői sikereit látva 1983-ban kinevezték szövetségi kapitánynak, de az új szerep mellett is aktív maradt versenyzőként.
„Versenyző-edző voltam, és körülbelül féléves munka után, 1984-ben négy érmet nyertünk a világbajnokságon – én bronzéremmel térhettem haza Glasgow-ból. Majd a budapesti Európa-bajnokságon tizenkilenc dobogós hellyel zártunk, közte öt elsővel. Aztán
1987-ben Engrich Mariann világbajnok lett, amire nagyon büszke vagyok, ő volt az első vb-győztes tanítványom.
A szép eredmények nem maradtak el, az egyesületben pedig hatalmas élet volt, előfordult, hogy 20x10 méteres tornateremben egyszerre hetvenen edzettek.
„A toborzás minden módját igyekeztünk bevetni. Jártunk iskolákba, szórólapoztunk, plakátoltunk, persze szájhagyomány útján is terjedt a hírünk, de nem szabad kihagyni a Linda-sorozatot sem, amely a nyolcvanas években országosan ismertté tette a tekvondót. Érdekesség, hogy nyolc epizód erejéig, mint akciószakértő, mint kaszkadőr és mellette Görbe Nórát (a Lindát alakító színésznőt) rendszeresen edző, felkészítő szakemberként dolgoztam a sorozatban.”
1989-ben megalapítottam a WTF tekvondót és szinte ezzel egyidőben, korábbi egyesületünkből a Zuglói SE-ből egész szakosztályunk átigazolt az MTK Budapestbe.
„Akkoriban domináltuk a hazai mezőnyt, akárcsak a következő évtizedekben. Közben a szövetség elnöke lettem, így már nem csak a szakosztályom volt számomra a fókuszban, és igyekeztem rávenni a legügyesebb tanítványaimat, hogy alapítsanak új egyesületeket. Ennek köszönhetően idővel jobban kiegyenlítődött a mezőny, de
az MTK jelentősége továbbra is meghatározó a hazai tekvondón belül.
Valamivel talán kevesebben sportolnak a szakosztályban, mint korábban, de a minőség töretlen.”
A tekvondó-szakedzőképzés 1991 óta zajlik Magyarországon, amit Patakfalvy vezet a mai napig. A felsőoktatásban azóta is működő bolognai rendszer bevezetése miatt volt egy kisebb szünet, de 2017-től kezdve újra fut az oktatást a Testnevelési Egyetemen, sőt, az idei esztendőtől kezdve teljesen önállóan folyik a tekvondószakképzés – korábban a három harcművészeti ág, a karate, a tekvondó és a kick-boksz egyben volt, és csak másodévtől szakosodtak a sportágak.
Az idők szavát megértve, valamint az olimpiai részvétel lehetőségét szem előtt tartva Patakfalvy 1990-ben megalapította a WTF-szövetséget.
„Látszott, hogy ez lesz a jó irány, 1988-ban, a szöuli olimpián már ott volt a tekvondó, mint bemutatósportág, és a WTF szabályrendszere szerint küzdöttek. Kifejezetten jól szervezett WTF-versenyeket láttam, és megtudtam 1989 februárjában, hogy rövidesen Magyarország és Dél-Korea hivatalos diplomáciai kapcsolatba lép egymással, úgyhogy, ha valamikor, akkor volt ott az ideje nyitni a WTF felé. Sajnos, döntésem miatt Harmat László kicsit neheztelt rám, mivel az ITF-ben fontos embere voltam, de a tekvondó sportág sokat profitált ebből a váltásból azóta is.”
Patakfalvy 1999-ben bekerült az európai szövetség (ETU) elnökségébe, amelynek huszonhat éve megszakítás nélkül tagja.
Arra is büszke, hogy a WTF egyetemi és főiskolai bizottságának két cikluson keresztül is tagja lehetett, valamint, hogy a Kukkiwon World Taekwondo Headquarters – a világ tekvondójának technikai központja – elnökségébe is meghívták, majd két cikluson keresztül a tanácsadó testület technikai bizottságának tagja volt.
„És emellett a magyar szövetséget is irányítottam egészen 2021-ig, amikor is korábbi tanítványom, egykori válogatott versenyzőm, majd az MTK tekvondó-szakosztályát irányító, illetve a kadetválogatottat elindító szakvezető, Márton Zsolt Krisztián vette át a stafétát tőlem.”
Kíváncsiak voltunk, mi az a néhány üzenet, amit hangsúlyozni szokott a leendő edzőknek a képzésen.
„Soha nem gondolhatjuk edzőként azt, hogy készen vagyunk, folyamatosan tanulni kell, mert gyorsan változik a sportág. A másik gondolat, hogy higgyenek a saját munkájukban. Ha ők nem hisznek benne, akkor ki fog? Ennek megfelelően, talán elmondhatom, hogy egész edzői pályafutásomat meghatározta az az idézet, hogy »hit nélkül sem alkotni, sem élni nem lehet! « Egyébként, sok fiatal, aki elvégzi a képzést, sajnos nem edzősködik soha. Ennek lehetnek anyagi okai is, de mindképpen közrejátszik, hogy nehéz ma új klubot indítani, mivel ez már legalább ötven százalékban nem szakmai, hanem menedzseri munka.”
A tekvondó a 2024-es párizsi olimpia után bekerült a kiemelt sportágak közé, ami eddig nem látott anyagi lehetőségeket nyitott ki.
„A feltételek minden korábbinál jobbak és örömteli, hogy megvannak azok a példaképek a sportágon belül, akik karrierjükkel, hozzáállásukkal egytől egyig azt üzenik, amit én is vallok:
emberek, csak dolgozni kell, kitartónak kell lenni, és el lehet érni az áhított eredményeket.
Ezt mutatja a Márton ikrek és a Salim család példája is.”
Természetesen Patakfalvy Miklós két lánya és fia is tekvondózik. A lányok mindketten válogatottságig jutottak: Luca bronzérmet szerzett a 2023-as Európa Játékokon, míg Csenge a 2022-es Európai Egyetemi Játékokon nyert ezüstérmet. Domonkos is versenyez, de őt inkább a harcművészeti oldal és az egyesületében (MTK) jelen lévő remek csapatszellem fogta meg, miközben ő is indul a hazai bajnokságokon és rendszeresen a dobogón végez.
(Kiemelt képünk forrása: Magyar Edzők Tarsasága)
