A csata a harmadik játszma hajrájában forrósodott fel. Bonzi megnyerte az első két szettet (6:3, 7:5), a harmadikban 5:4-re vezetett és mérkőzéslabdája volt. Az első adogatását elrontotta, de közben egy fotós mozgolódni kezdett, és Greg Allensworth mérkőzésvezető úgy döntött, Bonzi megismételheti az első szervát.
Ekkor szakadt el a cérna Danyiil Medvegyevnél: hevesen reklamálni kezdett, a közönség tombolt, nehéz volt rendet teremteni – a játék több mint hat percig állt.
Medvegyevnek van rutinja az ilyesmiben, természetesen nem őt zavarta meg a közjáték: Bonzi nem tudott pontot csinálni a meccslabdából, elvesztette a játékot, rövidítésben a játszmát (6:7), majd a következő szettet is, méghozzá 6:0-ra…
A döntő játszmát aztán már újra a francia bírta jobban idegekkel, 6:4-re győzött, ő jutott tovább – Medvegyevnek pedig maradt a dühös pótcselekvés: ripityára törte az ütőjét.
„Nem a fotós dühített fel – mondta utóbb az interjúszobában Danyiil Medvegyev. – Ha a lelátóról hangok szűrődnek be adogatás közben, sohasem lehet megismételni a szervát. De tagadhatatlan, hogy a történtek visszasegítettek a mérkőzésbe. Mulatságos volt átélni. Szóval nem a fotóssal volt bajom, hanem a döntéssel.”
Amikor megkérdezték tőle, hogy a reklamálással, a közönség hergelésével szándékosan ki akarta-e zökkenteni a győzelem küszöbén álló ellenfelét, az alábbi magyarázattal állt elő:
„Azért mutattam a szívecskéket, mert imádom a közönséget, imádom New Yorkot. Szóval ők voltak, nem pedig én. Visszatoltak a meccsbe…, tényleg mulatságos volt – mondta az orosz, majd részletezte a történtek saját olvasatát. – (Bonzi) a mérkőzésért adogatott, addig egyszer sem sikerült brékelnem, szinte biztosra vettem, hogy mindjárt veszítek. Ha a bíró nem szól közbe, jön a második adogatás, valószínűleg megnyeri a pontot, és vége a meccsnek. És akkor a bíró azt mondta, hogy első adogatás… Fejben egészen mást mondtam és tettem, mint a valóságban. A teniszpályán be kell tartani bizonyos szabályokat… Az érzelmeimet szabadjára engedtem, kifejeztem a dühömet, a közönség pedig úgy viselkedett, ahogy, nem én kértem, hogy ez legyen. Nézőként viszont nagyon élveztem. Egy ponton már én is kértem őket, hogy hagyják abba, de nem hallgattak rám… Még az is átfutott az agyamon, milyen vicces lenne egy US Open-mérkőzéssel befejezni a karrieremet.”
Medvegyev a visszakérdezésre gyorsan leszögezte: nem, nem ez volt pályafutása utolsó mérkőzése, de el tud képzelni hasonló körítést a majdani búcsúhoz.
„Talán igen, de nem az én dolgom eldönteni, hogy túl messzire ment-e – ezt már Benjamin Bonzi mondta, amikor Medvegyev viselkedéséről kérdezték. – Azokban a pillanatokban próbáltam megőrizni a nyugalmamat, megcsinálni azt a nyomorult meccslabdát, és mielőbb eltűnni az öltözőben. Aztán még jó ideig maradnom kellett… Nem akartam, hogy így alakuljon, de a szabályok betartatása nem az én feladatom. Hogy ez lenne karrierem eddigi legszebb győzelme? Igen, a legszebb és a legőrültebb egyben, most nem tudok felidézni hasonlót. Az ötödik szettben nagyon nehéz volt versenyben maradnom, már-már beletörődtem a vereségbe, de mindenképpen emelt fővel akartam az öltözőbe menni, ezért küzdöttem, harcoltam, ami végül plusz energiákat szabadított fel bennem. Nagyon nehéz volt… Még sohasem éltem át hasonlót… Valószínűleg szereztem új rajongókat és új ellenségeket is. Mindenesetre köszönet a pfújolásért, erőt adott az ötödik játszmában.”
US OPEN, NEW YORK (40 412 800 dollár, kemény pálya)
1. FORDULÓ
FÉRFIAK
Benjamin Bonzi (francia)–Danyiil Medvegyev (13., orosz) 6:3, 7:5, 6:7 (5–7), 0:6, 6:4
