Szint(e) – Deák Zsigmond jegyzete

Fogalmam sincs, hogy Fucsovics Márton olvasta-e a lapunkban – és honlapunkon – több mint egy hete, múlt pénteken megjelent Átváltozás című publicisztikámat, amelyben őt is megemlítem követendő, megsüvegelendő példaként. Tartok tőle, hogy nem, ennél azonban sokkal fontosabb, hogy azóta gyakorlatilag megtáltosodott. Más szóval ugyanis nehezen lehetne leírni, amit a bázeli úgynevezett ATP-500-as férfi teniszversenyen művelt. Már a selejtezőben is top 100-as játékost (Florian Mayer) vert meg, aztán a főtáblán a világranglista-50. Jared Donaldsont, majd az 52. Leonardo Mayert, így a negyeddöntőben – amelybe ilyen szintű viadalon most először jutott magyar játékos – következett a 2014-es US Open-győztes Marin Cilic.Átváltozás című publicisztikámat, amelyben őt is megemlítem követendő, megsüvegelendő példaként. Tartok tőle, hogy nem, ennél azonban sokkal fontosabb, hogy azóta gyakorlatilag megtáltosodott. Más szóval ugyanis nehezen lehetne leírni, amit a bázeli úgynevezett ATP-500-as férfi teniszversenyen művelt. Már a selejtezőben is top 100-as játékost (Florian Mayer) vert meg, aztán a főtáblán a világranglista-50. Jared Donaldsont, majd az 52. Leonardo Mayert, így a negyeddöntőben – amelybe ilyen szintű viadalon most először jutott magyar játékos – következett a 2014-es US Open-győztes Marin Cilic.

Mielőtt azt gondolnánk, hogy a legjobbak ilyenkor, a szezon végén már inkább csak tessék-lássék ütögetnek, vagy valamilyen sérülésre, betegségre hivatkozva úgy sem, szögezzük le, a svájci tornán honfitársunkon kívül az első hét kiemelt jutott a nyolc közé, élükön a „helyi menő csávóval”, a város leghíresebb szülöttével, Roger Federerrel. Mégis, mit keres itt Fucsovics? Korábbi írásomban azért emeltem kalapot előtte, mert 2011-től, amikor sportolóhoz méltatlan magatartása miatt kizárták Davis-kupa-csapatunkból, eljutott odáig, hogy ő lett a világcsoportba jutás hőse. Most pedig azt is megmutatta, nemcsak egy közösségért, a nemzetért, a válogatottért tud világszínvonalút nyújtani, hanem önmagáért is.

Persze mondhatnánk, aki a juniorok között megnyerte a 2010-es wimbledoni tornát (meg párosban a 2009-es US Opent), annak a felnőttek között is az elitben a helye, ám ez messze nem automatikus. Maradva a wimbledoni ifjú bajnokoknál, s az utóbbi öt győztesnek még időt adva, őket ezúttal nem tekintve is bőven van olyan két évtized leforgása alatt, aki képtelen volt az igazi áttörésre. Wesley Whitehouse, Roman Valent, Todd Reid, Florin Mergea, Luke Saville, Filip Peliwo – kik ők? Az biztos, hogy nincs sok közük a teniszelithez.

Eddig Fucsovics is közéjük tartozott.

Ám reményeink szerint Bázelben – függetlenül attól, hogy a Cilic elleni bravúr végül elmaradt – fordult a kocka, s a még mindig csak 25 éves magyar játékos a 80. hely közelében megragadva végre meglépte azt a szintet, amit régóta vártunk tőle. Szinte klasszis, egy világszerte űzött profi látványsportban.