Vegyünk revansot – magunkért – Thury Gábor publicisztikája

A labdarúgó Nemzetek Ligájában Magyarország az Észak-Írország elleni győzelemmel csoportja első helyén végez és feljut az A-ligába. Másodiknál rosszabb nem lehet, ez azt jelenti, hogy a 2028-as Európa-bajnokság decemberi sorsolásán a második kalapba kerül. Leegyszerűsítve: a keddi mérkőzés tétje, hogy az A-ligába kerüléséért válogatottunkra vár-e rájátszás vagy sem.

Érdemes felidézni, 2020-ban hogyan jutott a válogatott az elitbe. A Wales elleni utolsó Eb-selejtező elvesztésével biztossá vált, hogy egyenes úton Magyarország nem lehet ott a koronavírus-járvány miatt 2021-re halasztott kontinensbajnokságon. A B-liga megnyerésével megmaradt a kiskapu, Bulgária (3–1) és Izland (2–1) legyőzésével sikerült a kvalifikáció – már az NL B-ligás szereplése közben.

A 3. csoportban Törökország, Oroszország és Szerbia várt a mieinkre. Marco Rossi a törökök elleni találkozóra a háromvédős rendszert álmodta meg Willi Orbán, Lang Ádám és Szalai Attila személyében. Nem játszottak rosszul, ahogyan az egész csapat sem, de az a találkozó Szoboszlai Dominik 28 méterről lőtt szabadrúgásgólja miatt emlékezetes, a csoport másik mérkőzésén Oroszország 3–1-re legyőzte Szerbiát. A második körben Sztanyiszlav Csercseszov együttese már 3–0-ra is vezetett ellenünk a Puskás Arénában… A 2018-ban vb-negyeddöntős ellenfélből négyen ellenünk is pályára léptek, nekünk az átalakulás buktatóival kellett megbirkóznunk, a 2016-os Eb-n kulcsszerepet játszó labdarúgóink helyét fiatalok vették át. „Felálltak a nagy pofonból”, írtuk a 3–2-es vereséget követően – ha akkor valaki megkérdez, mennyi az esélyünk az első helyre, hát… A szövetségi kapitány is sietve szögezte le, hogy nem mi vagyunk a favoritok. A szerb–török meccs 0–0-s döntetlent hozott. Mivel Gulácsiékra 2020 októberében az Eb-pótselejtező első köre várt Bulgária ellen, Rossi úgy kezelte az oroszok elleni találkozót, mint főpróbát Szófiára. Leszögezte: „Nem érzem úgy, hogy a bolgár és a magyar válogatott között nagy különbség lenne – mindent összevetve optimista vagyok a folytatást illetően.” Magyarán: a Törökország és Oroszország elleni két NL-mérkőzést az Eb-pótselejtező főpróbájának lehetett tekinteni.

A belgrádi zárt kapus találkozóra – igen, emlékezzünk, a koronavírus-járvány miatt nem lehettek nézők a stadionokban – a bolgárok 3–1-es legyőzése után utazott a válogatott. Az RB Salzburg középpályása, Szoboszlai Dominik nem lehetett ott sem Szófiában, sem a szerbek ellen (utóbbi meccsen Sallai Roland sem játszott), akiket az éppen Szerbiából induló, de már a magyar élvonalban ismertté váló Könyves Norbert első félidőben lőtt góljával 1–0-ra megvertünk. Mellette Kalmár Zsolt tett sokat hozzá a sikerhez, ő nem mellesleg Bulgáriában gólt szerzett. Akkor nemigen foglalkoztunk azzal, hogy az orosz–török 1–1-es döntetlenje milyen jól jöhet nekünk. De a szakvezető továbbra sem a futó sorozattal foglalkozott, a prioritást az Izland elleni Eb-pótselejtező jelentette, bízott benne, hogy a csapat a Fradihoz hasonlóan célba ér. Ezzel arra utalt, hogy Szerhij Rebrov irányításával a Ferencváros eljutott a Bajnokok Ligája főtáblájára.

Még utólag is fellengzősen hangzana, ha azt mondanánk, Magyarországra októberben a csoportelsőségről döntő összecsapás várt Moszkvában. Az itthoni vereség után a 0–0 jó eredmény volt, a sorozat novemberi zárása előtt a csoportot Artyom Dzjuba és társai vezették a mieink előtt egy ponttal. Rossi így kommentált: „Nem sokan hitték volna, hogy hét pontot gyűjtve a második helyen állunk – talán még mi sem.”  Válogatottunk abban az évben lejátszott négy idegenbeli meccsén egy gólt kapott. A moszkvai pontszerzésről ezt írta az NS: „Elképesztő alázattal küzdöttek a döntetlenért.” Mindeközben a csapatkapitány, Szalai Ádám nyilatkozott az új játékrendszer beválásáról is: „Láthattuk az utóbbi mérkőzéseken, hogy milyen jól tudunk presszingelni, milyen jól csúsztatjuk az ötvédős rendszerben a szélső hátvédeket, milyen jól használjuk a »nyolcasainkat«, amikor egyik oldalról átforgatjuk a játékot a másikra.” S ha már alázat: valóban, a csatárok és a középpályások végrehajtották a taktikai feladatokat, azaz a védekezést már rögtön a labdavesztés után elkezdték.

Novemberben Rossi koronavírustesztje pozitív eredményt hozott, ezért Izland 2–1-es legyőzése során Cosimo Inguscio ült le a kispadra. Ám miután a kapitány segítője is „rossz” mintát produkált, a szerbek ellen Gera Zoltán vezette az együttest 1–1-es döntetlenre, s mivel a törökök legyőzték az oroszokat 3–2-re, az élen nyolc-nyolc ponttal álltunk velük. A törökök itthoni 2–0-s legyőzése Sigér Dávid és Varga Kevin góljával rutinfeladat volt, közben az oroszok ötöt kaptak Szerbiában. Nem volt véletlen az NS lelkesedése: „A magyar válogatott szerda este újabb csodát vitt véghez, az NL-ben jövőre az A-ligában sztárcsapatok ellen szerepelhet – persze a nagyágyúkhoz már az Eb-n lesz lehetőség hozzászokni, hiszen a kontinenstornán Németország, Portugália és Franciaország vár a nemzeti csapatra.” Amikor Rossit megkérdezték, ha valaki egy évvel korábban azt mondja neki, Magyarország Eb-résztvevő és feljut az A-ligába, úgy reagált, megkérte volna az illetőt, hogy keressen fel egy pszichiátert.

Ugorjunk a mába, a jelenleg futó sorozathoz: az ukránoktól elszenvedett hazai 1–0-s vereség és a bel­fasti 0–0 után eléggé kellett „kaparni”, hogy így álljunk, azaz az északírek elleni itthoni meccset „csak” meg kell nyerni. Igaz, a lelkek bugyraiba befészkelte magát az írektől egy évvel ezelőtt elszenvedett 3–2-es vereség, ami elütötte Varga Barnabásékat a vb-pótselejtezőtől, de meggyőződésem, a válogatott nem lép kétszer ugyanabba a folyóba. Az ellenfél játékereje össze sem hasonlítható Írországéval, de a stílusa igen: alapvetően a küzdelemre épül, játékosai főleg beívelt labdával keresik egymást.

Itt a lehetőség, hogy revansot vegyünk. Nem rajtuk, magunkért.   

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!