Széllel szemben – Kovács Erika jegyzete

EGYIK POFON JÖTT a másik után, s amikor az ember azt hitte, nincs lejjebb, mindig kiderült, de, van… 

Példátlan pechszériát élt meg a magyar rövid pályás gyorskorcsolya-válogatott az elmúlt három és fél évben: a sor természetesen a Liu testvérek távozásával kezdődött, de ezt a sebet ezúttal felesleges felszakítani, mert egyrészt már tényleg sok idő telt el azóta, másrészt a honi short track – kóvályogva ugyan jó ideig ettől az ütéstől, de – talpra állt, legalábbis mutatta a jeleit annak, hogy él, hogy lélegzik. Ezt még az is érzékelhette, aki nincs körön belül, vagyis aki nem látogatja a hétköznapokban a Gyakorló Jégcsarnokot, csak, mondjuk, vet egy pillantást a sportág eredményeire. Merthogy abból azért akadtak: persze nem akkorák és annyi, mint a Liu fivérek idején – ne legyünk igazságtalanok, és a két világklasszis mellett mindenképpen írjuk le Knoch Viktor, Burián Csaba, Heidum Bernadett, Keszler Andrea, de még Huszár Erika nevét is, hiszen ők mindannyian hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar rövid pályás gyorskorcsolya felkerült a világ térképére –, de ezt nem is várta senki. 

Nem is várhatta. 

Ahogyan azt sem feltétlenül, hogy a pekingi hét magyar short trackes után Milánóban hat léphet jégre! És akárcsak 2022-ben, 2026-ban is ott van az indulók között a férfiváltó és a vegyes csapat.

Igaz, az előzetes latolgatások során rendre a női váltót jelölte meg boldog-boldogtalan, szakember és szurkoló, mint lehetséges olimpiai indulót, s ha van Jászapáti Petránk, a csapat játszva megfelelt volna az elvárásoknak – de Petra nincs, mármint a jégen, a nyári keresztszalag-szakadás az ő pályaíve mellett a válogatottét is átírta… 

A női váltó az utolsó futamban vérzett el (a lengyelek szabálytalanságának köszönhetően), s akkor bizony ez a csöppnyi csapat, amelyik itthon a short tracket jelenti, könnyes szemmel konstatálhatta, elment a hajó. Tényleg elment, viszont jött egy másik, amelyikre meg felugrott négy fiatal fiú, négy olyan srác, akiknek lehet, hogy a nevét sem ismerik (még!) sokan…

Az a dordrechti szombat igazi hullámvasút volt, egyszersmind megmutatta a short track minden jellegzetességét. S miközben folyamatosan ott csengett a fülünkben a Bánhidi Ákos által oly sokszor hangoztatott mondat („Ez short track!”), és a szívünk megszakadt kicsit a lányok sikertelen kvalifikációja miatt, egyre erősödött az érzés: ez a maroknyi társaság, vagyis a magyar rövid pályás gyorskorcsolyázók családja megint megmutatta. 

Azt, hogyan kell küzdeni, hogyan kell alázattal, leszegett fejjel dolgozni – és igen, azt is, bizony akkor is lehetsz sikeres, ha már (majdnem) mindenki lemondott rólad…

A NEMZETI SPORT MUNKATÁRSAINAK TOVÁBBI VÉLEMÉNYCIKKEIT ITT OLVASHATJA!