Összeálló kirakós – Győri Ferenc jegyzete

GASPER OKORN nehéz örökséget kapott, amikor 2023 decemberében kinevezték a férfi kosárlabda-válogatott szövetségi kapitányának. Ivkovics Sztojan a több mint tízéves regnálása során nagyon jól bejáratott rendszert épített ki, amelyben mindenkinek megvolt a helye, a feladata, a játékosok tűzbe mentek volna érte és fordítva, ugyanakkor aki nem állt be a sorba, hamar a körön kívül találta magát. Ez a módszer működött, csapatunk két Európa-bajnokságra is kijutott egymást követően, a 2017-esen még a csoportkört is abszolválta, nyolcaddöntőt játszhatott. Aztán Okornnal lemaradtunk az idei kontinensviadalról, négy vereség után hiába nyertünk kétszer a kvalifikációban, a többi eredmény kedvezőtlenül alakult, Izland (meg persze az olaszok és a törökök) kiénekelték a szánkból a sajtot. Viszont lehetőséget is kapott egyúttal a szlovén mester, hogy véghez vigye a generációváltást: Eilingsfeld János, Hanga Ádám és Keller Ákos befejezte a szereplést a nemzeti együttesben, ám szüksége volt egy igazán rutinos játékosra, aki átmenetet képez a fiatalok és a tapasztaltak között, erre a feladatra meg tudta nyerni a 35 esztendős Vojvoda Dávidot.

A nyári időszak vegyes képet mutatott, két szép szolnoki mérkőzés mellett szintén két idegenbeli borzalmat élhettünk át a románok és Észak-Macedónia ellen, de a továbbjutás sikerült a világbajnoki előselejtezőből. Volt persze mellékzönge, jelesül Lukács Norbert távolmaradása, ám az az ügy a lehető legjobban rendeződött, a következő ablakban, vagyis most novemberben, a vébéselejtezőn ismét társaival készült az orosz Nyizsnyij Novgorod profija – egyértelmű, hogy helye van legjobbjaink között, sőt, már most kulcsszereplő.

Az összetartás előtt hozott még egy súlyos döntést Okorn mester, kihagyta a keretből az elmúlt hét-nyolc év meghatározó irányítóját, a falcós Váradi Benedeket, és az Izland elleni pénteki összecsapáson láthattuk, Somogyi Ádám és Pongó Marcell élt a lehetőséggel. Somogyi egyébként is elképesztő formában játszik a Szolnokban, nagyon tudatosan építi magát, emellett ugyanakkor váratlan húzásai jelzik, benne van az ösztönös zseni, amit akár édesapjától is örökölhetett. Perl Zoltán most van a csúcson, élmény nézni a játékát – mindig az volt, de napjainkra teljesen kiforrott és üzembiztosan szállítja a klasszis produkciót a nemzetközi színtéren. Nate Reuvers meg az elmúlt legalább egy évtized legjobb honosított játékosa, jó hozzáállású magasember, akit maximálisan befogadott a kollektíva, és persze ifjabb kosarasaink is állják a sarat.

Öröm volt nézni, ahogyan összeállt a támadójáték, amivel az első félidőben szétziláltuk az Eb-negyedik Finnország védelmét. Nemcsak a csapat, Gasper Okorn (és a stáb) is megérdemelte ezt a sikert, mert lelkiismeretes edző, akinek szívügye a válogatott, jó légkört teremt maga körül, szórakoztató személyiség, ráadásul érti is a dolgát. Misztifikálni viszont nem érdemes a történteket, menni kell előre az úton, aztán ha Belgiumban is összejönne valami szép eredmény, legalább nyugod lehet a folytatás, mert megágyaznánk a továbbjutásnak. Mindenesetre kezd összeállni a kirakós.

A NEMZETI SPORT MUNKATÁRSAINAK TOVÁBBI VÉLEMÉNYCIKKEIT ITT OLVASHATJA!