– Miként hétfőn a kanadaiak és az oroszok összecsapásán is láttuk, a vírus továbbra is különleges kihívás elé állít mindenkit – gondolom, önöket meg végképp...
– A járvány nyilván nem könnyíti meg senki életét, rengeteg olyan szabály van, amelyet „normál” olimpián még sohasem kellett előírni – válaszolta a Nemzeti Sportnak Kolbenheyer Zsuzsanna, a Nemzetközi Jégkorongszövetség (IIHF) elnökségi tagja, aki a pekingi játékokon a női hokitorna lebonyolításáért felel. – Eleve nehezíti a feladatunkat például Szocsihoz képest, hogy míg Oroszország jégkorongban sportági nagyhatalom, a legutóbbi két olimpia rendezőjéről, Dél-Koreáról és Kínáról ez nem mondható el. Ugyanakkor a rendezők lelkesek, igyekeznek teljesíteni minden kérésünket.
– Ön a női jégkorongtorna „főnöke”, de mi a pontos megnevezése a pozíciójának? Van magyar megfelelője?
– Chairwoman vagyok – nincs igazán jó magyar megfelelője. Inkább körülírni tudnám: én vagyok a felelős a torna lebonyolításáért, azért, hogy minden rendben menjen. Emellett én vezetem az üléseket, amelyeken a csapatok képviselői, valamint a szervezők és a NOB felelősei vannak jelen. Ha bármilyen probléma felvetődik bárki részéről, ezeket meg tudjuk vitatni és oldani – meg ha olyan döntést kell meghozni, mint például az említett hétfői meccs előtt. Akkor én is ott rohangáltam fel-alá a csapatok között, hogy megtaláljuk a megoldást, hogyan tudnának mégis játszani.
– Hogyan sikerült végül megoldani a helyzetet?
– Szerettük volna megvárni az oroszok teszteredményeit, de miután nem érkeztek meg idejében, úgy döntöttünk, vagy maszkban játsszanak, vagy sehogy – szerencsére ezt a kompromisszumot a csapatok is elfogadták. Egyszerűen nem volt más út.
– Nagyon közel, egyetlen mérkőzésre volt a magyar női csapat az olimpiától, amely a világelitben szerepel...
– Valóban egy meccsen múlott a kijutásunk, ebből a szempontból értelemszerűen nem segített, hogy éppen a legnehezebb selejtezőcsoportba kerültünk: az utolsó mérkőzésen minket legyőző csehek magasan a legjobbak voltak azon nemzetek közül, amelyek kvalifikációs tornát rendezhettek. Ez azért lehetett így, mert a világranglista alapján állítjuk össze a tornák résztvevőit, és amikor ez megtörtént, még tizennegyedikek voltunk, most viszont már tizedikek. Ezzel máris a német csoportba kerültünk volna a cseh helyett, onnan pedig a dánok jutottak ki az olimpiára – akiket mi hat egyre vertünk meg a tavaly nyári elitvébén... Mondhatjuk tehát, hogy velünk ellentétben nekik kis szerencséjük volt. De igazság szerint az ő kijutásuknak is örülök, mert velünk nagyjából egy időben kezdték el fejleszteni a női jégkorongot, és az ő példájuk kiválóan mutatja, ha a szövetség és a játékosok is komolyan veszik, nem lehetetlen küldetés az olimpiai szereplés kivívása.
K. G.
