A kűrben aztán a legendás magyar duó sokkal szebb és pontosabb, nagyobb átéléssel előadott programmal állt ki a jégre, a közönség ovációval köszöntötte őket, ám a bírók végül minimálisan a szovjeteket hozták ki győztesnek. A kilenc pontozó közül négy őket ítélte jobbnak, négy pedig a szovjeteket, míg az egyik nem tudott dönteni a két duó között, így végül egyetlen helyezési pontszámmal Regőczy Krisztináék a dobogó második fokára csúsztak.
A négy, Linyicsukékat előnyben részesítő bíró közül az egyik természetesen a szovjet volt, aki a magyarokat csak a harmadiknak ítélte, míg a brit pontozó ítélt döntetlent – ez utóbbi azért figyelemre méltó, mert utólag kiderült, hogy egy háttéregyezséget kötött, amellyel az akkor még feltörekvőben lévő, 1984-ben olimpiai bajnoki címet nyerő Jane Torville, Christopher Dean kettőst támogatta.
A Lake Placid-i olimpia után Dortmundban rendezték a világbajnokságot, ahol viszont úgy győzött a magyar kettős, hogy a közvélemény szerint a szovjetek voltak jobbak, de valahogyan „vissza kellett adni” Regőczy Krisztinának és Sallay Andrásnak a kevesebb, mint egy hónappal korábban elcsalt aranyat, így végül a világbajnokságon értek fel a csúcsra, pedig előtte az ötkarikás játékokon életük legjobbját korcsolyázták. A duó megbékélt ezzel az eredménnyel, úgy érzik, ebben a sportágban ez benne volt a pakliban.
A Nemzeti Sportot tudósítja a helyszínről: Kohán Gergely, Kovács Erika (szöveg), Árvai Károly (fotó)
