A csend beszélt – Kovács Erika jegyzete
Nem lehetett beszélni vele a pekingi olimpiáról.
Hónapokkal ezelőtt kiváltképp nem, de még január elején is csak nehezen nyilvánult meg az ötkarikás játékokról. Liu Shaoangra sosem volt jellemző, hogy jósolgatott volna egy-egy nagy világverseny előtt, pláne, ha a rajttól még napok, hetek választották el, s éppen azért, mert mindig az éppen aktuális feladatára figyelt, azt akarta elvégezni százszázalékosan.
Csendben tette a dolgát.
És a Peking előtti hónapokban a csend mellé költözött még valami más is: végtelen nyugalom áradt a kisebbik Liu testvérből. Nyilvánvalóan erősítette őt, hogy tudta, az edzéseken kihajtja magából a maximumot, és az is, hogy márciusban megszerezte a magyar rövid pályás gyorskorcsolyázás első összetett világbajnoki címét.
De visszafelé meg végképp nem nézett sohasem: „Nem szabad a múltból élni – én legalábbis biztosan nem abból élek. Hiába olvasunk élvezettel egy könyvet, ha a végére értünk, becsukjuk, és feltesszük a polcra. Persze, előfordul, hogy elővesszük, hogy belelapozunk, de nem nézegetjük állandóan, hanem valami újat, valamit mást olvasunk.”
Ha ő nem is nézett vissza, megtettük mi helyette – én biztosan, hiszen gyakorta a fülemben csengett az a bizonyos kijelentése, amelyet rögtön a sporttörténelmi pjongcsangi győzelem után tett: „Ha jól csináljuk, ez még csak a kezdet.”
Ki merte remélni, hogy lesz folytatás Pekingben azok után, hogy Liu Shaoang csak később utazhatott a társai után, mert még otthon pozitív lett a koronavírustesztje...?
Én biztosan nem – legalábbis addig, amíg mit sem sejtve a történtekről, fel nem hívtam telefonon.
– Szia, Ádó, gondoltam, megkérdezem, mi van veled.
– Jól tetted, hogy hívtál. Jól vagy?
– Az senkit sem érdekel, az, hogy te hogy vagy, sokkal inkább.
– Pozitív lett a koronavírustesztem. De nyugi, nem lesz gond, nincs olyan forgatókönyv, hogy ne legyek ott Pekingben. Ott is leszek.
Mivel engem sokkolt a hír, megszólalni sem tudtam, de Shaoang is elhallgatott – a csend beszélt.
Súgott.
És reményt adott.
Hitet abban a pjongcsangi ígéretben.
Vasárnap a csendet felváltotta a „zaj”: Liu Shaoang személyében igazi bajnok született.
Magyarország első egyéni téli ötkarikás bajnoka.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!
Reális, hogy a Real is – Malonyai Péter jegyzete
Királyváró – Bodnár Zalán jegyzete
Immár athéni vagány – Bobory Balázs jegyzete
Törökország meghódítása – Smahulya Ádám jegyzete
Meleg napok – Deák Zsigmond jegyzete
Miki, Priska... Vitu? – Mohai Dominik jegyzete
Láthatatlan légiós – Nagy Zsolt jegyzete