„Megdöbbentek, hogy egy fekete lány így tud síelni”

Sabrina Wanjiku Simader Kenyában született, és hároméves volt, amikor az édesanyjával Ausztriába költözött. A BBC cikke szerint a nevelőapja, Josef Simader – aki egy sífelvonó tulajdonosa és üzemeltetője volt – vitte először a lejtőkre, ő volt az első edzője, és az ő álma volt, hogy nevelt lánya olimpikon legyen. Aztán persze Sabrina is egyre elkötelezettebb lett ez iránt, s tehetsége hamar megmutatkozott. Pedig nem volt könnyű beilleszkednie.

„Az iskolában mindig én voltam az egyetlen fekete lány. Kezdetben nehéz volt, állandóan engem néztek – emlékezett vissza Simader, aki egyre inkább lenyűgözte a helyieket a sítudásával. – Megdöbbentek, hogy egy fekete lány így tud síelni.”

Bár Ausztriában nőtt fel, kenyai gyökereit sosem tagadta meg, egyértelmű volt számára, hogy szülőhazáját képviseli a versenyeken.

„Az édesanyám kenyai, a családom kenyai. Sosem akartam elhagyni a szülőföldemet – magyarázta a 19 éves síelő, aki öt évvel ezelőtt járt legutóbb Kenyában, ahol pozitív fogadtatásban részesült. – Támogatásukról biztosítottak, ez erőt adott nekem.”

A Kenyai Olimpiai Bizottság anyagi támogatásban részesítette, de nem elegendő mértékben. Simader szerint nem voltak tisztában azzal, hogy sportága mennyi pénzt emészt fel. Ezért a közösséghez fordult, nyíltan közölte, hogy nagyjából 11 100 euróra van szüksége ahhoz, hogy ott lehessen Pjongcsangban. Az összeget részletezte is:

„2000 euró: az édesanyám koreai utazásának költségeire.
2400 euró: az extra méretű csomagokra és a pjongcsangi út egyéb költségeire.
2200 euró: a csapatom koreai étkeztetésére és egyéb költségeire.
1400 euró: sportfelszerelés kölcsönzésére az olimpia idején.
3111 euró: távolabbi utazások költségeire. Nagyszerű szponzoraim segítsége ellenére ugyanis csak olyan versenyen tudok részt venni, amelyet a csapatbuszunkkal elérhető távolságra rendeznek. A szponzorpénzek nem elegendőek arra, hogy Skandináviába, az Egyesült Államokba vagy például Japánba repüljek versenyezni.”

A közösségi gyűjtőakció sikeresnek bizonyult, így Sabrina Wanjiku Simader valóra válthatta önmaga és a 2012-ben szívinfarktusban elhunyt nevelőapja álmát.