Beckhamet addig rúgták, míg eltört a lába

A kilenc évvel ezelőtti Bajnokok Ligája első csoportkörében a Deportivo La Coruna oda-vissza egy góllal megverte a végül szintén továbbjutó Manchester Unitedet. A két csapat jóval később, a nyolc között is szembekerült, és 2002. április 2-án, a spanyolországi találkozójukon David Beckham már a 15. percben megszerezte a vezetést az angoloknak: kissé váratlanul rátűzte a labdát 25 méterről, és a kint álló José Francisco Molina kapus csak nézte, amint az fölötte a jobb sarokba hullott. A vendégek utóbb még egyszer betaláltak, így érkeztünk el a meccs végéhez.

A 94. percben aztán olyan történt, amilyen eseteknél alsóbb osztályokban a fél csapat rákezd: „Spori, hát agyonrúgja!" Ezúttal a profi futball legfelső szintjén hüledeztek sokan, amikor Diego Tristán, a galiciaiak klasszisa hátulról, azaz ellenfelének esélyt sem adva beleszállt az egész mérkőzésen zseniálisan futballozó Spice Boyba. Senki sem értette, hogy az addig magas fokú játékintelligenciájáról ismert csatár miképp vetemedhetett ilyen alattomos belemenésre, miképp azt sem, hogyan kaphatott csupán sárga lapot ezért.

Jellemző, hogy még Javier Irureta, a Depor mestere is „eszetlennek és értelmetlennek" minősítette játékosa cselekedetét, amelyet követően a fájdalomtól üvöltő középpályást hordágyon kellett levinni a pályáról.

A Sun című lap egy ordító „Imádkozzunk!" címmel jelent meg másnap reggel, elvégre első látásra úgy tűnt, hogy akár Beckham vb-részvétele is veszélybe kerülhetett. Délelőtt aztán Sir Alex Ferguson menedzser már arról beszélt, hogy nem akkora a baj, Becks talán a visszavágón is pályára léphet (azon viszont annál inkább sajnálkozott, hogy az első félidő végén hátsó combizomsérülést szenvedő Roy Keane tényleg kidőlt négy-hat hétre).

Néhány nappal később a News of the Worldben – arrafelé szokatlan módon – már szinte a ló túlsó felére estek át a szigetországban, amikor Terry Venables, az egykori szövetségi kapitány a ragyogó rúgótechnikájú futballista körül kialakult hisztériát kifogásolta: „Nem azt mondom, hogy David nem jó játékos, de hihetetlen, mit művelt a Deportivo elleni sérülése után a sajtó és a klub. A pánik, amely miatta tört ki, teljesen megalapozatlan és fölösleges volt."

Lehet, hogy a szakember utólag megbánta az ügyet bagatellizáló nyilatkozatát, mert ha esetleg igaza is volt, a (szó szerinti) csattanó még csak eztán következett. És abban már nem az Old Traffordon szinte persona non gratának számító Tristán játszotta a főszerepet, noha edzője nem merte kihagyni, mivel annak idején az ősszel kettőt rúgott az MU-nak, míg a legfrissebb bajnokin egymaga három góllal vette ki a részét a Mallorca elleni könnyed ötösből...

Miközben Keane-t nélkülöznie kellett a 100. európai kupamérkőzéséhez érkező Sir Alexnek, a nagyjából felgyógyult Beckhamet április 10-én is bevetette. Pechükre... A 17. percben ugyanis Aldo Duscher úgy belerúgott a vendéglátók játékosába, hogy a nézők hamarosan lélegzetvisszafojtva figyelték, amint a válogatott csapatkapitányát ezúttal is hordágyon kellett lecipelni – majd az öltözőből nemsokára lábtörés gyanújával a kórházba vezetett az útja.

A La Coruna-iak argentinja megúszta az esetet, hiszen helyette csapat- és honfitársa, Lionel Scaloni kapott sárga lapot. Miközben az áldozat helyére beálló norvég Ole Gunnar Solskjear mindjárt az első labdaérintéséből eredményes volt és végül két találattal járult hozzá a 3–2-es hazai győzelemhez, a meccs utolsó harmadához érkezve a vétkest is utolérte a (nem túl súlyos) büntetés.

Duscher tudniillik ugyancsak sárgát kapott – amiért az első félidőben pont helyette jogtalanul elmarasztalt Scaloni oly hevesen reklamált, hogy felvillant neki a második kártyája, amelyet értelemszerűen egyből követett a piros. Negyedórával később, a 75. percben pedig ment utána zuhanyozni Duscher is, aki Nicky Butt felrúgásával érdemelte ki a kiállítást.

A találkozó tehát az öt gól ellenére nem igazán a szép fociról, sőt kis túlzással egyáltalán nem a fociról szólt, hanem Beckham sérüléséről (és annak utóéletéről), mivel Diego Tristán egy héttel azelőtti brutálisan rossz szerelési kísérletét követően kollégája már tényleg taccsra tette a középcsonttörést szenvedő angolt, akire legalább hathetes pihenő várt, de rosszabb esetben akár két hónappal is kalkulálhatott.

A súlyos sérülés okozása ellenére Duschert nem vetette szét a bűntudat: „Mindent úgy felfújnak csak azért, mert a Manchesterről van szó. Ha a Deportivóval szemben történt volna hasonló eset, akkor minden másképp lenne. Remélem, hogy Beckham hamar felépül, de nincs miért bocsánatot kérnem" – jelentette ki a dél-amerikai.

A dolog külön pikantériája, hogy hazája a vb-n Angliával is egy csoportba került, márpedig a két együttes ellentéte a mostani incidens nélkül is hagyományosan elég jelentős, úgy a pályán (amire még visszatérünk), mint azon kívül álló okokból (lásd az 1982-es Falkland-háborút).

A szigetországban természetesen máris első számú közellenségnek kiáltották ki Duschert, de sajnos még általánosítások is megfogalmazódtak: „Alf Ramsey, a legendás szövetségi kapitány egyszer vadállatoknak nevezte az argentinokat. Most Duscher bebizonyította, hogy ha már elúszott a meccs, akkor minden alattomosságra és durvaságra hajlamosak" – szakadt ki például Tommy Dochertynek, az MU egykori edzőjének száján (kérdés, közben eszébe jutott-e, hogy aktuálisan a Unitedben is szerepelt egy argentin, Juan Sebastián Verón...).

Az angol újságok sem maradtak adósak, bár hasábjaikon inkább a sajnálkozás, mintsem a mocskolódás kapott helyet. „Vébé Becks nélkül: ez a világ vége" – vélekedett például a Sun, amellyel egyetértett a „Mindennek vége" címmel megjelenő Daily Mail is.

Nos, az élet nem ennyire fekete vagy fehér, és mint kiderült, nem minden szállt el, bár kétségtelen, hogy az összkép igencsak felemásan alakult. A Manchester United például megjárta Beckham (és Keane) kiesésével, mert május elején elbukta az Arsenal elleni „aranymeccset", és három év után vissza kellett engednie az „ágyúsokat" a Premier League trónjára.

Holott a Deportivo elleni első felvonás után még minden olyan szépnek tűnt – Ferguson mester egyenesen arról beszélt, hogy csapata ismét (a minden fronton elsőséggel megkoronázott) 1999-es formájában játszott. Ezúttal viszont már a következő BL-kör elhozta a búcsút, a Leverkusen ugyanis megállította a „vörös ördögöket".

Ezzel szemben Beckham egy ragyogó szerződést alkudott ki magának a betegágyról: idő előtti kényszerpihenőjével ugyanis élete egyik legjobb szezonját zárta – soha sehol előtte vagy utána nem rúgott 11 gólt az élvonalban, illetve 16-ot összesen –, és jutalmul a következő idénytől a világ legjobban fizetett labdarúgójának mondhatta magát. Ráadásul, ha már klubjának tavasszal nem is tudott segíteni, a vb-ig nagyjából rendbe jött, így lehetőséget kapott, hogy feledtesse 1998-at.

Mint ismert, a franciaországi világbajnokság nyolcaddöntőjében a háromoroszlánosok remekül futballozva 2–2-re álltak az argentinokkal, amikor a 47. percben a Spice Boy nem bírta idegekkel a kakaskodást Diego Simeonéval és kiállították. Társai ugyan kihúzták kapott gól nélkül a végéig, sőt a hosszabbítást is, de a szétlövésben elbuktak. „Tíz hős és egy hülyegyerek" – szólt másnap a Daily Mirror emlékezetes címe, a „leminősített" negatív főszereplő pedig fogadkozott, hogy legközelebb kijavítja a hibáját.

És így is történt! Az évek alatt sokat komolyodó David Beckham – mára a mezőnyjátékosok között már válogatottsági rekorder a hazájában, ahol 2006-ban ő lett az első, aki három világbajnokságon is betalált – volt az, akinek büntetőből született góljával Anglia a 2002-es vb-n 1–0-ra legyőzte Argentínát, és nemes bosszújával jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az albiceleste idő előtt, már a csoportkör végén utazhatott haza!