A legjobb játékosban és a legjobb meccsben egyetértünk, a legszebb gólban és a citromdíjasban már kevésbé. Októberi értékelés a Korona mögül.

Sok futballista hiszi magát Istennek, de Zlatan áll a legközelebb hozzá, hogy tényleg az legyen. Nagyképű, pökhendi, arrogáns. És jogosan az.

Az, hogy az Arsenal férfiasan küzdve, masszívan védekezve nyer meg egy rangadót, talán szokatlan, de semmiképp nem véletlen.

Egyrészt most már mindenki leszállhat Messiről, másrészt az ellenfelek is észrevehetik, hogy kevés, ha feladják a széleket, és tömörülnek.

A bajnoki gyufa után újra a szebbik arcát mutatta a Chelsea, ráadásul végre villognak a csatárok. A csoport első helye már megvan.

Ez nem a Barcelona, itt senkit nem zavar, ha a csapat stílusidegen játékkal győz, hiszen a B terv megléte inkább erény, mint hibapont.

140 éve fociznak, de válogatottjuk még nincs 70 éves. Annyian lakják, mint Pest belvárosát, de minden negyedik férfi igazolt játékos.

Vállalható volt a teljesítmény a körülményekhez képest, de tavasszal több kell nehogy pl. a Juve gondot okozzon – persze, csak ha egyáltalán továbbjut...

Van némi patron a lesajnált Patriots-offense-ben is, ha ez így marad, akkor nem lesz itt semmiféle baj.

A mister hadrendje, amelyben három, védekezőbb felfogású középpályást játszat, egyáltalán nem a bekkelésről szól.

Jó pár emberöltővel azt követően, hogy Messi hazaigazolt saját bolygójára, a Barcelona végre ismét kezd formába lendülni.

Már tudjuk, hogyan sikerülhetett a hét passzolt touchdown a Philadelphiának. A hét jelenetei.

A Chelsea számára nem elég a második vagy harmadik legjobbnak lenni, itt tényleg csak az az elfogadható, hogy a legjobb legyél.