A magyar atlétika első olimpiai bajnoka

Először az amerikai himnuszt indították el Bauer Rudolf tiszteletére, aki 1900-ban Párizsban az olimpiák történetének első magyar atlétájaként ünnepelhetett győzelmet. Pedig kiváló versenyzőnk volt az első, aki a ma ismert forgásos technikát bemutatta a közönségnek, jutalma új olimpiai csúcs lett. 36.04 méteres eredményével majdnem hét méterrel szárnyalta túl Robert Garrett négy évvel korábbi teljesítményét.

Mai ésszel felfoghatatlan, hogy azon a területen, ahová a sportolók a diszkoszt kidobták, egy több százéves tölgyfa állt. A tyúk és a tojás esetével szemben itt nem kérdés, hogy melyik volt ott előbb… Mindenesetre Bauer első dobására becélozta a két benyúló ág közötti rést, és teljes erővel megpördülve átvágta a szert a fán túlra, amely 36.04 méternél landolt. Ezt azután senki sem tudta utánacsinálni, még az akkori Európa-csúcstartó cseh Frantisek Janda-Suk sem, mivel tért ölelő dobásai rendre fennakadtak a fán.

„Párizsban, az edzéseken nagyszerűen ment a dobás – emlékezett vissza az 1900. július 15-én történtekre Bauer Rudolf. – Egy ízben 38.10 métert dobtam, amellyel túlszárnyaltam az akkori világcsúcsot. A versenyen azonban, mint a legtöbb sportolót, engem is elfogott az idegesség, és bár az első dobásaim a selejtezőben jól sikerültek, és 36.04-re repült a diszkoszom, a délutáni döntőben javítani már nem tudtam. Ám ezzel is elnyertem az olimpiai bajnokságot.”

A 17 tagú magyar csapatból az úszó Halmay Zoltán volt a legeredményesebb: két második (200 m gyors és 4000 m gyors) és egy harmadik helyet szerzett (1000 m gyors), Gönczy Lajos pedig magasugrásban lett harmadik.

Pierre de Coubertin báró eredetileg ezt az olimpiát szerette volna „az elsőnek”, de végül 1896-ban Athénban élesztették fel az ókori olimpia szellemét. A párizsi világkiállítás végül teljesen elvonta a francia főváros erőforrásait, aminek az eredményeképpen mindennek lehetett nevezni a szervezést, csak profinak és méltónak nem. A külföldi versenyzőket teljesen magukra hagyták, saját maguknak kellett kideríteniük, mikor és hol lesznek a versenyeik. A 100 méteres síkfutás egyenese 60 centit emelkedett, a maratoni futók versenyében pedig a helyismeret döntött Michel Théato javára, miután riválisai eltévedtek Párizs utcáin.

Sok sportoló azt sem tudta, hogy olimpián vesz részt. Így járt Margaret Ives Abbott is, aki golfban nyert, viszont amikor 1955-ben meghalt, azt sem tudta magáról, hogy ő az Egyesült Államok első női olimpiai bajnoka. Az ötkarikás játékok történetének leghosszabb ideig tartó olimpiája május 14. és október 28. között öt és fél hónapon át tartott.

Mint utóbb kiderült, ez volt Bauer első és utolsó nemzetközi versenye is, Párizs után visszavonult. „A párisi győzelem után a jelenlévő »sportszakértők« a legalaposabb vizsgálat alá vettek, pontos méreteket csináltak a testalkatomról, és győzelmemet karom és derekam »abnormis«” hosszúságával igyekeztek magyarázni, mert nem tudták elképzelni, hogy akadjon egy magyar, aki legyőzi az atlétika nagymestereit, az angolokat és amerikaiakat…” – mondta.

Ez is mutatja, hogy 125 éve nem mindennapi tettet hajtott végre. A magyar leleményessége, amiért annyi Nobel-díjasunk és híres feltalálónk is van, a forgásos technikájában is megmutatkozott, amivel egy ókori időkre visszanyúló mozgásformát reformált meg. Azóta mindenki így dobja a diszkoszt a csupán két és fél méter átmérőjű körből. Ehhez hihetetlen egyensúly- és ritmusérzék szükségeltetik, hiszen a 360 fokos körből a hálón lévő rés, amin a szert ki kell dobni, 34.92 fok, azaz kevesebb mint egy a tízhez az esélye, hogy valaki jókor engedi el a diszkoszt. Aki már fogott a kezében diszkoszt, tudhatja, hogy szinte nulla fogása van a szernek, ami tovább nehezíti, hogy a férfiaknál két, a nőknél egy kilogrammos „sajtostallért” értékelhető színvonalon el lehessen hajítani. Viszont ha valaki jól csinálja, akkor olyan esztétikusan lehet művelni, mint a jelenlegi legjobb női diszkoszvető, az amerikai Valarie Allman, akinek kecses mozgása és testalkata már-már egy balerinára emlékezteti a „műkedvelőket”.

Ahhoz, hogy Bauer miként találkozott először a diszkosszal, a Magyar Olimpiai Bizottság archívuma volt a segítségünkre: „Az athéni olimpián jelen lévő magyar sportvezető, Iszer Károly hazahozott néhány diszkoszt. Megmutatta nekünk a kétféle stílust. Mi, fiatalok azonnal megpróbálkoztunk mindkettővel, az ógörög stílus hamarosan kiszorította az amerikai, Garrett-féle módszert. 1899-ben és 1900-ban a Magyaróvári Gazdasági Akadémia hallgatója voltam, és ott már szorgalmasan készültem a párizsi olimpiára. Mivel a Garrett-féle stílus nem elégített ki, szakítottam vele, és újítással próbálkoztam. Jó füleslabdázó létemre, eszembe jutott, hogy füleslabda módra, forgással kellene kidobni a diszkoszt. Megpróbáltam fordulattal venni lendületet, és ez úgy sikerült, hogy az olimpiai próbaversenyen 33.21 méterrel legyőztem Crettiert, a MASZ legjobbját is.” 

A történet többi részét már ismerjük, Párizsban olimpiai bajnok lett, amiért csupán egy míves, ezüst cukortartót kapott emlékbe. Miután huszonegy évesen visszavonult, az első világháborúban főhadnagyként, majd századosként is harcolt, ám ezekről az élményeiről sohasem beszélt a hozzátartozóinak. Talán elsőként mondta ki, hogy az élsport mekkora veszélyekkel jár, 1910 környékén egyenesen egészségtelennek nevezte.

Nem a sikert, hanem a sportot szerette, a vidéki gazdászversenyeken 43 méterig jutott. Miután befejezte tanulmányait, a Fülöpszállás melletti Sósér-pusztán gazdálkodott, a diszkosz helyett itt már a búzát és a kukoricát vetette egészen 53 esztendős korában bekövetkezett haláláig.

NÉVJEGY     
BAUER RUDOLF     

Született: 1879. január 2., Budapest
Meghalt: 1932. november 9., Sósér
Sportága: atlétika
Versenyszáma: diszkoszvetés
Legjobb eredménye: olimpiai bajnok (1900, Párizs)
Egyéni csúcsa: 36.04 (1900)