Mizsér Attila zokniban futva lett aranyérmes Melbourne-ben

Nem a legjobb előjelekkel készültek a magyar öttusázók az augusztusi melbourne-i világbajnokságra 1985-ben, júliusban kórházi állapotokról számolt be Török Ferenc szövetségi kapitány. Fábián László és Mizsér Attila helye ekkor már biztos volt a csapatban, ám Mizsér belázasodott, vírusos influenzával még kórházban is járt, mondták, hogy a nagy terhelés ütött vissza nála. Mindenesetre még négy öttusázót tartott a tűzben Török kapitány a fennmaradó két helyre: Buzgó Józsefet, Dobi Lajost, Demeter Józsefet és Pajor Gábort.

Pajor sem volt százszázalékos, sérülése után felmérőt kellett futnia a Margitszigeten, hatszor 1200 métert, 3:53 perces átlaggal, háromperces pihenőkkel. A csepeli versenyző helytállt a próbán, a hatodik futást már el is engedte a kapitány, de csak tartalékként nevezték. Fábián és Mizsér mellett Demeter lett csapattag. Török Ferenc nem volt túl optimista, a szovjet csapat győzelmét várta, Anatolij Sztarosztyin, Igor Svarc és Anatolij Avgyejev valóban remek hármas volt. Nekünk a dobogó volt a cél. Egyéniben Fábiántól remélt érmet a kapitány, mellette Mizsért az első nyolcba, Demetert a tizenkettőbe várta.

Az indulás előtti utolsó vívóedzésen arról kérdezett a Népsport szakírója, Salánki Miklós, előny-e vagy hátrány, hogy Mizsér Attilának édesapja, Mizsér Jenő az edzője. Az apa: „Hát igen, mindenki azt hiszi, én beszéltem rá az öttusára. Pedig nem így volt. Igaz, járt velem a versenyekre, de sohasem álmodtam arról, hogy majd klasszist nevelek belőle. Jellemző, hogy későn, csak tízéves korában kezdett el úszni.” A gyerek pedig: „Hát előnyt azt nem jelent, hogy a fia vagyok. Tudja, hogy van, ha apám egyszer elnéző lenne velem, amit másokkal néha megtesz, akkor mindjárt azt mondanák: a fiával kivételez. Így azután nincs pardon.” Hozzátette még: „Céljaim vannak, méghozzá szépek, ezekért, úgy gondolom, érdemes áldozni, munkát befektetni. Török Ferenc szokta mondani, ő úgy határozza meg az edzéstervet, hogy tudja, egy tapasztalt versenyző észrevétlenül is tud könnyíteni, lecsípni a munkából. Én nem csípek le, mert tudom, hogy a sikerért száz százalékot kell nyújtanom.” A melbourne-i esélyeiről pedig: „A vívás az egyetlen bizonytalan számom, ha az jól sikerül, és 195 kör fölött lövök, akkor az első nyolc közé kerülhetek.”     

Szerény megfogalmazás, ahhoz képest mindenképpen, hogy aztán Melbourne-­ben mind az öt szám után az élen állt.

De menjünk sorjában!

A világbajnokságon 20 ország 55 versenyzője indult. A hozzáértők úgy vélték, hogy két korosztály csap össze. A rutinosak közül a lengyel Janusz ­Pyciak-Peciak 1976-ban nyert olimpiát, 1977-ben és 1981-ben pedig világbajnokságot, a szovjet Sztarosztyin 1980-ban olimpián, 1983-ban pedig vb-n győzött, az olasz Daniele Masala 1982-ben vb-t nyert, 1984-ben pedig (magyar indulók nélküli) olimpiát. Az elmúlt évtized három kiemelkedő egyénisége most három feltörekvő fiatalt, három junior-világbajnokot kapott ellenfelül: a szovjet Svarcot, a magyar Fábiánt és a brit Richard Phelpset.

Született: 1961. április 28., Budapest Sportága: öttusa Klubja: Újpesti Dózsa, Újpesti TE (1971–1994) Legjobb eredményei: olimpiai bajnok (1988, Szöul: csapat), olimpiai 2. (1992, Barcelona: egyéni); 5x világbajnok (1985: egyéni, 1987: csapat, 1989: csapat, váltó, 1993: váltó); 2x Európa-bajnok (1993: csapat, váltó); 10x magyar bajnok

A lovaglás színhelye a mezőgazdasági kiállításon levő showgroundsi lovaspálya volt, ahol remekelt Mizsér. „Olyan jól aludtam, hogy még a magnót is elfelejtettem kikapcsolni” – mondta a bemelegítés előtt, majd felült Misty Glow (Lidércfény) nevű lovára. Hogy aztán bemutassa, hogyan lehet és kell elegánsan, jó tempóban, biztos szárkezeléssel és jó ütéssel hibátlanul lovagolni. A nap legkiemelkedőbb teljesítményét nyújtva a versenyszám győztese lett.

A vívás alapvetően felbosszantotta a mezőnyt. A Monash Egyetem sportcsarnokában már reggel fél nyolckor megjelentek az indulók. Kár volt korán kelniük, mert a tíz páston kívül semmi sem volt előkészítve, csak több mint egyórás késéssel, fél kilenc után kezdődhetett el a második tusa. Ráadásul anyagi okok miatt a csarnokot nem tudták befűteni, s így egy jégveremben vívtak egészen éjjel fél tizenkettőig.

Amikor még félórai várakozás után sem volt meg az eredmény, a szervezők meg bejelentették, hogy a versenyzők nem mehetnek el addig, amíg a doppingvizsgálaton résztvevők névsorát nem közlik. Erre tiltakozásul hatalmas füttykoncert kezdődött a sportcsarnokban.

A magyar tábor ezzel együtt boldog volt, mert Mizsér Attila leggyengébbnek tartott számában, a vívásban felülmúlta önmagát, és 38 győzelemmel, minden előzetes várakozást túlszárnyalva, 1000 pontot szerzett, így az összetettben megőrizte vezető helyét.

Jött az úszás, amelyben ismét a legjobbjával szolgált. Nem tartozott a kiemelkedő úszók közé, ezért Török Ferenc 3:33-as eredményt várt tőle. Sztarosztyinnal az oldalán jó iramban kezdett, száz méterig mellette úszott. Utána is jól tartotta az iramot, a végén már-már szinte csak a szíve vitte. Az eredményjelzőn 3:34.09 jelent meg. Török azonnal rohant a versenybírósághoz óvni (ez jó szokása volt), de nem volt rá szükség, mert kiderült: 3:30.09 a helyes eredmény, tehát Mizsér megjavította egyéni csúcsát. 

„A verseny közben egyáltalán nem éreztem, hogy ilyen jó iramban haladok, sőt kicsit mereven is mozogtam, s arra gondoltam, hogy nem érem el a várt eredményt. Nálam csak édesapám lesz boldogabb, amikor megtudja az időmet. S köszönetet jár úszóedzőmnek, Száll Antalnak is” – értékelt.

Az utolsó napon egyszerre rendezték a lövészetet és a futást, azzal a nem titkolt céllal, hogy a versenyzőknek eszükbe se jusson délelőtt bétablokkolóval lőni, hiszen az a futásig nem ürül ki. Mizsér előnye 16 pont volt Sztarosztyinnal szemben, majd a negyedik tusa után is tizenhattal vezetett, mert mindketten 195 kört lőttek. Ez a 16 pont futásban mindössze 5.33 másodpercet jelentett.

Az utolsó számban Mizsér rajtolt elsőként, fél távnál tartotta előnyét Sztarosztyinnal szemben. Később szintén, akkor is, míg egy emelkedő mögül hirtelen előbukkant. Ahogy fogytak a méterek, Sztarosztyin úgy látta be, hogy nincs esélye. Az utolsó métereken Mizsért már a szíve vitte. Amikor világbajnokként célba ért, azért is gratulálhattak neki, mert Balczó András 1972-es olimpiai győzelme óta világversenyen először jutott egyéni aranyéremhez a magyar öttusasport.

A nagy örömködés közben Mizsér a lábára mutogatott, majd meglepő történettel foglalta össze a futását: „Felépített taktikával szedtem a lábaimat, az edzők ötszáz méterenként bemondták, mennyivel vezetek a mögöttem loholó orosz előtt. Éreztem, nagy baj nem történhet, ha bírom az iramot. Én bírtam, de a cipőm feladta a harcot, 2100 méternél a jobblábas szögesem beragadt a sárba, és csak a zokni maradt rajtam. Pánikba estem, dönteni kellett, visszafordulok a cipőért vagy megpróbálom a lehetetlent és mezítláb futok tovább. Sokat gondolkodni nem volt időm, futottam tovább zokniban. Aztán 3200-nál meghaltam, már vártam, hogy Sztarosztyin elfusson mellettem. De nem jött közelebb, lehet, ő is kikészült a túlfeszített tempója miatt. Arra emlékszem, hogy négyszázzal a cél előtt valaki bekiabálta: »Rizsa, megvan, hat másodperccel vezetsz.« Így maradt a célvonalig, de hogy ott mi történt, arra nem emlékszem, mert elszakadt a film, csak percekkel később fogtam fel, hogy sikerült!”     

A bűnös cipőt Kárai Kázmér futóedző azóta is otthon őrzi, a lyukas, sáros zokni pedig Török Ferenc kapitányhoz került, aki bekeretezte és a mai napig szívesen mutogatja.

A világbajnokság történetéhez tartozik még, hogy a magyar csapat második lett a Szovjetunió mögött, 554 pont hátránnyal.