Édentől keletre – Bodnár Zalán jegyzete

Cristiano Ronaldo rajongói megnyugodhatnak, a portugál klasszisnak nem kell csíkos rabruhát öltenie, maradhat az arra csak hasonlító Juventus-mezben: megkötötte alkuját a spanyol adóhatósággal, elfogadta a felfüggesztett börtönbüntetést, és kicsenget alig hatmilliárd forintnyi aprópénzt. A forgatókönyv csaknem ugyanaz, mint Lionel Messi, Neymar, Javier Mascherano, David Villa, Iker Casillas, Alexis Sánchez, Ángel Di María, Diego Costa, Filipe Luís, James Rodríguez, Jackson Martínez, Samuel Eto'o, Radamel Falcao vagy José Mourinho esetében, akik ellen az elmúlt években ugyancsak adócsalás vádjával folyt eljárás Spanyolországban. Rács mögé persze senki sem került, aki kapott is börtönbüntetést, épp annyit, hogy kevesebb legyen két évnél, mert Spanyolországban – ha nem erőszakos cselekményről van szó – azt nem kell leülni. Sokan ezt úgy értelmezik, a focistáknak mindent szabad.

Ám sok jel arra mutat, hogy ennek épp az ellenkezőjéről is szó lehet – a spanyol adóhatóság valósággal „utazik” a futballistákra. Minden a 2003-ban hatályba lépő, a köznyelvben „Beckham-szabályként” ismert törvénnyel kezdődött, amely arról rendelkezett, hogy Spanyolországban a külföldi munkavállalók egységesen és fixen 24 százalék jövedelmi adókulcs alá esnek, ellentétben a spanyol munkavállalókkal, akiknek 43 százalékot kellett fizetniük (évi 60 ezer eurós fizetés fölött). Az adóparadicsomot ki is használta a spanyol labdarúgás, amely a legnagyobb sztárokat tudta így magához vonzani. És nagyon kihasználták az 1996-os adótörvény 85/15-ös szabályát is, amely a futballistáknak is lehetővé tette, hogy a személyükhöz fűződő kereskedelmi jogok értékesítéséből származó jövedelem 15 százalékát a saját vállalkozásukon keresztül kezeljék, így a jövedelemadó helyett a jóval kedvezőbb társasági adót kellett csupán fizetniük. Csakhogy a Beckham-szabályt 2010-ben eltörölték, a 85/15-ös cikkelyt megváltoztatták, a kereskedelmi jogok saját vállalkozáson keresztüli kezelését – ha az nem végez valós tevékenységet és a székhelye külföldön van – immár offshore-tevékenységnek minősítik. Az adórendszer kiismerhetetlen labirintussá változott, értelmezésén a szakértők is vitáznak.

A futballisták pedig ott maradtak tanácsadóknak és könyvelőknek kiszolgáltatva. És fizetnek, utólag. De – mint azt Neymar és CR7 viharos távozása is sejteti – Spanyolországban és a La Ligában már nem a paradicsomot látják.