Maga alá temetheti a hazai ökölvívást a pénzhiány

Pazar külsőségek mellett, példásan szervezett ifjúsági világbajnokságot tudhat maga mögött a magyar ökölvívás. A nemzetközi szövetség sem fukarkodott az elismerő szavakkal, ráadásul magyar ezüst- és bronzéremmel zárult a formabontó módon a Duna Aréna medenceterében megrendezett augusztusi világverseny.

Csak éppen minden előzetes kalkulációnál nagyobb terhet rakott a Magyar Ökölvívó-szakszövetség nyakába, egyszerűbben szólva: rendkívül drága volt. Információink szerint a hiány már-már kezelhetetlen, és ha valaki nem nyújt segítő kezet, maga alá is temetheti az államilag támogatott 16 kiemelt sportág közé 2013-ban bekerülő amatőr ökölvívást.

Amelynek amúgy is megvan a maga baja, hiszen még mindig nem egyértelmű, hogy stabil helye van-e akár már a 2020-as olimpiai programban. Merthogy az AIBA vezérkarának személyi összetétele többszöri vérfrissítés után sem nyugtatja meg a NOB illetékeseit, avagy a bokszirányítás a határokon túl sem maga a tökéletes transzparencia.

Idehaza éppen az az igény vezetett tavaly tavasszal változáshoz a szövetség legfelső szintjén, hogy majd az új idők új szelei visszafújják hajdani sikersportágunkat az őt megillető magaslatra – erre most arról szólnak a hírek, hogy veszélybe kerültek az elkövetkező hónapok hazai versenyei, edzőtáborai és a nemzetközi tornákon való szereplés, a szövetségben dolgozók nem kapnak fizetést, és a működésképtelenség határára sodródott a sportág.

Ezzel kapcsolatos kérdéseinkkel hiába fordultunk Erdei Zsolt MÖSZ-elnökhöz, majd az elnökség tagjaihoz, a magyar ökölvívás informálisan összezárt, és érdemi választ a felvetésekre senki sem adott. Orodán Sándor, a felügyelőbizottság elnöke megerősítette, hogy „vizsgálat indult”, de további konkrétumokkal ő sem szolgált. Ugyanakkor információink szerint a nem túl szívderítő történet már az Emberi Erőforrások Minisztériumának ingerküszöbét is elérte.

Amikor a kilencvenes évek közepén Csötönyi Sándor lett a MÖSZ elnöke, a magyar sport úgy általában éppen lélegeztetőgépen volt, állami támogatásra alig-alig számíthatott, ám az új elnök és üzleti környezete hosszú éveken át bőven a felszínen tartotta a bokszot. (Az 1997-es, egyebek mellett Erdei aranyérmével záruló budapesti, igaz, felnőtt-világbajnokság bevételeiből még hosszú évekig prosperált a szövetség – ez utóbbi csak az idei ifjúsági vb költségeinek tükrében érdemes a megjegyzésre.)

Eleinte az eredményességgel sem volt gond, ám miután a felnőttsikerek elmaradoztak, megnőtt az elégedetlenek száma, és Csötönyi valóban nem átlagos vezetői attitűdjét is sűrűn illették a „diktatórikus” jelzővel. Így aztán 2017 tavaszára az elnök körül elfogyott a levegő (tavaly április óta a Magyar Ökölvívó-szakszövetség tiszteletbeli elnöke), és a korábbi amatőr és profi világbajnok Erdei Zsolt lett az utódja.

Ha úgy tetszik, tökéletes pillanatban, hiszen sosem látott mennyiségű pénz áramlik a kiemelten kezelt hagyományos magyar olimpiai sikersportágakba, így az ökölvívásba is, amely esetében a kiválasztottság – ellentétben például az úszással vagy a kajak-kenuval – inkább szólt és szól a múltnak és a jövőnek, mint a jelennek.

Éppen ezért is lenne fontos tisztán látni az egyelőre a pletykák szintjén terjedő súlyos válság ügyében. Hiszen mégsem egy városszéli kft.-ről, hanem a kiemelt sportágak közé tartozó ökölvívást irányító sportági szakszövetségről lenne szó.