Super Bowl előtti felvezetőnket ide kattintva érheti el!

A DENVER BRONCOS ÚTJA A SUPER BOWLIG

HOLT SZEZON

Rendkívül sok minden történt a csapatnál a 2015-ös holt szezonban. John Fox vezetőedző Chicagóba távozott, a helyét Gary Kubiak vette át. Foxszal egyetemben Adam Gase támadásokért felelős koordinátor is váltott, így Rick Dennison vette át a pozícióját, míg a védelem élére Wade Phillipset nevezték ki, aki rendkívül jó szakembernek számít, ami az említett egységet illeti.

Phillips elsőként sémaváltást eszközölt a védelemnél, egy, az eddigieknél sokkal agresszívebb, 3–4-es szisztéma mellett döntött, a fő hangsúlyt a hatékony passzsiettetésre és a futás megállítására helyezte.

John Elway vezérigazgatónak a holt szezonban sikerült minden célkitűzése: megtartotta a gárda kulcsembereit, mint Demaryius Thomast vagy Brandon Marshallt, mellettük hasznos kiegészítő játékosokat szerződtetett, mint Owen Danielset vagy Darian Stewartot.

BAJNOKI ELVÁRÁSOK – POCSÉK TÁMADÓJÁTÉKKAL IS MENETELTEK

Nem is csoda, hogy a Denver a 2015-ös alapszakaszt már az Amerikai főcsoport (AFC) egyik fő esélyeseként kezdte el. Amíg az egyik oldalon, a védelemnél minden rendben volt, Phillips egysége fantasztikusan teljesített, addig a Peyton Manning vezette támadósor meglepetésre folyamatosan szenvedett, szemmel láthatóan nem igazán ment a játék a szekciónak.

Az első fordulóban nagy nehezen sikerült legyőzni a Baltimore-t(19–13),ám már ekkor látszott, hogy Manninggel valami nincs rendben. Dobómozdulata lelassult, passzaihoz sokkal nagyobb erőkifejtésre volt szüksége, labdái sokszor kacsáztak a levegőben, illetve nem is tudta igazán erősen megdobni a kísérleteit. A második mérkőzésen, a rivális Chiefs ellen is győzött a Broncos(31–24),ezen az összecsapáson nem volt rossz Manning, kiosztott három hatpontos átadást is, de ha nincs Jamaal Charles labdavesztése a legfontosabb pillanatban, akkor valószínűleg nyert volna a Kansas City. Aztán jött a Lions elleni találkozó, amin a veterán irányító kifejezetten jól játszott – győzött is a Denver,24–12-re.

Valahol itt jött a fordulópont, amikor Manning teljesítménye elkezdett jelentősen visszaesni, sorra szórta el a labdákat – a Vikings, a Raiders és a Browns ellen összesen hét(!) labdaeladása volt –, ám szerencséjére a védelem rendre kisegítette a támadókat, pontokat alig engedett, Phillips együttese azonban sorra hordta vissza TD-ra a labdaszerzéseit, így minda három mérkőzést megnyerteGary Kubiak csapata, és hibátlan,6–0-s mérleggel vonulhatott a pihenőhetére.

A MEGTORPANÁS ÉS PEYTON MANNING KIESÉSE

A nyolcadik fordulóban jött egy sima győzelem a Packers ellen(29–10),de a siker ellenére is látható volt, hogy Manning továbbra sem találja a formáját, nem akarnak összejönni a touchdownok. A Colts(24–27)és a Chiefs(13–29)már kifogott a denveri együttesen, Manning a két összecsapáson hat labdát szórt el, és ezúttal a védelem sem tudta kisegíteni. A csoportrivális ellen ráadásul húsz passzából öt volt csak sikeres, így a második félidőben a 25 évesBrock Osweilervolt a pályán.

Persze látszott, hogy nincs minden rendben, és mint utólag kiderült, Manning talpsérülést szenvedett, ami súlyosabb volt a vártnál, így a 39 esztendős legenda az oldalvonal szélére kényszerült. A Bears ellen már a hórihorgas Osweiler futott ki a kezdőkkel és nem is teljesített rosszul! A Chicago (17–15) után a címvédőNew Englandetis megtréfálta a csereirányító, hosszabbításban30–24-renyert a Broncos, és 9–2-es mutatóval magabiztosan vezette az AFC Nyugati csoportját.

HÁROM MECCS 0 PONT A MÁSODIK FÉLIDŐBEN!

A 13. héten a romokban heverő Chargers sem okozott gondot a Phillips irányította védelemnek, amely csupán három pontot engedélyezett (17–3),így Osweilernek nem kellett nagyot alkotnia, elég volt, hogy szépen elmenedzselgeti a meccseket.

A soron következő két találkozón viszont már nem fért bele a második félidei betli, előbb a Raiders(12–15),majd a Steelers(27–34)ellen kapott ki a gárda – utóbbin Ben Roethlisberger rendesen megszórta a denveri védelmet, jelezve, hogy van a gyenge pontja az egységnek.

Ami a legfélelmetesebb volt ebben a három meccsben az az, hogy nem volt képes a gárda a nagyszünet után pontot szerezni! A Chargers 3–17 után szintén pont nélkül maradt, a Raiders viszont 0–12-ről, a Steelers 13–27-ről nyert.

ÚJRA A GYŐZELMI ÖSVÉNYEN – ÚJRA PEYTON MANNINGGEL

December végén egy óriási rangadón fontos győzelmet sikerült bezsebelni a Bengals(20–17)ellen hazai pályán (itt 3–14-es félidő után megtört a rossz második félidei széria és hosszabbításban nyertek a denveriek), majd a záró fordulóban – amikor a főcsoport első helye volt a tét – a Chargers(27–20)sem okozott gondot (az összecsapáson ráadásul ismét pályára lépett Manning, akinek hat hetet kellett kihagynia a talpsérülése miatt).

A Broncos 12–4-es mérleggel zárta az alapszakaszt, és az első helyen végzett a csoportjában, első kiemelésének köszönhetően pihenhetett a wild card körben.

LENYŰGÖZŐ VÉDELEM

Az együttes védelme passz ellen a legjobb (199.6 yardot engedtek összecsapásonként), míg futás ellen (83.6 yard) a harmadik leghatékonyabb szekció volt. Az egység mérkőzésenként csupán 283.1 yardot engedélyezett – természetesen ezzel is vezette a ligát.

A Von Miller, DeMarcus Ware vezette passzsiettetők a szezon során 52-szer döngölték földbe az ellenfelek irányítóit, talán mondanunk sem kell, hogy ez a statisztika is első helyet ért.

A Musztángok a főcsoport-elődöntőben a Steelersszel csaptak össze, amely egyszer már kifogott rajtuk, igaz, Kubiak csapatának annyiban szerencséje volt, hogy a Pittsburghben nem lehetett ott Antonio Brown, aki a Bengals ellen agyrázkódást szenvedett.

A rengeteg kritika ellenére visszatért a kezdőbe a meggyógyuló Manning. A 39 esztendős irányító nem játszott kifejezetten jól, de most nem is kellett, előléptek helyette mások. A futó C. J. Anderson fontos hatpontost szerzett a hajrában, Brandon McManus ötből öt(!) mezőnygólt rúgott be, míg a védelem rendre megállította a Roethlisberger vezette Steelerset. A vége23–16lett a Broncosnak, amely a Patriotsot fogadhatta a főcsoportdöntőben.

AZ UTOLSÓ PÁRBAJ MANNING ÉS BRADY KÖZÖTT?

A Brady, Manning párharcok mindig óriási érdeklődést váltanak ki, de ez a találkozó valahogy más volt annak fényében, hogy mindenki tudta, nagy valószínűséggel ez lesz a páros utolsó összecsapása az NFL-ben.

Manning gyenge formája miatt a címvédő kicsivel talán esélyesebbnek tűnt, viszont a Pats túlságosan sokat hibázott: Bradyre olyan nyomást helyezett a denveri védelem, hogy a négyszeres bajnok irányítóra sokáig rá sem lehetett ismerni, érthetetlen dobásai (és ebből fakadó labdaeladásai) voltak. Rob Gronkowskit a meccs nagy részében leszedték a pályáról – bár a végén azért többször is megvillant –, Julian Edelman rozsdás volt, a futójáték nem működött, így nem volt meg az a plusz, ami átlendítse a New Englandet a holtponton.

Bradyhez hasonlóan Manning sem volt jó – sőt… –, ám a támadófalától megkapta a kellő védelmet, kiosztott két TD-passzt, mellette McManus is fontos mezőnygólokat rúgott be, ez együtt már sok volt a Patsnek, amely az utolsó percekben összekapta magát, ám a feltámadás későn jött, és nem tudta megfordítani a meccset – noha megvolt rá a lehetősége.

PM NEGYEDSZER A SUPER BOWLBAN

A Broncos 20–18-ra nyert, így a klub fennállása óta kilencedszer végzett az Amerikai Főcsoport élén és lehet ott a nagydöntőben. Peyton Manning tehát pályafutása során negyedszer játszhat Super Bowlban. Az Indianapolisszal 2006-ban gyűrűt nyert a Bears ellen, ám 2009-ben – még szintén a Coltscal – a Saints, 2013-ban (ekkor már a Denverrel) a Seahawks jobbnak bizonyult a 39 éves irányító aktuális csapatánál.

Hogy Manningnek, a liga történetének egyik legjobb játékosának meglesz-e második Super Bowl-győzelme, az hétfőre virradóra kiderül.

A CAROLINA PANTHERS ÚTJA A SUPER BOWLIG

KEDVEZŐ JELEK

Fantasztikus lendülettel várta a szezont a charlotte-i csapat, hiszen az előző szezon pocsék rajtja – illetve hát a rajt még annyira nem is, hiszen 2–0-val kezdett, majd 3–2-vel is állt, de ezt hét(!) nyeretlen meccs követte – és a 3–8–1-es mérleg után négy győzelem jött sorozatban, így a csapat bejutott a rájátszásba, ahol csak a későbbi döntős Seattle Seahawks állította meg a menetelést.

További bizakodásra adhatott okot, hogy Cam Newton úgy tűnt, teljesen maga mögött tudta korábbi sérüléseit, a futó Jonathan Stewartnál dettó, az elkapó Kelvin Benjamin első évében 1000 yard fölé jutott, ahogyan a tight end Greg Olsen is. A védelemre korábban sem lehetett sok panasz, így kedvező előjelekkel várta a holt szezont a gárda.

HOLT SZEZON

És viszonylag kevés lyukas poszttal. Az egyik nem megoldott pontnak speciel épp az irányító vakoldalát védő támadófalember posztja volt, kisebb meglepetésre viszont csupán a Szív bajnokai címből még az NFL-t egyébiránt kevésbé követőknek is ismerős Michael Oher érkezett. Nagyobb meglepetést jelentett aztán, hogy kifejezetten korrekt szezont sikerült futnia, és legalább annyit hozzá tudott tenni a csapat sikeréhez, hogy Cam Newtont nem törték szanaszéjjel.

A draftról sem sorjáztak az új arcok, a gárda ugyanis inkább beáldozott kétszer három választási lehetőséget is annak érdekében, hogy a számukra megfelelő emberek érkezzenek. Az első körben kiválasztott Shaq Thompson ígéretesen épült be a két elit játékost (Luke Kuechly, Thomas Davis) már magáénak tudó linebackersorba, a nagy cserék eredményeként Párduccá váló Devin Funchess, Daryl Williams duótól pedig azt remélték, hogy előbbi a célpontként segíti Newton munkáját, utóbbi pedig biztosítja a védelmét.

Igazán nagy távozó kettő akadt, DeAngelo Williams a Pittsburghnél újjászületett ezt követően és Greg Hardy is pazarul kezdett a Dallasban, de utóbbi eltiltása miatt már az előző idényben is csak egy meccsen lépett pályára a Carolinában, a 32 éves futó alig több mint 200 yardját pedig nem hiányolták annyira, hogy ne inkább egy újoncban keressék a megoldást.

BALJÓS ÁRNYAK

Aztán jött az előszezonban a rossz hír, Kelvin Benjamin elülső keresztszalag-szakadást szenvedett, ezzel lőttek a szezonjának. A Carolinával szembeni várakozások egy csapásra visszaestek, hiszen a liga talán leggyengébb elkapósora maradt Newton segítségére.

CAMVP

Nem is állítható, hogy pazarul kezdte volna a szezont, az első hét mérkőzésen 11 TD-passzra 8 interception jutott, meccsenként 217 passzolt yardig jutott, 54.2 százalékos pontossággal és csupán 78.1-es irányítómutatót tudott felmutatni.

Az Indianapolis Colts elleni, hosszabbításban megnyert meccs után viszont erőteljesen javuló tendenciát mutatott be, és bár a Packers ellen csak minden második passza volt pontos, az utolsó kilenc meccsen 40 yarddal többet átlagolt, 64.2 százalékos pontossággal, 24/2 TD/interception-arányt tudott felmutatni és 115.8-as irányítómutatóval.

A szezon végére így már kifejezetten erős számokat mondhatott magáénak, 35 TD-passza mellett 10-szer futásból is szerzett hatpontost. Emellett még valamivel a mezőny fölé nőtt: a győzni tudásban.

LABDAMÁGNES VÉDELEM

A Jacksonville (20–9) és a Houston (24–17) elleni könnyebb siker után a csoportrivális New Orleans ellen a védelem előrelépésére is szükség volt azért (27–22), Josh Normanék pedig a Tampa Bay ellen is sokat tettek az újabb győzelemért (37–23).

Ha már a fiatal szélső hátvéd szóba jött, az első négy meccsén négy interceptiont szerző Norman a liga egyik legjobb játékosává vált ebben a szezonban, óriási segítséget adva ahhoz, hogy a Carolina ellenfelei passzoljanak a leggyengébb irányítómutatóval (73.5).

A hátsóegység 24 interceptionjénél többet egy gárda sem tudott jegyezni – ebből négyet azonnal touchdownra is vittek –, ebből alaposan kivette a részét Kurt Coleman is, a nagyszerű évet futó söprögető hétszer is lehalászta az irányítók passzát.

Persze nem csak a hátvédsor teljesített kiválóan, Kawann Short szép csendben a liga egyik legjobb belső védőfalemberévé vált, ráadásul nem csak a futás megállításában, hanem az irányítók zargatásában is kiemelkedően teljesített, 11 sackjével csapata legjobbjaként zárt. A védőfal többi tagja kevésbé zárt fényesen, Charles Johnson hosszú sérülése után a rájátszásban már régi önmagát kezdi idézni, a szezon elején érkező Jared Allen viszont nem tudott felnőni korábbi kiváló játékához.

Persze, amíg olyan klasszisok segítik a védőfal munkáját, mint Luke Kuechly és Thomas Davis, addig azért mindenkinek könnyebb a dolga. A gárda balszerencséjére Davis épp a főcsoportdöntőben törte el a karját, de nagyon fogadkozik, hogy a fináléban pályára lép.

A LIGA LEGJOBB TÁMADÓSORA

A legnagyobb meglepetést viszont a támadósor jelentette. A csapat, amely elveszítette legjobb (és igazából egyetlen minőségi) célpontját már az előszezonban, 500 pontig jutott az alapszakaszban, ezzel ligaelsőként zárt!

Futásban a yardokat tekintve csupán a Buffalo volt jobb, a touchdownokat illetően viszont senki. Mike Tolbert a szokásos jó munkáját mutatta be a szezon hajrájában sérülés miatt kieső, a playoffra viszont parádésan visszatérő Stewart előtt, a legnagyobb dicséret azonban a ragyogóan takarító Trai Turner, Ryan Kalil, Andrew Norwell belső támadófalember hármast illeti meg. Emellett a passzjáték is meglepően jól működött, Newtonnál több TD-t csak Tom Brady passzolt (35–36), Olsennél több yardot a tight endek közül csak Rob Gronkowski jegyzett (1104–1176).

HIBÁTLAN MENETELÉS – NAGY FORDÍTÁSOKKAL ÉS MÉG NAGYOBB LEOLVADÁSOKKAL

Ahogyan azt a bevezetőben említettük, sorozatban négy győzelemmel várta az alapszakaszt a Panthers, amely zsinórban 18-ig jutott, miután az első 14 összecsapáson szintén diadalmaskodott. A gárdának jó esélye volt rá, hogy beállítsa a New England 16–0-s alapszakaszrekordját, de az Atlanta elleni idegenbeli mérkőzésen elveszett a veretlenség, és 15–1-gyel zárt a csapat.

Voltak közben a nagyon sima meccsek mellett nagy fordítások, a Seattle ellen 7–20-ról, sőt, 14–23-ról fordítottak az utolsó percben (27–23), a New Orleans ellen 70 másodperccel a vége előtt 34–38-ról (41–38).

A gárda másik arca viszont aggodalomra adhat okot, hiszen nagy előnynél képes kicsit belealudni a meccsbe. Az Indianapolist 23–6 után engedte vissza a meccsbe a negyedik negyedben, és csak hosszabbításban nyert, a Green Bay 7–27-es félidő és 14–37 után támadhatott az egyenlítésért (37–29), a Giants 7–35-ről egyenlített a szezon egyik legbotrányosabb meccsén – elég csak megnézni, mit művelt egymással Nortman és Odell Beckham Jr. az egész találkozón (38–35) –, a rájátszásban a Seahawks 0–31-ről állt fel (31–24). Igaz az is, hogy ettől függetlenül mindegyik meccset megnyerte a Carolina, az Arizona elleni főcsoportbeli kiütés (49–15) pedig arra enged következtetni, hogy tudja, még egy ilyen nagy leolvadást nem engedhet meg magának.