Triatlon: csodálatos olimpiai éremről álmodik Szalai Fanni

– Hogyan került közelebbi kapcsolatba a triatlonnal?     
– Hároméves koromban asztmát diagnosztizáltak nálam és elküldtek úszni, hogy fejlesszem a tüdőmet. Öt évvel később elköltöztünk, aztán egy triatlonos klubban kezdtem újra az úszást. Ott minden héten megkérdezték, akarok-e futni. Igennel feleltem, ahogyan a kerékpározásra is, így cseppentem bele – tekintett vissza a kezdetekre a 17 éves Szalai Fanni, aki idén a felnőttek között is letette névjegyét, a rangos super­tri-sorozat chicagói állomásán bronzérmet szerzett, míg Toulouse-ban hatodikként végzett és összetettben ő lett a legjobb úszó. Az ausztráliai világbajnokságon juniorkategóriában ezüstérmes lett egyéniben, míg az Európa-bajnokságon a magyar vegyes váltóval bronzot nyert, a hamburgi vb-n hatodik csapat tagja volt. A német Bundesligában is kiválóan teljesített, Allgäuban és Hannoverben is az élen zárt.

– Milyen sikerekről álmodott akkoriban?     
– Úgy álltam hozzá, hogy szeretném élvezni az egészet. Nagy álmaim nem voltak, hiszen nem tudtam, mennyire vagyok tehetséges, milyenek a képességeim.

– Az élvezeti faktor a mostani, rangos versenyeken is megmaradt?     
– Igen. Az elején is tetszett a triatlon, és ez az érzés azóta csak nőtt bennem, imádom és elmondhatatlanul élvezem. Enélkül nem lehet ezt a sportot sikeresen űzni. Még mindig izgulok a viadalok előtt, de nemcsak az eredmények miatt, hanem azért, mert újra megmérethetem magam a nagyszerű ellenfelekkel, példaképekkel szemben.

– Mit szeret ennyire a triatlonban?     
– Több sportágból áll össze, ez izgalmassá teszi, hiszen nem egyben muszáj jónak lenni, hanem háromban. Mindig is kedveltem a kihívásokat, ezt is annak élem meg, hiszen úszásban, kerékpározásban és futásban is a legjobbra kell törekedni.

– Hogyan bírja a nyomást versenyzés közben?     
– A nyomást inkább a versenyek előtt teszem magamra, szerencsére amikor jelzik a rajtot, ez egyből elillan, és csak arra törekszem, hogy a lehető legkiemelkedőbben teljesítsek. Menet közben nem szoktam izgulni, kizárólag az eredményre figyelek.

– Sűrű évet tudhat maga mögött, az edzések és versenyek monotonitása nem okozott nehézséget?     
– Egyáltalán nem. Szerencsére az edzőim is sokat tettek ezért, változatosan állítjuk össze a programot, és a tréningekbe is bekerülnek olyan elemek, amelyektől nem válnak monotonná. Kiégésnek nincsen jele, remélem, sohasem lesz, és ebben a céljaim is segítenek.

– Ha már célok: mi a legnagyobb álma, amit triatlonosként elérne?     
– Kijutni az olimpiára, anno az úszásnál is megvolt ez a cél. Sok versenyt néztünk, már akkor érdekelt az egész. A legmerészebb és a legnagyobb álmom, hogy egy nap dobogóra léphessek az ötkarikás játékokon, és nyakamba akasszanak egy csodálatos érmet. Nyilván emellett megméretném magam a világbajnokságon, ott is érmeket gyűjtenék.