Dettmar Cramer a legnagyobb sikereit a Bayern München vezetőedzőjeként (1975–77) érte el: kétszer megnyerte a csapattal a Bajnokok Ligája elődjét, a Bajnokcsapatok Európa-kupáját (BEK, 1975, 1976), egyszer az Interkontinentális Kupát (1976).
A Bayern mellett hazájában a Hertha, az Eintracht Frankfurt és a Bayer Leverkusen vezetőedzője is volt, míg edzői pályája elején – párban a nemrég szintén elhunyt Udo Lattekkel – Helmut Schön szövetségi kapitány segítőjeként tevékenykedett az NSZK-nak ezüstérmet hozó 1966-os angliai világbajnokságon.
Világjáró szakember volt, dolgozott Japánban, Egyiptomban, az Egyesült Államokban, Szaúd-Arábiában, Görögországban, Malajziában, Dél-Koreában és Thaiföldön – összességében kilencvennél is több országban munkálkodott hosszabb-rövidebb ideig a labdarúgás népszerűsítésén tanárként, előadóként, edzőként, tanácsadóként.
A visszaemlékezések a „német futball egyik legnagyobb professzora”, „a német futball nagykövete”, sőt a „Japán labdarúgás atyja” néven emlegetik a nagy tiszteletnek örvendő Dettmar Cramert, akit fénykorában 161 centis magassága miatt (is) Napóleonnak becéztek.
