Demol a nyolcvanas évek első felében még tinédzserként robbant be a belga labdarúgásba, s alig 20 évesen, néhány hónappal az 1986-os világbajnokság előtt mutatkozott be hazája felnőtt válogatottjában, s a mexikói tornán is részt vett. Sőt, nemcsak részt vett, hanem a végül negyedikként végzett válogatott mindegyik meccsén pályára lépett, a harmadik csoportmeccstől kezdőként egyetlen percet sem hiányzott, s a szovjetek elleni, 4–3-as sikerrel záruló nyolcaddöntőben emlékezetes fejes góllal juttatta vezetéshez a belga válogatottat.
A jó felépítésű védőnek ez volt az egyetlen gólja 38 mérkőzésén a nemzeti csapatban, amellyel még az 1990-es világbajnokságon is szerepelt, ám 25 éves kora után nem jutott számára több lehetőség hazája képviseletére.
Játékosként az Anderlechttel három bajnoki címet, egy Belga Kupát, és egy Szuperkupát nyert, a Standard Liége-zsel egy újabb belga kupagyőzelmet könyvelhetett meg. Légiósként megfordult a Bologna, a Porto, a Toulouse, a Braga, a Panioniosz, a Lugano, és a Toulon csapatainál – a Portóval egy bajnoki címmel gyarapította trófeái számát.
Játékosként végül 2000-ben vonult vissza, s azonnal edzői pályafutásba kezdett, ám a sikerek ekkor már elkerülték, 2016-os visszavonulásáig irányította többek között a Mechelent, a Charleroi-t, és az Arisz Limasszolt, s másodedzőként 2006–2008 között a válogatott másodedzőjeként dolgozott René Vandereycken mellett.
Végső nyugalomra helyezték Nagy Tibort
Meghalt Lukaku édesapja, korábbi válogatott labdarúgó
