Mint ismert, Csehszlovákia megnyerte az 1976-os vb selejtezőjének 1. csoportját, ezt követően az ekkor még szintén a kvalifikáció részét képező negyeddöntőben a Szovjetunió kiejtésével kijutott a négycsapatos jugoszláviai tornára. A csehszlovákok a zágrábi elődöntőben hosszabbítás után 3–2-re legyőzték a vb-ezüstérmes hollandokat, majd a belgrádi döntőben 2–2 után tizenegyesekkel 5–3-ra felülmúlták a világbajnoki és Eb-címvédő NSZK válogatottját – a párbaj Antonín Panenka ikonikus tizenegyesével zárult.
A szocialista rendszer bukása után néhány évvel Csehország és Szlovákia útjai szétváltak, 1993-ban egymástól független államokká alakultak át. A Csehszlovák Labdarúgó-szövetség jogilag nem szűnt meg, csupán átalakult Cseh-Morva, majd 2011-től Cseh Labdarúgó-szövetséggé, emiatt az UEFA eddig csak az ő nevük mellett tüntette fel a csehszlovák eredményeket.
Amint arról a Sme minapi cikkében beszámol, az UEFA most már Szlovákiát is Eb-győztesként tartja számon. A nyugatnémetek elleni fináléban a csehszlovák kezdő tizenegyet hat szlovák, három cseh és két magyar nemzetiségű játékos – Gőgh Kálmán és Móder József – alkotta.
A labdarúgó Európa-bajnokságot eddig 17-szer rendezték meg. A legtöbb alkalommal – négyszer (1964, 2008, 2012, 2024) – a spanyolok nyerték meg a tornát. Rajtuk kívül egynél többször csak a (nyugat)németeknek (1972, 1980, 1996), a franciáknak (1984, 2000) és az olaszoknak (1968, 2020) sikerült aranyérmet szerezniük.