Ők kormányoznak: bemutatjuk az NB I-es klubok buszsofőrjeit!
TITOKZATOS FIGURÁK, akik szinte mindent tudnak a csapatról. Testközelből látják, egy-egy győztes mérkőzés után mi zajlik a hazafelé tartó úton, ki szeret elterülni a hátsó széksorokon, ki az, aki fülhallgatóval a fején szó nélkül üli végig az utat vagy éppen megállás nélkül nyomkodja a telefonját. A magyar futball láthatatlan mozgatórugói ők, akiknek alighanem egyetlen rémálmuk van: nehogy kifogyjon az üzemanyag a tartályból! Felelősségteljes munka az övék, hiszen akad köztük, aki az ország egyik legdrágább „szállítmányát” fuvarozza, Nagy Tibor (Kutya) a Ferencváros 46 millió eurót érő keretét 476 lóerős, 55 férőhelyes szuper járgánnyal juttatja el egyik helyről a másikra.
Idegenbe buszt vezet, otthon fotózza a meccset
Az ETO FC sofőrje, Horváth Róbert amolyan jolly joker a klubnál. Amellett, hogy a felnőttkeretet fuvarozza az ország különböző szegleteibe, a hazai meccseken fotósként is helytáll.
„A Verebes-féle csapaton nőttem fel, a klub iránti szeretetem gyerekkorom óta elkísér. A családdal hétvégén rendre ott voltunk a lelátón. Szerettem focizni is, megyei szintig jutottam. A munka miatt viszonylag korán abbahagytam, gépészként végeztem, a kereskedelemben kezdtem dolgozni. A nagy autók iránti vonzalmam gyerekkorom óta megvolt, de a szüleim állandóan azt szajkózták, nem azért taníttattak, hogy sofőr legyek. De az álmomat nem adtam fel. Nekem ez több mint munka! De fotózni is szoktam, a hazai meccseken kamerával a kezemben állok a pálya szélén, ha jól sikerül egy-egy felvétel, a klub használja a felületein. A szakmát illetően van még egy beteljesületlen álmom, szeretném egyszer a válogatott buszát vezetni. Nekem ez bakancslistás dolog.”
A nyíregyházi Balla Ferencnek jóval régebb óta van buszvezetői engedélye, 2001 óta vezeti az óriásjárgányokat. A Szparit hét éve fuvarozza, előtte turistacsoportokat vitt külföldre.
„Bejártam egész Európát, a legtávolabbi úti cél Skócia volt. De miután nyíregyházi születésű vagyok, megrögzött Szpari-szurkoló, mindig is szerettem volna a csapat buszát vezetni. Ismertek a klubnál, hét évvel ezelőtt megkérdezték, nem lenne-e kedvem váltani, azonnal igent mondtam. Bárhová utazunk, a kormánykerék mögött ugyanabban a felszerelésben ülök, mint amit a játékosok viselnek aznap. És van még egy hagyomány, amiből nem engedek. Meccsnapon sosem tolatunk! Nincs hátrafelé menet.”
Garami Józsefnél indulás után nem lehetett megállni
De olyan is akad a mezőnyben, aki NB I-es múlttal ül a kormánykerék mögött. Az MTK Budapestnél Csopaki István „Zeze” félszáz élvonalbeli meccsel lett sofőr, az NB II-ben több mint háromszáz találkozón lépett pályára, gólkirály is volt, mindemellett futsal- és strandfoci-válogatottnak is vallhatja magát. Ha valaki, ő tehát a gáz- és fékpedál nyomása mellett a labdarúgáshoz is ért.
„Nálam nem fordulhat olyan elő, hogy ne nézném meg a mérkőzést. A legcudarabb időben, mínusz tíz fokban is ott állok a korlát mellett, legyen szó akár edzőmeccsről. Bár bevallom, előfordult már olyan, hogy inkább addig forgolódtam a busszal, míg rá nem láttam a pályára. Édesapám révén kerültem a volán mögé, előttem ő vitte a csapatot. Nyolc éve vezetem a buszt, van olyan játékos, akit pelenkáskora óta ismerek. Az edzőknek akadtak furcsa kéréseik, Garami Józsi bácsinál ha elindult a busz, nem lehetett megállni. Ha Békéscsabára utaztunk, legközelebb a csabai stadion előtt parkolhattam le. A mostani vezetőedzőt, Horváth Dávidot ezer éve ismerem, az utánpótlásban együtt játszottunk, ha úgy adódik, simán megkérdezem tőle, miért döntött éppen az aktuális kezdőcsapat mellett.”
Zalaegerszegen Papp Zsolt pusztán szakmai alapon került a klubhoz, 2019-ben, a feljutást követően az akkori tulajdonos, Végh Gábor új buszt vásárolt, és miután ő a városban autóbuszok üzemeltetésével foglalkozott, egyenes út vezetett a ZTE-hez.
„A koronavírus idején a turizmus a feje tetejére állt, eladtam az összes autóbuszomat. A csapatot azonban azóta is fuvarozom, mellette autóvezetést is oktatok. A futballhoz semmiféle kötődésem sem volt, de ma már ott tartunk, hogy a hazai meccseinken az egész család kint van. Amióta a ZTE-nél vagyok, sok futballista és edző megfordult a buszon, ám miután az idősebb korosztályhoz tartozom, és annak idején oroszt tanultam az iskolában, az angoltudásommal akadnak problémák. De nem gond, így is megértetem magam akár a brazil srácokkal is.”
A paksi Kótai János 2018 óta szállítja a paksiakat, ő is számtalan mérkőzésre vitte már kedvenc csapatát, azonban a többiekkel ellentétben ő egyetlen meccset sem látott az elejétől a végéig.
„A meccsek alatt is kint vagyok a busznál. Sosem lehet tudni, hogy valaki ott felejt-e valamit, a második félidőben meg már úgyis hozzák az ételt, amit hazafelé esznek a srácok. A telefonomon szoktam követni a meccseket. Régóta vagyok a csapatnál, úgy ismerem a futballistákat, mint a rossz pénzt. Az egyik legnagyobb gazfickó természetesen Böde Dániel, nemcsak a csapatot, a hangulatot is a hátán viszi.”
A sofőr szerint a paksi siker titka, hogy a buszon is oldott a hangulat, vereség után sincs letargia a hazafelé tartó úton. Az egyik legérdekesebb fuvarja a májusi Mol Magyar Kupa fináléját követően volt, amikor a Puskás Arénában a Ferencvárost győzték le tizenegyesekkel.
„Hazafelé a szakmai stábon kívül mindössze két futballista ült a buszon. A többiek Budapesten maradtak bulizni.”
A kisvárdai sofőr NB III-as aranyat is nyert a csapattal
A Puskás Akadémiánál Boros József a játékosokhoz hasonlóan úgynevezett gálafelszerelésben utazik az idegenbeli mérkőzésekre. Ötödik éve van a klubnál, a szomszéd faluban lakik, imádja a munkáját.
„Korábban kamionoztam, de meguntam, hogy sosem voltam otthon. Később járatos buszokat vezettem, de ott meg állandóan jegyet kellett kezelni. Örültem, amikor megláttam, hogy a csapat sofőrt keres, azonnal beadtam a jelentkezésemet. Egyik legszebb élményem, amikor a nemzetközi kupában a Fiorentina ellen játszottunk idegenben. A csapat repülővel utazott, mi a társammal egy nappal korábban kimentünk busszal, és a tranzitnál vártuk az együttest. Onnantól rendőri kísérettel mentünk mindenhová. Hornyák Zsolt vezetőedző szeret viccelődni az utazás alatt, de egyvalamiben nincs tréfa, tolatnom nekem sem szabad!”
A Kisvárdát szállító Krizán István gyakorlatilag egész életét a klub környékén töltötte. Gyerekként a szomszédos nádasban épített bunkert, később serdülőként és ifjúsági játékosként a hátsó salakon rúgta a labdát. A felnőttek között az NB III-ban aztán bajnoki címet szerzett. Az egykori védő jól emlékszik, akkoriban mindössze a centerpálya volt meg, mellette ütött-kopott öltözőépület, valamint a hátsó salakos pálya.
„Mondom is gyakran a játékosoknak, én még mindig itt leszek, amikor ők már régen máshol játszanak. A harmadosztályban hagytam abba a futballt, rövid ideig hivatalban dolgoztam, majd megszereztem a nagy gépjárművekre érvényes jogosítványt. Amikor ezt Révész Attila, a klub tulajdonosa meghallotta, rögtön odajött hozzám és csak annyit kérdezett: »Vennék egy buszt, ráülsz, Pityukám?!« Eleinte az utánpótlásban edző is voltam, végül főállású sofőr lettem.”
A kisvárdai sofőr nem fukarkodik a kilométerekkel, a legtávolabbi stadion a ZTE Aréna, az 530 kilométeres utat – a kötelező megállókkal – több mint hét óra alatt teszi meg a csapattal.
Debrecenben külsős vállalkozóként Borsi Zsolt viszi a Lokit, Újpesten pedig Harasztosi Ádám dolgozik hasonló helyzetben.
A diósgyőri buszon lévő lovag elképesztő látvány
Az újonc Kazincbarcika sofőrje, Szónoczki János speciális helyzetben van, a hazai mérkőzésekre is fuvaroznia kell a csapatot, Mezőkövesdre nagyjából egy és negyedóra alatt érnek oda.
„A legutóbbi idényben az NB II-ben voltunk még, amikor elkezdtem a csapatot meccsekre hordani. Miután kiderült, hogy a feljutást követően a hazai mérkőzéseinket sem játszhatjuk odahaza, rögtön tudtam, minden hétvégén lesz elfoglaltságom. A rekord Mezőkövesdre eddig egy óra hat perc volt. Fiatalabb koromban sok Diósgyőr-meccsen voltam, így most újraélem a régi szép időket, ismét futballmeccsekre járok. Nem tagadom, amikor a nyáron megtudtam, hogy Kuttor Attila érkezik a csapathoz, kíváncsian vártam, milyen lesz vele dolgozni. Egy rossz szavam sem lehet, ha a városban találkozunk, akkor is előre köszön. A buszon is csak néhány apróság van, amire figyelnem kell, ha elfelejtek zenét bekapcsolni, azonnal szól, ha pedig túlságosan fűtök, mindig mondja, nehogy bealudjon a csapat, mire odaérünk a stadionhoz.”
A diósgyőri Mészáros-Ozsvár Zoltán is ezer szállal kötődik munkaadójához, a nyolcvanas évek végén édesanyja az egyesület titkárságán dolgozott. Ő a papírmunka helyett a kormánykerék mögé ült inkább, és bárhová viszi a DVTK-t, büszkén parkol le a busszal.
„Amikor néhány évvel ezelőtt megkaptuk az új csapatbuszt, hófehéren érkezett meg, a matricázás csak azt követően készült el. Amikor megláttam a piros-fehér buszt, hátulján a lovaggal, komolyan mondom, el tudtam volna sírni magamat. Szerintem igenis fontos, hogy milyen az együttes busza, ez adja meg a csapatról az első benyomást. Nem kérdés, a volán mögé én is kizárólag Diósgyőr-mezben, felsőben vagyok hajlandó beülni. Annak idején édesanyám is a klubnál dolgozott, gyerekként Veréb Gyuri bácsiékkal fociztam a pálya szélén. Édesapám ugyancsak a személyszállításban vett részt a DVTK-nál. Nálunk nem lehet akárki buszvezető, az akadémiai csapatokat is csak olyan kolléga viheti, akinek van kötődése a klubhoz.”
Minden igényt kielégítő guruló paloták
A mai modern buszok már egyfajta guruló paloták, amelyek a sikerhez vezető út csendes, de annál fontosabb részét képezik. Egy-egy NB I-es csapat busza ma már vetekedik egy business class repülőgép kényelmével, sok helyen már nemcsak dönthető, hanem szélesíthető, lábtámasszal ellátott, extra párnázott ülések várják a játékosokat. Az üléstávolság óriási, mindenki kényelmesen elnyújtózhat, és sokszor még egy kis asztal is tartozik az üléshez. Az sem ritka, hogy a busz elején vagy akár több pontján nagy méretű monitorok várják a játékosokat és az edzői stábot, s akár meccs előtti utolsó taktikai eligazításokat is lehet tartani a segítségükkel. Mondani sem kell, hogy a buszok szupererős wifihálózattal vannak ellátva, és minden ülésnél van USB-töltő vagy konnektor. Sok buszon van hűtőszekrény, mikrohullámú sütő és kávéfőző is, így friss, előre elkészített ételeket, egészséges snacket és italokat is lehet fogyasztani, ami kulcsfontosságú a regeneráció szempontjából.
