Három magyar jelentős célokkal – rajtol a török bajnokság

Péntek este elkezdődik a Süper Lig, azaz a török élvonalbeli labdarúgó-bajnokság: az első forduló nyitányaként a Gaziantep a címvédő Galatasarayjal csap össze. A 38 fordulós versengés megnyerésére ismét a rekordbajnok Galatának van a legtöbb esélye, ám a José Mourinho vezette Fenerbahcét sem szabad leírni, no meg a Besiktas is arra törekszik, hogy beleszóljon a küzdelem alakulásába. A nemzetközi kupasorozatban szereplő csapatok eredményei alapján számított UEFA-együtthatók országos rangsora szerint Európa kilencedik legerősebb bajnokságában három magyar válogatott labdarúgó szerepel: a rajt előtt megvizsgáltuk Sallai Roland, Mocsi Attila és Szalai Attila helyzetét.

MEGVÉDENÉ BAJNOKI CÍMÉT SALLAI ROLAND

Nem látunk bele Sallai Roland fejébe, de alighanem előre aláírna egy olyan idényt, mint amilyen az első volt neki a Galatasaray játékosaként. A Freiburgtól tavaly hatmillió euróért szerződtetett hatvanszoros válogatott támadó 2024 szeptemberében kötött négyéves megállapodást a török rekordbajnokkal, amellyel első magyarként megnyerte a Süper Liget és a Török Kupát, kivívta a Bajnokok Ligája-főtáblás szereplést, ráadásul az őrületes konkurencia ellenére alapember lett első évadában – igaz, tavasszal Okan Buruk vezetőedző átképezte, leginkább jobbhátvédként szerepeltette. Isztambul, illetve Törökország legnépszerűbb csapatával nem lehet más célja, mint a címvédés mindkét hazai sorozatban, amire minden esély megvan, hiszen a nyáron olyan nagyágyúkat szerződtetett a klub, mint a Bayern Münchennek búcsút intő Leroy Sané, valamint Victor Osimhen, akinek egyéves kölcsönjáték után 75 millió euróért megvásárolta a játékjogát a Napolitól.

Gondolhatnánk, Sallai Roland hendikeppel indult a nyári felkészülés során, hiszen a júniusi válogatottbeli kötelezettsége miatt (igazoltan) késve kapcsolódott be a Galatasaray felkészülésébe. Az együttes öt tesztmeccséből az első kettőt kihagyta, ám a Cagliari, a Strasbourg és a Lazio elleni mérkőzésen egyaránt kezdett, és lehengerlő teljesítményt nyújtott. A szárdok elleni találkozón a támadósor jobb oldalán szerepeltetve centerezést követően szerzett gólt, majd szabadrúgásból adott gólpasszt a 18 éves Arda Ünyaynak. A franciák ellen is brillírozott, pedig jobbhátvédet játszott: mintegy 26 méterről lőtte ki a jobb alsó sarkot, jobb oldalról érkező beadása után meg Baris Alper Yilmaz fejelt gólt. Hogy mennyire sokrétű futballista, jól jelzi, hogy a rómaiak elleni bajnoki főpróbán középcsatárként kapott 84 percet – azon a találkozón nem jött össze neki a gól, sem a gólpassz. 

Jó kérdés tehát, az új évadban milyen szerepkörben számítanak rá. A korábbi 25-szörös válogatott Ridvan Dilmen minapi esélylatolgatása szerint a 28 éves magyar játékos a védelem jobb oldalán kaphat lehetőséget. Persze feszes menetrendje lesz a Galatának, 38 bajnoki, legalább nyolc BL-mérkőzés és Török Kupa-meccsek várnak rá, így minden bizonnyal több poszton is láthatjuk majd az együttes hetesét. Ha tippelnünk kellene, Marco Rossi szövetségi kapitány jobban örülne, ha a támadósorban betonozná be a helyét, de a versenyhelyzet miatt vélhetően inkább a hátsó sorban veszik számításba, már csak azért is, mert ebben a szerepkörben nagyon elégedettek voltak vele a tavasszal.

MOCSI ATTILA MARADÁSA MÉG NEM SZÁZ SZÁZALÉK

Kitűnő döntést hozott Mocsi Attila, amikor 2023 augusztusában a Rizespor ajánlatát elfogadva elhagyta a ZTE FC-t. Két évad elteltével megállapítható, a Süper Lig testhezálló bajnokság a 25 éves belső védőnek, szinte kirobbanthatatlan az együttesből, amely az előző évadban hullámzó teljesítményt nyújtva végzett a kilencedik helyen.

Ilhan Palut vezetőedző az idényt felvezető sajtótájékoztatóján elmondta, a gárda célja ezúttal is az, hogy a felsőházban végezzen, de nem lenne meglepő, ha nemzetközi kupaindulást érő pozícióban zárna.

Az egyszeres válogatott bekk pályafutása felfelé ível, klubjánál olyannyira elégedettek vele, hogy tavaly novemberben 2028-ig meghosszabbították a szerződését. Június közepén a játékost képviselő Zombori Zalán lapunknak elmondta, továbbra is számolnak vele a törökök, ám mivel korábban nem akarták, hogy elmenjen, azt az ígéretet tették, hogy a nyáron megfelelő ajánlat esetén nem gördítenek akadályt egyik legmegbízhatóbb futballistájuk távozása és szintlépése elé. Rákérdeztünk a menedzsernél, van-e fejlemény az ügyben.

„Amíg tart az átigazolási időszak, folyamatosan azon dolgozunk, hogy találjunk neki lehetőséget – mondta megkeresésünkre Zombori Zalán. – Megnehezíti a helyzetét a piacon, hogy a hosszú távú szerződésében kivásárlási ár szerepel, amely milliós nagyságrendű. Rengeteg klubbal egyeztetünk és tartjuk a kapcsolatot, egyelőre nem érkezett olyan lehetőség, amely szakmailag és anyagilag is megfelelt volna. Az átigazolási időszak végéig azonban bármi elképzelhető, nem merném száz százalékban kijelenteni, hogy a Rizespor játékosa marad. Jól sikerült a felkészülése, egészségesen dolgozta végig az alapozást, úgyhogy önbizalomtól telve várja a bajnoki rajtot. Az eddigi játékosmozgás alapján három jó képességű belső védővel kell megvívnia a két kiadó helyért, ami egyrészt az ő szempontjából pluszmotivációt jelenthet, másrészt megkönnyítheti az esetleges klubváltását.”

SZALAI ATTILA FELADATA, HOGY KIHARCOLJA A HELYÉT

A magyar válogatott szempontjából is fontos kérdés, miként alakul Szalai Attila visszatérése Törökországba, hiszen ballábas belső védőből nem nagy a felhozatal, ha Dárdai Márton megsérül (mint történt az a legutóbbi 2. Bundesliga-fordulóban a Schalke ellen), vakarhatja a fejét Marco Rossi szövetségi kapitány. A 47-szeres válogatott hátvéd azóta nem találja a helyét, hogy 2023 nyarán elhagyta a Fenerbahcét a Hoffenheim kedvéért (és 12.3 millió eurójáért). A német középcsapatnál nem találta meg a számításait, ezért a klub kölcsönadta a Freiburgnak, majd a belga Standard Liege-nek, de egyik állomáshelyen sem tudta visszanyerni régi formáját. Becsült piaci értéke a Transfermarkt szerint 15 millió euróról 1.7 millióra esett vissza, úgyhogy nem túlzás azt állítani, 27 évesen vélhetően a Kasimpasától kapta az utolsó nagy esélyét karrierje újraindításához.

Esetében a Süper Lig a lehető legjobb választásnak tűnik. Ismerős környezetbe érkezett, ismét Isztambulban él, ráadásul ellenfélként korábban kétszer is játszott már a csapat otthonának számító, Recep Tayyip Erdogan török elnök nevét viselő stadionban. Beilleszkedését megkönnyíti, hogy kiválóan beszéli az ország nyelvét – imponáló volt, amint 2024 márciusában a Törökország ellen 1–0-ra megnyert felkészülési meccs után törökül adott interjút a vendég újságíróknak. A bajnokságot is jól ismeri, a helyi futballkultúra, az országban tapasztalt, labdarúgás iránti szenvedély és az arénák parázs hangulata nem lesz neki idegen és meglepő. Önbizalmát építheti, hogy sok élvonalbeli együttes kívánságlistáján szerepelt, a nyáron újjáalakuló Kasimpasánál kicsattantak az örömtől az érkezése bejelentésekor.

Az is fontos szempont volt a klubváltásakor, hogy Sota Arveladze vezetőedző ragaszkodott a megszerzéséhez, a júliusban munkába álló grúz szakember négyvédős rendszerében a bal oldali belső védő feladata hárul majd rá. Mivel a ballábas középhátvédek első számú kiszemeltjeként érkezett, jó eséllyel osztanak rá jelentős szerepet a bajnokságban – már csak élnie kell az eséllyel.

Pénzügyi feszültség a klubfutball csúcsán

Hiába a kiemelkedő sportszakmai eredmények és a látszólagos gazdasági egyeduralom, a török élvonal három óriásának jelentős nehézségekkel kell megbirkóznia, hogy a trónon maradhasson.

Nem a félelmetes hangulatú rangadók jelentik a török klubfutball csúcsát, sokkal inkább a gazdasági és politikai szövevény, amely a sporton túlmutató rendszereket mozgat. A három nagy isztambuli klub, a Galatasaray, a Fenerbahce és a Besiktas uralma mögött olyan pénzügyi hátország áll, amelyben az állami támogatás, a kreatív könyvelés és a látványos átigazolások egyaránt szerepet kapnak, miközben a fő gondot az óriási adósságok jelentik.

Nézzük tételesen!

Általánosságban elmondható, hogy a Süper Lig klubjaira látványos pénzmozgások jellemzők, a három zászlóshajóra külön-külön szinte annyira, mint az összes többire együttvéve. A bevételek fő forrását a kereskedelmi és szponzori szerződések jelentik, amelyekben olyan állami vagy állami kötődésű óriások (légitársaságok, telekommunikációs cégek, bankok) is részt vesznek, amelyek nemcsak a nemzetgazdaságot, hanem a régiós piacokat is befolyásolhatják. A stadionépítésekhez például gyakran kapnak önkormányzati telkeket, a sport célú kiadásaik után adókedvezményeket vehetnek igénybe, a(z állami) bankok pedig kedvezményes hiteleket biztosíthatnak nekik.

A játékosok bérének megadóztatása külön figyelmet érdemel. A török adórendszer progresszív, tehát minél magasabb a jövedelem, annál nagyobb az adóteher, a 40 százalékot is elérheti. Ugyanakkor a klubok gyakran alkalmaznak pénzügyi optimalizálási technikákat: a játékosok jogait immateriális eszközként könyvelik el (nem kézzelfogható, de pénzben kifejezhető értékként kezelik, amit a klub fokozatosan számol el költségként a szerződés érvényessége idején), és a kölcsönszerződéseket sok esetben lízingként kezelik. Továbbá főleg a húzónévként szolgáló légiósok esetében az egyesületek gyakran nettó fizetést kínálnak, és átvállalják az adóterheket – mert mint említettük, gyakran élveznek regionális vagy sport célú adókedvezményeket –, így a labdarúgók tényleges jövedelme versenyképes marad.

A szponzoráció mellett a bevételi pillér másik két nagy komponense a televíziós jogdíjakból, valamint a meccs­napokból származó jövedelmek már kevésbé állnak biztos lábakon, de egyelőre nem kell félteni a török klubokat, főleg a hierarchia csúcsán állókat. A Football Benchmark adatai szerint a 2020-tól a televíziós jogdíjakból származó bevételek drámai mértékben visszaestek, a három nagynál előfordult, hogy 13-14 százalékra süllyedt az arány a teljes bevételi pilléren belül. Ennek nemcsak a koronavírus-járvány okozta gazdasági nehézségek, elsősorban a nemzeti valuta gyengülése volt az oka, hanem a nemzeti piac telítettsége is, valamint az, hogy a korábbi, 2016 novemberében megkötött túl ambiciózus szerződés zátonyra futott – az ellehetetlenült megállapodást a 2021–2022-es idényre már újratárgyalták jóval szerényebb feltételekkel. Itt kell megjegyezni, hogy a török élvonalban „igazságos” és nem „testvéries” a televíziós jogdíjakból származó bevételek elosztása, ma­gyarán, aki több nézettséget generál, azé a nagyobb szelet, és mondani sem kell, kik az igazi haszonélvezők.

Mindeközben a meccsnapi bevételek eleve alacsonyak, főként az olcsó jegy­árak, a gazdasági nehézségek és a korlátozott stadionélmény miatt. Bár több modern aréna épült – igaz, a legújabbak is csaknem tíz éve –, a kihasználtság gyakran csak 60-70 százalékos, a prémiumszektorok és kiegészítő szolgáltatások bevételei pedig elmaradnak a nyugat-európai szinttől. A klubok nem tudják emelni az árakat, miközben a merchandising és a stadion környéki szolgáltatások sincsenek teljesen kiaknázva.

Ezzel együtt a három nagy isztambuli klub külön világot alkot. A bajnok Galatasaray teljes működési bevétele klubcsúcsot döntött 2024-ben (248 millió euró), az egyesület pedig csaknem húszmilliós nettó nyereséggel zárta az idényt, emellett az úgynevezett Florya ingatlanfejlesztési projektből származó bevételekkel jelentős adósságcsökkentést tervez. Többek között ezért tudta abszolút török rekordnak számító 75 millió euróért megvásárolni Vic­tor Osimhen játékjogát a Napolitól, igaz, több elemző így is túl kockázatosnak minősíti a lépést. A José Mourinho vezette Fenerbahce a sporteredményekre, a stadionkapacitás-bővítésre, a részvényértékesítésre és a külföldi befektetők bevonására alapoz, de főleg az előbbi egyelőre elmarad. A Besiktas is ingatlanfejlesztéssel (Dikilitas) próbálkozik az adósságállomány-csökkentés érdekében, merthogy valójában ez a maguk előtt görgetett tartozás a gondok legfőbb forrása a török futballban: az elérhető beszámolók szerint a Galata teljes adóssága cirka 100, a Besiktasé 374, míg a Fenerbahcéé 436 millió euró. (GY. B.)

SÜPER LIG, 1. FORDULÓ
Péntek
20.30: Gaziantep–Galatasaray (Tv: Sport2)
Szombat
18.00: Samsunspor–Genclerbirligi
20.30: Antalyaspor–Kasimpasa
Vasárnap
18.00: Rizespor–Göztepe
20.30: Eyüpspor–Konyaspor
Hétfő
20.30: Trabzonspor–Kocaelispor
A Fenerbahce–Alanyaspor, a Karagümrük–Basaksehir és a Kayserispor–Besiktas mérkőzést elhalasztották.